Írás a palackban
| Írás a palackban szerző: Emőd Tamás |
Tornyán a jajnak, tájfunján a könnynek,
genezisén egy új, nagy vízözönnek,
céltalanul hánykódva fenn a gályán,
e szörnyű korszak vér- és könny-dagályán,
mint a hajós a hírt, palackba zárva,
versben dobom e végbúcsút az árba,
hogy túl homályon, terroron, halálon,
egy jobb jövőben Hozzád eltaláljon,
kiben hasztalan hittünk és reméltünk,
szabad part, akit soha el nem értünk:
hazánk az első víg kentaur óta,
klasszikus bölcsőnk, művelt Európa.
*
Búcsúzunk tőled, mielőtt éj föd be,
akik itt lámpát lengettünk a ködbe,
fény-jelekül egy jobb jövő fiának,
gályára láncolt rabjai a mának,
kiknek viharba vesztek koszorúi,
e barbár kor értelmes szomorúi,
akik itt mindent láttunk s tudva-tudtunk
és kiáltoztunk, mielőtt lebuktunk,
akik örömre, napfényre születtünk,
de átbőgött a mély pokol felettünk:
mielőtt sorsunk vak közönybe fásul,
küldjük e pár sort végső híradásul.
*
Túl minden Jóremény-fokán a létnek,
vontató padján a gályafenéknek,
úgy élünk, mint a trágyában a barmok,
mint a ketrecben összecsukott majmok,
égnek borzadnak a fülek, a szőrök,
de kuss, a rácson átdöfnek az őrök,
ember-rangunkat régen elfeledtük,
már a saját vérünket is megettük,
hiába minden küzködés, igyekvés,
itt meg kell dögleni, itt nincs menekvés,
hiába gyújtunk fényt itt örök óta:
elhagytál minket, művelt Európa!
*
Tornyán a jajnak, tájfunján a könnynek,
genezisén egy új, nagy vízözönnek,
mint a hajós a hírt, palackba zárva,
versben dobom, e végbúcsút, az árba,
midőn eltárta torkát már a Fátum...
Ezerkilencszázharmincnyolc a dátum.