Litánia (Az őszi utcán fuj a szél, Kosztolányi Dezső)
szerző: Kosztolányi Dezső
Az őszi utcán fuj a szél.
A fa az éjszakába fél.
Csak fuj a szél, fuj, egyre fuj
Azt mondja, nincsen semmi uj.
Nincs semmi uj, csak unalom.
Hányódás régi utakon.
Nincs semmi uj, nincs semmi jó
És nem igaz, hogy lenni jó.
Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csendesen.
Nem jó ásítva kelni fel
S fülledt undorral telni el.
Nem jó feküdni gondtalan
És átkozott, ki gondba van.
Nem jó kacagni tétován
A virágfüstölős szobán.
Nem jó rohanni sebtiben,
Nem jó: a nem, nem: az igen.
Nem jó a csend, nem jó a szó.
A sirba tán még ott se jó.
De úgy szeretnék egymagam
A földre esni hangtalan.
Csak esni, bukni, hullani,
Minthogyha fájna valami.
Elhagyni sárga butorom,
Csatangolni, mint egykoron.
Lakástalan és egyedül
Bolyongani, kivert ebül.
Ott, ahol senkise tanyáz
Bámulni, hogy lobog a gáz.
Halálba ringani vakon
A dagadt, őszi árakon.
Elveszni lassan hallgatag
A sirva-siró ég alatt.
A vállamon egy rongy köpeny.
Így állani közönyösen.
Sürü esőben állani,
Mint a kopár fa ágai.
Csak fázni egész éjszaka
És ázni, mint egy árva fa...