Én nem feledtem el a város közelében...
Én nem feledtem el a város közelében,
Hol állt fehér tanyánk törpén, de csöndbe szépen;
Ott kis kopott lugas rejtette az avitt
Gipsz Vénusz , s Pomona mezitlen bájait.
És esténként a nap csobogo tüzben égve,
Mig az ablakon megtört a büszke kéve,
Nézte, mint tágranyilt, kiváncsi égi szem,
Hogy folyik vacsoránk hosszan és csöndesen,
S rezgett a bö sugarviasz viszfenye enyhén
Az olcsó abroszon, a függöny tarka selymén....