Éji órán

Éji órán szerző: Havas Gyula

Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 17. szám

Mégis legjobb, ha egyedûl vagyok, igy éji órán
kószálni, várni, tán leszáll valami égi jó rám.

Talán derûl a néma uccák síri árvasága,
vagy meghasad a bús föld és pihenni zár magába,

vagy felragyog az égen ama csillag, mely vezérel,
vagy felszakad szivembõl a dal, amely az égig ér fel,

vagy megnyílik az út, mely messze fut, a boldogsághoz,
vagy felhangzik a boldog íge, mely feloldozást hoz,

hogy zengjen már örökkön és utam vezesse végig...
Ha felkiálthatnám, hej, fájdalmam a messze égig!