szerint és ne uralkodjék rajtam semmi igazságtalanság”[1] Ide tartoznak ama szavai is: „Adj érteimet nekem, hogy megtanuljam parancsaidat. Ítéleteidre taníts meg engem. Adj értelmet, hogy tudjam bizonyságaidat.”[2] Sokszor ugyanazon értelmet más szavakba öltözteti, máshogyan fejezi ki. E helyek figyelműre méltók s a híveknek megmagyarázandók, hogy mindnyájan megértsék, mily sok fontos és üdvös dolog foglaltatik ezen kérés első részében.
XIV. Mit jelentünk még e kéréssel?
Második helyen, midőn kérjük: „legyen a te akaratod,” a test cselekedeteinek megutálását fejezzük ki, melyről írja az apostol:[3] „Nyilvánvalók pedig a test cselekedetei, melyek ezek: paráznaság, tisztátalanság, szemtelenség, bujaság” stb., és:[4] „Ha a test szerint éltek, meghaltok;” s kérjük az Istent, hogy ne engedje azokat tennünk, a miket az érzékek, a kívánság és gyarlóság sugallnak, hanem hogy akaratunkat az ő akaratához szabjuk. Távol vannak ezen akarattól az élvezetekbe merült emberek, kiknek szívei és gondolkozásmódja a földiekhez tapadnak. Mert a kívánságtól hanyatt-homlok ragadtatnak annak bírására, a mit megkívántak és a rossz kívánság ama gyümölcsében helyezik a boldogságot, úgy, hogy boldognak mondják azt, a ki, akármit kíván, elnyeri. Mi ellenben azt kérjük Istentől, hogy, mint az apostol mondja:[5] „a testet ne ápoljuk a kívánságok szerint,” hanem hogy legyen az ő akarata.
XV. Jobb azt kívánni, hogy az történjék meg, a mit Isten akar, mint az, a mit mi kívánunk?
Jóllehet nem könnyen szánjuk rá magunkat, hogy azt kérjük Istentől, hogy kívánságainkat ne teljesítse, mert a lélek ezen elhatározása nehézséggel jár, mivel, ha ezt kérjük, úgy látszik, minmagunkat némileg gyűlöljük, a mit aztán bolondságnak mondanak azok, kik egészen a testhez ragaszkodnak. De mi örömest fogadjuk még a bolond elnevezést is Krisztusért; Ő az ugyanis, ki azt mondja:[6] „A ki utánam akar jönni, tagadja
