Évzáró ünnepélyre
szerző: Móra László
Isten, ki Mennyből nézed ünnepünk,
Adj ma tisztább szivet nekünk.
S ki gyermek-kezünk imára teszed,
Vezessen áldó s megáldott kezed,
Hogy iskolánkat, ezt a négy falat,
Melyből szent emlék minden talpalat,
Ugy köszöntsük ma elbucsuzáskor,
Mint méh a fákat akácnyiláskor.
Isten, ki Mennyből nézed ünnepünk,
Add, hogy e házhoz mindig hűk legyünk!
Hol lelkünk fogant Tégedet hinni,
Hol szivünk dobbant hazánkban bizni,
Hol a meséskönyv ezer meséje
Aranyat hintett lelkünk kertjébe:
Ettől a háztól bucsura kelve —
Legyen a szivünk hálával telve!
Parányi lelkünk messzire száll ma,
De bárhová is vigye el szárnya,
Amit itt szedtünk kis tarisznyánkba,
Hűn megbecsüljük, nem vetjük sárba!
Kinyitjuk sokszor imádságos-könyvünk,
S miért oly gyakran hullott a könnyünk,
Megtépett, árva, édes hazánkra,
Bánatestéken magunkba szállva,
Kérjük az Istent imás ajakkal:
Tegyen csodát a tépett magyarral!