Ugrás a tartalomhoz

A Műcsarnok tavaszi kiállítása (1914)

A Wikiforrásból
A Műcsarnok tavaszi kiállítása (1914)
szerző: Bálint Aladár
Nyugat 1914. 8. szám

Engedjétek hozzám a kisdedeket. Szép aranybetűkkel, ezt kellene ráírni a Műcsarnok kapujára. A jelmondat alá pedig: - hogy ők is olyan vének, elhasználtak legyenek, mint mi vagyunk, mi öregek.

A fiatalok (helyesebben fiatalkorúak) élnek is az alkalommal, és oly mohósággal tódulnak a szentelt falak közé, hogy maholnap talán még ki is szorítják a konzervatív törzskart. Ügyes és ravasz fiúk, rutin és fölényes elegancia sugárzik le róluk, a legtöbbje már eljutott az impresszionizmus hallatlanul merész étappe-jáig. Igaz, hogy csínján bánnak e veszedelmes szerrel, erősen keverik bizonyos müncheni kötőanyaggal (robbanás kizárva). Van közöttük olyan is, aki távoli korok eredményei után kutat és gyötrelmes keresése közben eljutott a veszedelmesen forradalmi érzésű biedermeier mesterekig. (Waldmüller, Amerling és Borsos József.) De nem mindenki ily merész. Némelyik szőröstül-bőröstül kisajátítja Kriesch Aladárt. Bizonyára abból indult ki az illető, hogy amit Kriesch csinál, az mindenesetre jó és megmásíthatatlan, és ha ő is ugyanazt csinálja, akkor elérte azt, amit Kriesch elért. Egy másik ifjú következetesen Csók Istvánt fejleszti tovább. Eddig csak Csók technikáját tökéletesítette, most már azt is megmutatta, hogy képzelte ő el és hogy festette volna ő meg a "műteremsarkot". Munkácsy sem panaszkodhatik. Tanítványa egyelőre a bitűmnél tart, de ha türelmesen várunk, még többet is megérünk. Pentelei Molnár János dicsőségét is megirigyelték. Még egy műcsarnoki kiállítás és tanítványa porcelánabb porcelánt szállít, mint Pentelei.

Ezek az ordító példák csupán. A kiállító fiatal urak legnagyobb része körmönfont ügyeskedéssel keveri egybe a különböző festőktől ellesett műhelytitkokat. Valóságos oknyomozó munka kellene annak a felderítéséhez, hogy mit, honnan szereztek. És készek, befejezettek, folyamatosan hazudják tovább az öregek dadogását.

Ez alapjában véve szomorú jelenség. Szomorú, mert diszkreditálják a fiatalságot, mert nem minden cinizmus nélkül való előrecsörtetésük a jóhiszemű be nem avatott közönséget megtéveszti, és talmi művészetük hibridsége nagyon alkalmas arra, hogy összekuszálja azokat a fogalmakat, melyek a progresszív művészek küzdelme folytán valamelyest tisztázódtak.

El fog következni az az idő, lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy későn, amikor a jobbszemű közönség ráeszmél a fiatalok nagy szegénységére, sőt ráeszmélnek ők maguk is. A nagy kiábrándulás mindenesetre szomorú lesz, és sajnálatra érdemesek a leszámolás áldozatai, nem magáért a leszámolásért, mert végzetét senki sem kerülheti el, és mint a pók a hálója anyagát, ők is magukból eregetik azt a labirintust, amelybe belekeverednek, hanem az elpocsékolt energiák tömegéért.


Ferenczy Károly női aktja minden fogyatékossága mellett is figyelemre méltó munka. Abban a környezetben mindenesetre úgy hat, mint üres fejű fecsegők között komoly ember megfontolt szava. A sötétpiros drapéria meleg reflexével átivódott hús porhanyós anyaga feloldja a körvonalak keménységét. Klasszikus példák inspirálták Ferenczyt. A női test elhelyezkedése és magának a témának elgondolása is régi mesterek Vénusz-képeire utal.

Egyébiránt Perlrot Csaba Vilmos csendéletén, Erős Andor és Dobrovic Péter képein kívül alig található említésre érdemes kép e kiállításon.

A szobrászok ezúttal sem kényeztettek el bennünket. Gondosan ügyeltek arra, hogy a kötelező középszerűséget valamelyikük meg ne bolygassa, és ha némelyik fiatalembernek mégis sikerült a színvonalat valamennyire emelni, a többiek viszont nagy erővel arra törekedtek, hogy az emelkedés által megbolygatott egyensúlyt még a középszerű színvonalon is jóval alul álló gipszöntvényeikkel helyreállítsák.

A "független" frakció egyik jelese valóban felülmúlta önmagát. Egy juhászt hosszú pipájával, kifordított subájával együtt gipszbe öntött. A subáról lelógó gyapjas cafatok kitűnően hatnak. A plasztikai gondolkodás megkapó példáját mutatja ez a barnára festett gipszkolosszus. A kitűnő szobrásznak talán Donatello Szent Jánosa motoszkálhatott a fejében. Szent János testének jókora részét szintén szőrös állati bőr fedi. További azonosságok és különbözőségek feltárása helyett úgy hiszem, elég annak a megállapítása, hogy Donatello nem volt műcsarnoki törzskiállító.


A kiállításon részt vesz néhány építész is. Terveik, kész épületeinek fotográfiái igazán európai színvonalon álló munkálkodásról tanúskodnak. Legkitűnőbb építőmestereink névsorát foglalja magában e kiállítás katalógusa. Érdekes jelenség, hogy azok az építészek, akik mindenütt ott vannak, ahol bankpaloták, nagy középületek elkaparintásáról van szó, ehelyütt teljesen hiányoznak. Szeretett fővárosunk nagytekintélyű elcsúfítói nem vesznek részt a műcsarnoki ügyekben. A zsűri építészcsoportjában sincs benn e falanksz egyetlen katonája sem. Ugyanis ez olyan tisztség, mely semmit sem jövedelmez.

Nagyon természetes, hogy az esetben, ha a műcsarnoki kiállítás ugyanazt jelentené az építészeknek, mint a festőknek és szobrászoknak, akkor a távollevő hatalmasságok nem engednék át oly nagylelkűen ezt a területet.

Lechner Ödön a Ferenc József jubileumi templom terveit állította ki. A padovai Cattedrale del Santo tömegeire emlékeztetnek e fiatalos lendülettel megtervezett épület részei. A templom két oldalán karcsú toronypár szökken fel.

Kifogyhatatlan teremtő erő, eleven fantázia lobog az épület elgondolásában. Szinte csodáljuk, hogy első díjat nyert e terv nálunk. Lechner Ödön ellenségei már erősen mozgolódnak, hogy e terv kivitelét meghiúsítsák. Könnyen megtörténhetik, hogy a mester gyönyörű álma nem ölt testet, és valamelyik épületrajzoló vértelen papiros terve kerül kivitelre.

Vágó József fiatalos szertelenségéből kivetkezett. Lehiggadt monumentális érzésű férfias művész vált belőle. A nagyváradi csendőrségi iskola épületcsoportja nagyszabású, szolid alkotás, hosszú evolúció leszűrt, tisztult eredménye.

Málnai Béla bérházaiban intelligencia, a forma és az anyag harmóniájának ritka ismerése érzik.

Janszky Béla vidéki templomterve ötletes friss buzogású munka. Földes és Scheiber épületfotográfiáit, Meller Dezső vázlatait jegyezzük még fel. De a névsor ezekkel még nem merült ki. Rajtuk kívül is egész sereg fiatal tehetség demonstrálja azt a szándékát, hogy építőművészetünket megjavítsa. Talán sikerül.