Éjjel (Tisza Domokos)

Éjjel
szerző: Tisza Domokos

Leszállt az éj, a csend sötét tanyája,
Az őrző Isten virraszt egyedül.
Elhallgat a juhász, elfekszik nyája,
A sík rónára némaság terül.
Ilyenkor oh! mily jól esik nekem
Elnézni a nagy, csillagos egen.

S míg szárnyas lelkem az egekbe repdes
És túlhalad az alsóbb látkörön,
Testem gyöngédebb kéjeket ohajt, les
S elnyúlik a lágy harmatos füvön;
Testemre édes kába álom ül,
De szárnyas lelkem csak tovább repül.