És mégis... (Ó, mint repül...)

És mégis...
szerző: Juhász Gyula

1934

Ó, mint repül az ember,
Ikarusz óta megnőtt a szárnya,
Lenéz bízó szemekkel
Világrészekre és az óceánra.

Eltörpül a magasság
És elenyésznek mind a messzeségek,
Az ember diadalmát
Harsogják győztes szárnyakon a gépek.

Köszöntelek, ti bátrak,
Ti boldogok, kik az egekbe törnek,
Kik vígan nekivágnak
Ős rejtelemnek és titkos jövőnek.

Sírok fölött kerengve
Az elmúlás szelében szép az élet,
Ezt hirdeti elesve
Egy repülő, aki örvénybe tévedt.