Ének a loyangi parasztleányról
Lo-yang leánya az utca felé les,
kikeleti virág, csak tizenötéves.
... Mig jáspis-kantárral lovagol a férje,
aranytálcán teszik a halat eléje.
Vörös toronyra néz kies kerti háza,
szilvafavirággal, fűzfákkal cifrázva.
Ura rangos-módos, fiatal és deli,
nincs nála gazdagabb, mindenki tiszteli.
Kincse e parasztlány, övé minden pénze,
táncra taníttatja, másra sose nézne.
A pici asszonynak táncba telik napja,
mihelyt felöltözik, füstölő fogadja.
Már hajnali szél kel, amikor titokban
kilenc rózsaszinű lámpája kilobban.
Gazdagokhoz szól csak selypegő szeszéllyel,
uri kastélyukban mulat nappal-éjjel.
... Ki sejti, hogy egykor elhagyva, szegényen
szoknyácskáit mosta a patak vizében?