Életphilosophia

A Wikiforrásból
Életphilosophia
szerző: Tisza Domokos

Nem kell nekem hír, dicsőség,
Éles kard, calamus,
Pennás fül, vagy tollas süveg,
Hej, jobb annál a must!
Mehet Kant és Fichte,
Többet ér az itcze,
Egyél igyál, ez a gyomrom hite.

Mit nyert annyi nagy hadvezér
Roppant sáskahadja,
Térdit csiklandó spádéja,
Pyramis kalapja?
Csatázom a borral,
Kancsóval, csuporral,
S haza megyek érdemjeles orral.

Anyjokom ha otthon lármáz,
„Hallgasst” iszom rája,
Főkötője, czipellője
Repül a korcsmába;
Van akkor jajgatás,
Kérés, rimánkodás,
Asszonyt törni ez a legjobb fogás.

Nem kapálom én a szőlőt,
Terem a zsidónál!
Már kiforrva és kancsóban
Ott az asztalon áll;
Rajta hát bor fia
Az edényt kiigya;
Nekem ez a legjobb philosophia.