Ugrás a tartalomhoz

Éj van...

A Wikiforrásból
Éj van...
szerző: Móra Ferenc
1905

Éj van, halkan, reszketve kel
Az őszi szél zenéje,
Mintha a föld zokogna fel
Vádat, panaszt az égre.

Fejem felett a felleget
Látatlan kéz zavarja,
S a földre kérdőleg mered
A holdnak véres arca.

Egy óriási árny suhan
A mindenségen átal,
S egy percre engem is bevon
Fekete fátyolával.

Egy percre csak, s egy perc alatt
Érzem reszketve, fázva,
Amint a létnek rám szakad
Egész kálváriája.