Álomban enyém vagy

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Álomban enyém vagy
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1922.jún.

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.