Ádvent
szerző: Aszlányi Károly
Te kutya, mért ugatsz a Holdra máris
s te Hold, miért bosszantod a kutyát?
s a kakasok mért nem vigyáznak jobban:
még szerte, ezer ágyban alszanak
s hogy mi lesz nemsokára, csak én lesem.
Te árnyék, mért ijesztel lányokat
s mért bujsz a póznák mögé, soványan
mint szivacsszemű, náthás bandita,
még szerte, ezer ágyban alszanak
s a türelmetlen, keltő trombita
már elköhögte gyönge szózatát.
Hogy mi lesz nemsokára, csak én lesem.
Te Este, mért rázod a fákat itt
s zúgatod a vasúti sorompót,
nyavalyás szelek, mit pengetitek
a villanypóznák síró szálait:
szerte, ezer ágyban hadd aludjanak,
de én meglátom most, ami már
lábujjhegyen jön kertek alatt
vagy felmered a kutunk vizéből
s majdan megáll az ágyak szélén.
Ó Este, mért rázod a fákat itt
s csörgeted a vasúti sorompót
s a kakasok mért nem vigyáznak jobban!
én, én, egyedül akarom a hajnalt
meglesni, én egyedül akarom
a Titkot
magammal cipelni kihült lepedőmre.