Ásványok beszéde

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ásványok beszéde
szerző: Kosztolányi Dezső

Ezüst

- Én, az arany szegény testvére, fáradt
lelkemből a múlt halvány fénye árad.
Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,
mint könny a csipkén, a holdfény s az ősz fej.
Emlékezem csupán, de már nem élek.
Ezért zenélek.