Ének a hosszú télhez

Ének a hosszú télhez
szerző: Fazekas Mihály

Óh, meddig kell még a nyers szél
     Dérdúrságát szenvednünk!
Engedd már óh makrancos tél,
     Zúzos lárvád elvetnünk!
Vidd el rólunk vad honjába
     A mord éjszak tunya seregét:
Hadd láthassuk pompájába
     A vidító kikelet egét!

A gémbergő természetnek
     Engedj egy kis tágúlást;
A sok béburkolt életnek
     Lágy szellőtől újúlást.
A madár hadd csimpalykódzon
     A bimbózó csere tetején;
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
     S egy szem harmat legyen a helyén

Akkor mink is megfrissűlvén
     A tavasz jóvoltából,
S új lélekkel felperdűlvén
     A sut rekkent zugjából,
A zsendűlő természetbe
     Víg énekkel ki-kiszaladunk:
S egy-két verset tiszteletbe,
     Csak halj meg tél, neked is adunk.