Érzelmes dialóg
Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.
Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez régmúltakon.
─ Eszedbe jut-e még a mámorunk?
─ Hogy gondolod, oly messze már a mult!
─ Nevemre néha nem dobban szived?
Lelkemről álmodsz olykor? ─ Azt hiszed?
─ Ó, üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! ─ Volt benne valami!
─ Mily mély hitünk volt, és mily kék egünk!
─ Elszállt a hit, a komor égbe tünt!
Ballagnak ők balgán a bús uton,
S csak a vak éj tűnődik szavukon.