Éji zene
1804.
Félfüllel, puha párnán,
Hallgass rám, óh Irén!
Álmodba zengjen hárfám,
Aludj! Nem keltelek én.
Álmodba zengjen hárfám,
Míg csillag int felém,
Fölötted őrként járván ─
Aludj! Nem keltelek én.
Fölötted őrként járván
Túl visz az égi fény
Engem a föld határán ─
Aludj! Nem keltelek én!
Túlvisz a föld határán,
Boldoggá nem tevén ─
Te hidegebb, mint márvány,
Aludj! Nem keltelek én.
Te hidegebb mint márvány,
Csak alva hajolsz felém ─
És árván zengi hárfám:
Aludj! Nem keltelek én.