Oldal:Trienti Káté.pdf/490

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

kövessük őt magát, kitől az üdvösséget s az üdvösség tanítmányát nyertük, ki, – jóllehet a kínoktól és a keserű haláltól természetes félelemmel visszaborzadott, – mindazáltal a legnagyobb kínoktól való iszonyodásban is saját akaratát az Atya Isten akarata alá veté, mondván: „Ne az én akaratom, hanem a tied legyen.”[1]

XVIII. Minthogy Isten segítsége nélkül a bűnt nem kerülhetjük el, e kérésben azt is kérjük.

De annyira meg van romolva az emberi nem, hogy ha elnyomjuk és Isten akarata alá vetjük is a kívánságot, mégis Isten segítsége nélkül, – melylyel a gonosztól védelmeztetünk és a jóra vezettetünk, – a bűnöket kerülni nem bírjuk. Azért e kéréshez kell folyamodnunk s Istent kérnünk, hogy ő maga végezze be bennünk, a mit megkezdett; nyomja el a kívánság szilaj gerjedelmeit, hajtsa az ész uralma alá a vágyakat s alkalmazzon végre bennünket egészen az ő akaratához. Kérjük egyszersmind, hogy az egész föld kereksége jusson el Isten akaratának megismerésére, hogy annyi század és nemzetség előtt elrejtett isteni titok ismeretes és nyilvánvaló legyen mindenekelőtt.

Miképpen mennyben, úgy a földön is.

XIX. Mit jelent e záradék?

Továbbá ezen engedelmesség alakját és meghatározását kérjük, hogy t. i. az ama szabály szerint intéztessék, melyet az égben mind a szent angyalok megtartanak, mind a mennyei lelkek többi kara követ: hogy valamint ők önként s legnagyobb örömmel engedelmeskednek az isteni felségnek, úgy mi Isten akaratának, mint maga leginkább akarja, örömmel hódoljunk.

XX. Istennek nem jutalomért, hanem Iránta való szeretetből kell engedelmeskedni.

Ama szolgálatban és buzgalomban, melyet Isten iránt mutatunk, végtelen szeretetet és kitűnő hódolatot kíván tőlünk az

  1. Luk. 22. 42.