Égi chorusok
fordító: Kosztolányi Dezső
Égi chorusok, azúrnak
sergei, kik fönt vonulnak,
zöngjön éneke a' húrnak,
trónusánál a' nagy Úrnak.
Ő, az édesség patakja,
Őt a' szépség lelke lakja,
boldogságot ád azoknak,
kikben nincs a' rossz salakja.
Tőle bírt akkép kiválni
a' hitvalló szent királyfi,
álnokság ellen kiállni,
bárha üldözné akárki.
Katolikus Hertzeg, vészbe,
agg királynak ifjú része,
Krisztusnak csudás vitéze,
földre mennyet ő idéze.
Megvetette a' világot,
béklyót a' testére vágott.
Ördögök nyakára hágott,
szablya sem fogá, sem átok.
Mert legyőzött hármas ellent
s a' Gonosznak monda ellent,
most, hogy a világból elment,
két palástot is visel fent.
Ékes, szent s királyi mezbe,
udvarló néptől övezve,
él a' mennyei körökbe
a' Báránnyal mindörökre.
Glória hát az Atyának
s az Ő Egyszülött Fiának
s akit éppoly dics illet meg,
glória a' Szent-Léleknek! Ámen.