IX. Kimutatása annak, hogy lehet Istentől múlandó javakat kérni.
Azért épen nem kell azokra hallgatni, kik azt állítják, hogy a ker. embernek nem szabad Istentől ez élet földi javait kérni. Mert ezen tévtant a sz. atyák összhangzó tanításán kívül igen sok, mind ó, mind új szövetségi példa megczáfolja. Jákob ugyanis fogadalmat tevén, így imádkozék:[1] „Ha velem leend az Isten és megőrizend engem az úton, melyen járok és kenyeret ad nekem ételül, és ruhát öltözetül, és szerencsésen visszatérendek atyám házához: az Úr lesz nekem Istenem, és ez a kő, melyet emlékjelül állítottam, Isten házának fog neveztetni, és mindannak, a mit nekem adandasz, tizedét neked ajánlom föl.” Salamon is az élet biztos segédszerét kéré, midőn így könyörgött:[2] „Szegénységet és gazdagságot ne adj nekem, csak élelemre add meg a szükségeseket.” Sőt maga az emberi nem Üdvözítője parancsolja, hogy kérjük azokat, mikről senki sem tagadhatja, hogy a test szükségeihez tartoznak. „Imádkozzatok,[3] úgymond, hogy futástok ne legyen télben vagy szombaton.” Mit mondjunk sz. Jakabról, ki azt mondja:[4] „Szomorkodik valaki közületek? imádkozzék. Csendes szívvel vagyon? énekeljen.” Mit az apostolról, ki így szól a Rómaiakhoz:[5] „Kérlek titeket, atyámfiai! a mi Urunk Jézus Krisztus által, és a Szentlélek szeretete által, segítsetek engem az Istenhez érettem való imádságtokban, hogy megszabadíttassam a hitetlenektől, kik Júdeában vannak.” Minthogy tehát mind Istentől meg van engedve a híveknek az emberi dolgok ezen segédszereit kérni, mind ezen tökéletes imaalakra Krisztus Urunk tanított: arra nézve sem lehet kétség, hogy ez a kérés egy a hét közöl.
X. Miféle testi szükséglet értetik itt a „kenyér” szó alatt?
Továbbá „mindennapi” kenyeret kérünk, vagyis az élet fenntartására szükségeseket, úgy, hogy a kenyér neve alatt mind a test födözésére elegendő ruházatot, mind a táplálásra elégséges eledelt értjük, akár kenyér, akár hús, akár hal vagy bármi más legyen. Mert látjuk, hogy Elizéus[6] ezen kifejezéssel élt, midőn
