Éji hangok
Múzsa szólj a bús zenebonáról,
mely csiklandja álmatlan fülünket!─
Most az ebek kedves csaholása,
aztán az órák zajos ütése,
aztán a halászok párbeszéde,
aztán? Semmi, csak a láthatatlan,
véghetetlen csönd szellemzenéje,
mint a fiatal mell pihegése,
mint a mély kút messze mormolása,
mint a tompa evezőcsapások,
mint az álom nesztelen jövése.