Ének az örömhez
szerző: Kis János
I.
Öröm, egek szép magzatja!
Mennyből hozzánk jött hivünk!
Téged zeng nyelvünk szózatja,
Néked áldozik szivünk.
Előtted a rangok s jusok
Minden gőgöt letesznek,
A királyok s a koldusok
Általad egygyé lesznek.
Kar:
Ezer világok népei!
Kiterjesztem kezeim
Felétek, testvéreim
Vagytok, egy isten mívei!
II.
Ki ölelő karjába zár
Megpróbált barátokat,
Kit boldoggá tesz egy hív pár,
Zengjen örömhangokat!
Zengjen minden a kiben ég
Emberek szeretete:
Ha kinek pedig szive jég,
Menjen, s légyen remete!
Kar:
Szépítsen minden életet
Szeretet indulatja!
A minden lelkek atyja
Maga is csupa szeretet.
III.
Mind azt, a minek királya
A lelkek teremtője,
Öröm tejével táplálja
A természet emlője!
E hív anya magzatjait
Örömre szűli, s noha
Választva osztja javait,
De egyhez sem mostoha.
Kar:
Énekeljetek hát velünk
Ezer s ezer seregek,
Míg a csillagos egek
Felett még szebb éltet lelünk!
IV.
Az öröm örök hatalma
Szűl s tart minden testeket,
Az öröm meleg fúvalma
Fú beléjek lelkeket.
Hegyek völgyek virágait
Öröm mosolyogtatja,
Az egek szép csillagait
Rendben öröm járatja.
Kar:
Barátim, győzők módjára
Vígan s gyorsan fussatok,
Mint a szép csillagzatok,
Pályátok dicső céljára!
V.
Igazság nyomozására
Bölcs lelkeket öröm int,
Szerencsétlenek útjára
Égi virágot ő hint.
Ő bajnoki bátorságot
Ád az élet harcain,
S halhatatlan ifjúságot
Igér a sír partjain.
Kar:
Szerencsétlenek, bízzatok!
Egy boldogabb világban
Angyali társaságban
Lészen örök jutalmatok.
VI.
Az örömért az egeknek
Soha meg nem fizetünk,
De jóltevői ezreknek
Mi is, mint ők, lehetünk.
Jőjön hát, a ki szomorú,
Végyen részt örömünkben;
Szűnjön meg minden háború
S gyűlölség életünkben!
Kar:
Éljünk, haljunk egyességben!
Csak a ki békével él,
S kegyetlenűl nem ítél,
Az nyer koronát az égben.
VII.
Öröm az is, a mi a bort
Ollyan nectárrá teszi,
Melly megfrisíti a vénkort,
S a bú ráncát leveszi.
Barátim, hát a szőlőnek
Levéből úgy igyatok,
Hogy a nagy örömszerzőnek
Akkor is áldozzatok!
Kar:
Üssük öszve poharunkat,
Zengjünk víg dicséretet,
Tégyünk szent ígéretet,
Szenteljük néki magunkat.