A lap feldolgozottságának foka

Álmodva

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Álmodva
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1890. október 31.

A durva harc árjába dobva,
Alattam vér és testromok,
Lökdösnek engem jobbra-balra
A szívtelen vad harcosok.
Szilaj üvöltés, vészkiáltás
Visszhangja kél az ormokon:
De mozdulatlan, mély szemekkel
Én egy nagy álmot álmodom.

Üldözve sűrű éjvadonba,
Vad horda, mérges és galád,
Csörtetve, zúgva tör nyomomba,
Mellettem remegő család,
Nő s gyermekek, sápadt erőben,
Bog, tüske vérzi homlokom:
De könnyben úszó, nagy szemekkel
A boldogságról álmodom.

Testvéreimtől elszakítva
El, messze vitt a gyilkos ár,
A dús mezőket elborítva
A bősz elemnek nincs határ;
Hullámiból a zúgó vésznek
Már alig látszik homlokom:
De lánggal égő, nagy szemekkel
A szeretetről álmodom.

Senyvedve nyirkos börtönéjben
Én látok - ó, hogy láthatok
Egy új világot úszni fényben,
Szépség- s erőben gazdagot!
Ikrámat szolgavas szorítja,
S a falba vágom homlokom:
De lobogó, szilaj szemekkel
A szabadságról álmodom.

Börtönhomályban elfeledve
El nem temet a sírnyomor,
Dalokat zengek lelkesedve,
Agyamban eszmék lángja forr.
Valami titkos égi jóslat
Emeli vérző homlokom,
S az éjbe révedő szemekkel
Dicső napokról álmodom.

Tömérdek seb borítja testem,
Tudom, hogy el kell vérzenem:
Az átkos, durva küzdelemben
Csak átok s fájdalom terem:
De én a tépett, büszke zászlót
A véres, ádáz harcokon
Szorítva görcsösen kezembe,
Csak álmodom, csak álmodom.