Ó, a halál

A Wikiforrásból
Ó, a halál
szerző: Kosztolányi Dezső
A szegény kisgyermek panaszai (1910) ciklus

    Ó, a halál.

    Mi ismerjük csak, pici gyerekek.
    Utunkba áll,
    s könnyes, pityergő szájunk megremeg.
    Ó, a halál.
    A játszótársunk és tréfál velünk.
    Rohanva száll -
    Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
    tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
    és kacagás közt betöri az orrunk.
    Kutakba látjuk, mély vizek felett,
    sötét szobákba kuksol reszketeg,
    lepedőben - így mondta épp a dajka -
    kasza van a kezében, nincsen ajka,
    és fondoran vigyáz,
    mikor suhan az esti láz,
    s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
    csontos markába hahotáz vigan.
    Övé a bál,
    Ő a halál.
    Farsangos éjen a nagyok mulatnak,
    de kis szobánkba fekete az ablak,
    az éjbe kint
    Ő ránk tekint.
    Mi gyermekek, mi küszködünk vele,
    s játékpuskánkat fogjuk ellene.