Éva
Egyszerűen áll a székesegyház
csúcsivén, az ablakrózsa mellett,
almapózban, egy almát emelget
és övé a bűnös-bűntelen láz
a növő fiú miatt, kit ő szült,
amióta elindult szeretve
az örök dolgoktól új keretbe,
ifjan, a vén földön, mely megőszült.
Ó, kicsit beh kedvvel lakta volna
azt a kertet még, békét találva,
nézve a bölcs, jámbor állatokra.
Ám a férfi döntött és ő is ment
véle együtt, vágyva a halálba,
bár alig ismerte még meg Istent.