"Adának"

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
"Adának"
szerző: Ady Endre
Budapest, 1912. - Pesti Napló, 1933. december 24.


Halkult, rejtő és becéző szavak,
Ti akkor is mellette lesztek,
Midőn gazdátoknak már nem szabad.

Nyugtassátok és ölelgessétek
Érintés nélkül, mint a sóhaj,
De mámoritóan, mint a vétek.

Amikor majd nem is gondol rátok,
Szegény gazdátok fojtott álmát
Álmaiba bemuzsikáljátok.

S a szíve majd riadtan megremeg
És szemeibe kapcsolódnak
Nagy távolból a leghivebb szemek.