Ének az örömhez

Ének az örömhez szerző: Kis János

I.

Öröm, egek szép magzatja!
   Mennyből hozzánk jött hivünk!
Téged zeng nyelvünk szózatja,
   Néked áldozik szivünk.
Előtted a rangok s jusok
   Minden gőgöt letesznek,
A királyok s a koldusok
   Általad egygyé lesznek.

Kar:

Ezer világok népei!
   Kiterjesztem kezeim
   Felétek, testvéreim
Vagytok, egy isten mívei!

II.

Ki ölelő karjába zár
   Megpróbált barátokat,
Kit boldoggá tesz egy hív pár,
   Zengjen örömhangokat!
Zengjen minden a kiben ég
   Emberek szeretete:
Ha kinek pedig szive jég,
   Menjen, s légyen remete!

Kar:

   Szépítsen minden életet
      Szeretet indulatja!
      A minden lelkek atyja
   Maga is csupa szeretet.

III.

Mind azt, a minek királya
   A lelkek teremtője,
Öröm tejével táplálja
   A természet emlője!
E hív anya magzatjait
   Örömre szűli, s noha
Választva osztja javait,
   De egyhez sem mostoha.

Kar:

   Énekeljetek hát velünk
      Ezer s ezer seregek,
      Míg a csillagos egek
   Felett még szebb éltet lelünk!

IV.

Az öröm örök hatalma
   Szűl s tart minden testeket,
Az öröm meleg fúvalma
   Fú beléjek lelkeket.
Hegyek völgyek virágait
   Öröm mosolyogtatja,
Az egek szép csillagait
   Rendben öröm járatja.

Kar:

   Barátim, győzők módjára
      Vígan s gyorsan fussatok,
      Mint a szép csillagzatok,
   Pályátok dicső céljára!

V.

Igazság nyomozására
   Bölcs lelkeket öröm int,
Szerencsétlenek útjára
   Égi virágot ő hint.
Ő bajnoki bátorságot
   Ád az élet harcain,
S halhatatlan ifjúságot
   Igér a sír partjain.

Kar:

   Szerencsétlenek, bízzatok!
      Egy boldogabb világban
      Angyali társaságban
   Lészen örök jutalmatok.

VI.

Az örömért az egeknek
   Soha meg nem fizetünk,
De jóltevői ezreknek
   Mi is, mint ők, lehetünk.
Jőjön hát, a ki szomorú,
   Végyen részt örömünkben;
Szűnjön meg minden háború
   S gyűlölség életünkben!

Kar:

   Éljünk, haljunk egyességben!
      Csak a ki békével él,
      S kegyetlenűl nem ítél,
   Az nyer koronát az égben.

VII.

Öröm az is, a mi a bort
   Ollyan nectárrá teszi,
Melly megfrisíti a vénkort,
   S a bú ráncát leveszi.
Barátim, hát a szőlőnek
   Levéből úgy igyatok,
Hogy a nagy örömszerzőnek
   Akkor is áldozzatok!

Kar:

   Üssük öszve poharunkat,
      Zengjünk víg dicséretet,
      Tégyünk szent ígéretet,
   Szenteljük néki magunkat.