Cyrano de Bergerac/Második felvonás

←  Első felvonás

Cyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand

Harmadik felvonás  →

Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Második felvonás

A poéták lacikonyhája

Ragueneau boltja, tágas műhelye, a Saint-Honoré és az Arbre Sec utca sarkán. Hátul, az üveges ajtó széles ablaktábláin át, ezek az utcák a függöny felgördültekor a hajnal pirkadó fényében láthatók. Balra, elöl, comptoir, kovácsolt vasból készült mennyezettel. Libák, kacsák és fehér pávák vannak itt sorjában fölaggatva. Nagy fajanszvázákban mezei virágokból összeválogatott hosszú bokréták; különösen sok bennük a sárga napraforgó. Ugyanezen az oldalon, a második színfal táján, óriás kandalló. A kandalló előtt, rengeteg rácstartók közepette (valamennyi rácstartón egy-egy húsosfazék) serpenyőkben sülnek, rotyognak a különböző pecsenyefajták.

Jobbra, elöl, ajtó. A második színfalnál lépcső. Ez a lépcső padlásszobába vezet. Fönn a csapóajtó nyitva van és látszik a szoba belseje; terített asztal van ott és a kis kör alakú flamand gyertyatartóban ég a világ. A lépcső végén továbbfutó fakarzat még több, ehhez hasonló vendégszobácskát sejtet a nézővel.

A tetőzeten, közbül kötéllel le- és felhúzható roppant vaskoszorú (csillár alakjában) vadfélékkel hatalmas darabokban körülaggatva.

A lépcső alatt sütőkemencék izzó fénye piroslik a félhomályban. Csillog a sok rézedény. Forog a sok nyárs. Halomban a sok sütemény. Sonkák lógnak mindenfelé. Nagy nyüzsgés. Sürgés forgás. Termetes szakácsok, aprócska kukták szaladnak át a színpadon; sokaknak a süvegét kakastoll vagy gyöngytyúkszárny ékesíti. Bádoglemezeken és vesszőből font cukrászkosarakban hozzák a sok lepényt, kalácsot, apró nyalánkságokat.

Több asztalon tálak és sütemények. Más asztalok, székekkel körülrakva, vendégekre várnak. Egy kisebb asztal valamelyik sarokban el van árasztva papirossal. A függöny felgördültekor Ragueneau ennél az asztalnál ül és ír.

Első jelenet

Ragueneau, szakácsok, azután Liza.

Ragueneau a kisasztalnál ír és inspirált arccal verseket skandál az ujjain

ELSŐ SZAKÁCS

(bádoglemezzel)

Diós kalács!

MÁSODIK SZAKÁCS

(széles, lapos tányérral)

Fánk!

HARMADIK SZAKÁCS

(virággal díszített pecsenyét hoz)

Páva!

NEGYEDIK SZAKÁCS

(valami tepsiféle van a kezében)

Marhasült!

RAGUENEAU

(leteszi a tollat és föltekint)

A hajnalpír már a falakra ült.

Apolló, szállj el! Húnyj ki, szent sugár!

Órám lejárt... Most a kemence vár!

(Fölkel a székéről. – Első szakácshoz)

E lé rövid, te! Toldd meg!

ELSŐ SZAKÁCS

Mennyivel?

RAGUENEAU

Vagy három lábbal.

(Továbbmegy)

ELSŐ SZAKÁCS

Mit mond?

RAGUENEAU

(a kandalló előtt)

El, csak el,

Fönséges Múzsám, hogy bájos szemed

E konyhatűz, e füst ne rontsa meg!

(Valamelyik sütőhöz, kenyérre mutatva)

Ez a kenyér jól van hasadva nálad?

Rossz! – A cezúra csak középen állhat!

(Második szakácshoz, valami félig kész pástétomra mutatva)

Tetőzd be ezt a tészta-palotát!

(Első inasgyerekhez, aki ül a földön és különböző szárnyasokat húz nyársra)

S te jól vigyázz! Ne érjen semmi vád!

A büszke pulykát s a szerény csibét

Fölváltva forgasd, azt mondom neked,

Ahogy Malherbe írt hosszú verseket,

És közbe-közbe kurta versikét.

És addig forgasd, túl nagy tűztől óva,

Helyes ritmussal, míg kisűl a strófa!

MÁSODIK INAS

(szalvétával leborított tállal közeledik)

Mester!... hogy önt meglepjem – ni... ezt csináltam én.

Haragszik?

(Fölemeli a szalvétát; a tálon jókora, tésztából készített lant hever)

RAGUENEAU

(meglepetve)

Lant! Ej, ej, te kis legény!

ELSŐ INAS

Írós tésztából.

RAGUENEAU

(meghatva)

És befőtt gyümölccsel!

INAS

Cukorból van a húrja!

RAGUENEAU

(pénzt ad neki)

Nesze, költsd el!

(Észreveszi a belépő Lizát)

A nőm... Vágd zsebre és fuss!

(Mutatja Lizának a lantot; némi zavarral)

Úgy-e, szép? Mi?

LIZA

Nevetséges!

(Nagy rakás papírtölcsért tesz a comptoir asztalára)

RAGUENEAU

Tölcsérek? Köszönöm!

(Nézegeti a göngyölésre szánt papírokat)

Nagy ég! E látvány szívem összetépi!

Barátaimnak sok szép költeménye

Kettéhasítva, rútul tönkretéve,

Hogy mákospatkót, rétest, csirkehúst

Takarjanak! Bacchánsnő lett a nőm,

Széttépi újra dallos Orfeust!

LIZA

(szárazon)

Eredj, eredj! Csak fölhasználom azt,

Amit rád sóznak fizetés fejében!

Csak volnék én férjemuram helyében,

Kidobnám ezt a sok kontár pimaszt!

RAGUENEAU

Hangya, ne káromolj isteni tücsköket!

LIZA

Míg nem jártak ide: nem voltam én neked

Se hangya, se bacchánsnő. Ó, bár magadba szállnál!

RAGUENEAU

(tragikusan)

Ha szép versekkel így bánsz: prózával mit csinálnál?

Második jelenet

Előbbiek. – Két kisfiú. Belépnek a boltba.

RAGUENEAU

Fiúcskák, mit akartok?

ELSŐ FIÚ

Három lepényt.

RAGUENEAU

(odaadja)

Íme!

Friss, ropogós, meleg még!

MÁSODIK FIÚ

Kérem, pakolja be.

RAGUENEAU

(félre, ijedten)

Ah, drága tölcsérkéim!

(A fiúcskákhoz)

Tegyem papírba, mondod?

(Elővesz egyet és éppen mikor már rakná belé a tésztát, olvassa:)

És akkor Penelópe keserves könnyet ontott.

Ezt nem!

(Félreteszi és másikat vesz elő. Amikor éppen rakná belé a tésztát, olvassa:)

A szőke Phoebus... Nem, ezt se!

(Ugyanúgy, mint föntebb)

LIZA

(türelmetlenül)

Hát mi lesz?

Mit ácsorogsz?

RAGUENEAU

Azonnal! Azonnal! Itt van ez!

(Elővesz egy harmadikat. Keserű lemondással)

Szonett Phillishez!... Ó, jaj... szívem tőr járja át!

LIZA

No, csakhogy valahára rászánta már magát!

(Székre hág és tálakat rendez egy pohárszék tetején)

RAGUENEAU

(amint Liza háttal fordul, rápisszeg a távozó gyerekekre és visszahívja őket a küszöbről)

Adjátok vissza a szonettemet,

S adok hatot, három lepény helyett!

(A gyerekek visszaadják a tölcsért, mohón elkapják a süteménydarabokat és künn teremnek az utcán. Ragueneau kibontja, tenyerével végigfésüli a gyűrt papírt és deklamálni kezd)

Phillis!... Vaj-folt van bájos neveden!

Phillis!...

(Cyrano hirtelen belép)

Harmadik jelenet

Ragueneau, Liza, Cyrano, azután a testőr

CYRANO

Hány óra?

RAGUENEAU

(szolgálatkészen meghajtja magát)

Hat!

CYRANO

(izgatottan)

Egy óra múlva hát.

(Föl s alá jár a boltban)

RAGUENEAU

(utána lépeget)

Éljen soká!... Láttam...

CYRANO

Mit?

RAGUENEAU

A tusát!

CYRANO

Úgy? Melyiket?

RAGUENEAU

Szerelmes Istenem...

Amit a Burgund-palotában ön...

CYRANO

(kicsinylő hangon)

Ah, azt a párbajt?

RAGUENEAU

(bámulattal)

Versben!

LIZA

Rémítőn

Tetszik neki!

CYRANO

Gyerekség! Hagyjuk el!

RAGUENEAU

(fölkap egy nyársat és viaskodik vele)

A versem végén megdöföm! De meg!

A versem végén megdöföm! Remek!

(Mindig lelkesebben)

A versem végén...

CYRANO

Szót se érdemel...

Hány óra?

RAGUENEAU

(támadó állásban marad, míg az órára néz)

Hat mult öt perccel!... bököm!

(Abbahagyja)

Ha én e tíz skandáló körmökön

Egy balladát tudnék kiverni! Haj!

LIZA

(Cyranóhoz, aki - a comptoir előtt elmenőben szórakozottan

kezet fogott vele)

Mi baja a kezének?

CYRANO

Semmi baj!

Parányi seb!...

RAGUENEAU

Veszély környezte?

CYRANO

Nem.

Egy csöpp veszély se!

LIZA

(fenyegeti az ujjával)

Füllent, azt hiszem!

CYRANO

Mozog az orrom és meglátja benne?

No, akkor ez roppant hazugság lenne!

(Más hangon)

Ha eljön az, akit ma várok... és

Ha künn nem folyhat a beszélgetés

Itt egyedül kívánok lenni!

RAGUENEAU

Itt?

Ah, nem lehet! Költőim mindjárt jönnek!

LIZA

(gúnyosan)

Hogy megfalják az első reggelit!

CYRANO

Intek neked majd... s ők szépen köszönnek

S távoznak. Ezt rád bízom. Hány az óra?

RAGUENEAU

Hat óra tíz perc.

CYRANO

(idegesen leül a Ragueneau asztalához és papírt vesz elő)

Tollat!

RAGUENEAU

(a magáét adja oda, amit a füle mellé dugott)

Hattyútoll!

EGY TESTŐR

(hatalmasan felpödört bajusszal belép és erős, öblös

hangon kiáltja)

Jó nap'!

(Liza odasiet hozzá)

CYRANO

(megfordul)

Ki ez?

RAGUENEAU

A nőm ismeri jól...

Mondják, a város egyik vasgyúrója!

CYRANO

(veszi a tollat és Ragueneau-t egy kézmozdulattal eltávolítja)

Csitt!...

(Félre)

Írok néki... aztán átadom...

Aztán futok...

(Elveti a tollat)

Nagy gyávaság, tudom,

De itt süllyedjek el mindjárt, ha szám...

(Ragueneau-hoz)

Hány óra?

RAGUENEAU

Fertály hétre!

CYRANO

(magához)

...szólni mer

Mindarról, amit érzek igazán,

Ami szívemnek édes, szent teher!

Amíg ha írok...

(Újra fölveszi a tollat)

Úgy van! E levél

Mindent bevall majd, egy csöppet se fél!

Minden betűjét ábrándozva hordtam

A lelkem mélyén s százszor kicsiszoltam.

Ha e papírt magam elé tolom:

Mást nem teszek most, csak lemásolom!

(Ír. – Az ajtó üvegtáblái mögött vézna, ingatag alakok

körvonalai tűnnek fel)

Negyedik jelenet

Ragueneau, Liza, a testőr, Cyrano ír a kis asztalnál, poéták fekete ruhában, sáros, lötyögő harisnyával

LIZA

(Ragueneau-hoz)

Jön már a rongy had!

ELSŐ POÉTA

(belép, Ragueneau-hoz)

Drága kolléga!

MÁSODIK POÉTA

(megrázza Ragueneau kezét)

Poéta-társ!

HARMADIK POÉTA

Sütők fénycsillaga!

(Szaglálódik)

Be nagyszerű a légköröd szaga!

NEGYEDIK POÉTA

Szakács-Apolló!

ÖTÖDIK POÉTA

Nagy Phoebus maga

Mint lacikonyhás!

RAGUENEAU

(körülveszik, ölelgetik, rázzák a kezét)

Szebb világba száll

Az ember, hogyha vélük diskurál!

ELSŐ POÉTA

Késtünk, mivel a nesle-i kapunál

Nagy csődület van.

MÁSODIK POÉTA

Nyolc lekaszabolt

Gonosztevő fetreng az út kövén!

CYRANO

(egy pillanatra fölveti a fejét)

Nyolc? Azt hittem: hét!

(Folytatja a levélírást)

RAGUENEAU

(Cyranóhoz)

Tudja ön, ki volt

A küzdelem hatalmas hőse?

CYRANO

(közönyös hangon)

Én? Nem!

LIZA

(a testőrhöz)

És ön?

TESTŐR

(pödri a bajuszát)

Én? Talántán?

CYRANO

(írás közben egy-egy szót mormol maga elé)

Szeretem...

ELSŐ POÉTA

Kalap, bot, mint harc-síkon a tetem,

Úgy fekszik ott...

MÁSODIK POÉTA

Egy ember verte szét,

Mondják, e falka rablót!...

CYRANO

(ír)

...a szemét...

HARMADIK POÉTA

Egypár bevert fő gazdátlan sapkáját

A rakparton lelték meg...

CYRANO

(ír)

...és a száját...

ELSŐ POÉTA

Ezt egyhamar meg nem csinálja más!

MÁSODIK POÉTA

Oroszlán volt... Valami óriás!

CYRANO

(ír)

És aki majd elájul, hogyha látja...

HARMADIK POÉTA

(elcsíp egy süteményt)

Mi újat írtál, Ragueneau?

CYRANO

(ír)

...imádja...

(Éppen a nevét akarja aláírni, de megáll, fölkel a székről és a levelet az ujjasába dugja)

Elég! Nevet nem írok! Hisz magam adom át!

RAGUENEAU

(a harmadik poétához)

Receptet írtam versben.

NEGYEDIK POÉTA

(egy sor habos tészta előtt)

Bravó! No rajta hát.

Olvasd!

ÖTÖDIK POÉTA

(egy kis diós kalácsot tart a kezében)

Kis patkó, patkolj bennem el!

(Befalja)

ELSŐ POÉTA

Ha rám kacsintasz, a szívem tüzel,

Imádok minden mandula-szemet!

(Fölragad egy mandulás süteményt)

MÁSODIK POÉTA

Hallgatjuk!

HARMADIK POÉTA

(a szájához emel valami habos csemegét)

Jer, bekaplak, kis habom!

MÁSODIK POÉTA

(magából a nagy tészta-lantból is leharap egy jókora darabot)

A lant először táplál engemet!

RAGUENEAU

(szavalni készül, köhög, sapkáját igazítja, pózba vágja magát)

Ha meghallgatják kisded darabom...

MÁSODIK POÉTA

(az elsőhöz, akit könyökével oldalba lök)

Pofázol?

ELSŐ POÉTA

S még hogy!

MÁSODIK POÉTA

Én is harapom!

Ma bedugul gyomromnak minden rése!

RAGUENEAU

(szaval)

A mandulás tortácska készítése!

Verj tojást, míg a habot

Megkapod.

Vágj föl egy citromfejecskét,

Hadd csöpögjön rá a lé;

Önts belé

Mandulából szűrt tejecskét.

Vedd a formácskákat és

Egy kevés

Tésztát kenj az oldalukra.

Kis barack-íz, egy parány,

Jó arány.

Azután csöppentsd a lyukra.

Keveréked, a habost.

Tüzre most!

Ontsa lángját rőzse, fácska,

Míg a gyurmánk szőke, szép!

Im ekép'

Lesz a mandulás tortácska!

POÉTÁK

(tele szájjal)

Pompás! - Dicső!

EGY POÉTA

(majd megfúl, amint habzsolja be a sok süteményt)

Ümm...

(Nagyokat falva hátrafelé mennek. – Cyrano, aki mindent jól látott, Ragueneau-hoz lép)

CYRANO

Habzsolásukat

Nem látod, míg elkábítod magad

Saját hangoddal?

RAGUENEAU

(halkan, mosolyogva)

Csak teszem magam,

Hogy egyenek bátran, zavartalan!

A verselés így kettős élvezet:

Táplálja kedvenc gyöngeségemet,

S a koplalóknak eleséget ád!

CYRANO

(veregeti a vállát)

Tetszel nekem!...

(Ragueneau a poéta-barátjaihoz megy. Cyrano utánanéz, majd kissé durván)

He, Liza, hé!

(Liza, aki bizalmasan súgott-búgott a testőrrel, összerezzen és Cyranohoz siet)

Magát

E kapitány úr... ostromolja?

LIZA

(sértődve)

Ó!

Énnálam felsül minden csábító!

Aki erényem megtámadni merné,

Azt büszke pillantásom azonnal visszaverné!

(Lesüti a szemeit)

CYRANO

E győzelmes pillantás mért van a porba lenn?

LIZA

(fojtott haraggal)

De...

CYRANO

(határozottan)

Ragueneau-t én szívből kedvelem.

Azt, aki szarvat tűz a homlokára,

Én öklelem föl!

LIZA

De...

CYRANO

(emelt hangon, hogy az udvarló is hallja)

Megértsük ám!

(Üdvözli a testőrt, nézi az órát és a háttér üveges ajtójához vonul, ahonnan az utcára tekinget)

LIZA

(a testőrhöz, aki nyugodtan viszonozta Cyrano köszöntését)

Na!

Csodálom önt! Tegyen már észrevételt...

Az orrára...

TESTŐR

Orrára...

(Hirtelen távozik. Liza utána)

CYRANO

(a háttér ajtójánál integet Ragueneau-nak, hogy vigye a költőit)

Pszt!

RAGUENEAU

(a poétákhoz, a jobboldali ajtóra mutatva)

Jerünk!

Ott jobb lesz!

CYRANO

(türelmetlenül)

Pszt! Pszt!

RAGUENEAU

Ott majd verselünk

Kedvünk szerint...

ELSŐ POÉTA

(tele szájjal, kétségbeesve)

És itt hagyjuk az ételt?

MÁSODIK POÉTA

Vigyük magunkkal!... Jöjjenek velünk!

(Processzióban mennek Ragueneau mögött, miután a süteményes padkáról mindent lekaptak, amit hamarjában lehetett)

Ötödik jelenet

Cyrano, Roxane, a Duenna

CYRANO

Ha van reménység, egy szikrányi csak,

Kedves levélkém, én átnyujtalak!

(Roxane – álarcosan – megjelenik az üvegtábla mögött. A Duenna követi. Cyrano hirtelen ajtót nyit)

Tessék!

(A Duennához siet)

Duenna, csak két szóra!

DUENNA

Négyre!

CYRANO

Nyalánk ön?

DUENNA

Torkig tudnám magam enni!

CYRANO

(papírtölcséreket vesz le gyorsan a comptoirról)

Ím, Benserade két bájos költeménye...

DUENNA

(kelletlenül)

Ó...

CYRANO

...tortácskát fogunk beléje tenni!

DUENNA

(sugárzó arccal)

Ah!

CYRANO

És a rétest szintén kedveli?

DUENNA

Nagyon, kivált, ha krémmel van teli.

CYRANO

Ím, hat darab, a legszebb, ami van

A Saint Amand úr balladáiban!

Chaplain versében fánkot nyujtok át...

- És szereti az égett mandulát?

DUENNA

Szörnyen!

CYRANO

(egy rakás megrakott tölcsért tesz a karjaira)

Tehát menjen ki s egyék – a hárs alatt.

DUENNA

De...

CYRANO

(tolja kifelé)

S ott maradjon addig, amíg van egy falat.

(Beteszi az ajtót, Roxane-hoz közeledik és levett kalappal tiszteletteljes távolságban megáll előtte)

Hatodik jelenet

Cyrano, Roxane. A Duenna egy pillanatra

CYRANO

Ó, áldom ezt a percet, melyben ön

Emlékezik rám és e helyre jön,

Hogy mondjon... mondjon...

ROXANE

(levette az álarcot)

Szép köszönetet

Először is, – mert azt a figurát,

Akit tegnap kardja hegyére vett,

Azt egy nagy úr...

CYRANO

Guiche ?

ROXANE

(lesüti a szemét)

Férjül szánta nékem.

CYRANO

Helyettes férjül?

(Meghajtja magát)

A gyönyörűségem

Így még nagyobb, mert akkor voltaképp

Nem egy rút orrért, de a maga szép

Szeméért vívtam.

ROXANE

Aztán... hallja hát...

Ám erről szólni csak azért merek,

Mert félig-meddig ön az én testvérem!...

Gyakran játszottam önnel, mint gyerek...

CYRANO

Nyaranta, nálunk, a mezőn, az éren!

ROXANE

Kardot nyesett, ahol csak nád akadt...

CYRANO

Font a babának szőke hajakat,

Ahol szakállas tengerit talált!

ROXANE

Kacagtunk, kergetőztünk...

CYRANO

S a könnyű óra szállt!

ROXANE

Amit kívántam akkor, ön mind megtette ottan!

CYRANO

Rövid szoknyát viselt még. S Magdának szólítottam.

ROXANE

És csinos voltam akkor?

CYRANO

Nem éppen rút.

ROXANE

Ha jött! Véres kezekkel néha, játsztam a zsémbelőt,

A szigorú mamát és szóltam: „Rossz gyerek,

Hol mászkáltál megint, ki karmolt újra meg?”

(Megfogja Cyrano kezét és ámulva felkiált)

Mit látok? Újra egy!

(Cyrano el akarja húzni a kezét)

Ne-nem! Mutassa csak!

Szörnyű! A te korodban! Ah, elfojt a harag!

Hol kaptad ezt?

CYRANO

Játszottam a nesle-i kapunál!

ROXANE

(leül egy asztalhoz és zsebkendőjét egy pohár vízbe mártja)

Hadd lám!

CYRANO

(mellé ül)

Jóságos, édes, gondos mamácska!

ROXANE

Fáj?

Amíg kötöm az ujjad, mindent megmagyarázz!

Hány volt ön ellen, mondja?

CYRANO

Nem sok - talán ha száz!

ROXANE

Mesélje hát!...

CYRANO

Nem!... Inkább közölje most velem,

Mi az, amit azonnal nem mert...

ROXANE

(Cyrano kezét még mindig tartja)

De most merem!

A mult illatja, mely felénk lebeg

Fölbátorít... Kimondom – Szeretek!

CYRANO

Ah...

ROXANE

Valakit, ki erről mit se tud.

CYRANO

Ah!

ROXANE

Még nem.

CYRANO

Ah!

ROXANE

De tudja nemsokára!

CYRANO

Ah!

ROXANE

Mert sajnálom szegény fiút...

Régen szeret... félénken, messziről...

Epedve néz rám a magasba föl...

CYRANO

Ah!

ROXANE

Keze forró. Hagyja itt csak szépen!

De ékesen szól a szeme sugára...

CYRANO

Ah!

ROXANE

(zsebkendőjével kis kötést csinált a kezén s éppen elkészült vele)

És képzelje, az ön ezredében

Szolgál...

CYRANO

Ah!

ROXANE

(mosolyogva)

Ott! Mert úgy tudom, hogy éppen

Az ön vitéz csapatjában kadét!

CYRANO

Ah!...

ROXANE

Lángész! Lélek árad rajta szét...

Bátor, nemes, valódi dalia...

És szép nagyon...

CYRANO

(sápadtan fölugrik)

Szép!

ROXANE

Mit mond? Mi baja?

CYRANO

Ah semmi... semmi...

(Keserű mosollyal a kezére mutat)

A kezem csupán!

ROXANE

Egy szóval: szeretem! De még nem láttam ám

Csak egyszer-kétszer a színházban, este...

CYRANO

Még nem beszéltek?

ROXANE

Szememet kereste,

S én válaszoltam neki a szememmel.

CYRANO

És mégis tudja...

ROXANE

Mindent tud az ember,

Ha fecsegők veszik körül... Nekem

Besugták gyorsan, hogy...

CYRANO

Kadét?

ROXANE

Igen.

A gárdisták közt.

CYRANO

És mi a neve?

ROXANE

Báró Neuvillette Christian.

CYRANO

Ilyet

Nem ismerünk. Köztünk nincs.

ROXANE

Csak ma lett

Kadét. – Az ezred ma fogadta be...

Castel Jaloux a kapitánya.

CYRANO

Jó...

De hogyha tán e gyorsan dobogó

Szivecske később...

DUENNA

(benyitja az üveges ajtót)

Patkó, torta, rétes

Mind elfogyott!

CYRANO

Hát most olvassa, édes,

A borítékot... Verssel van teli!

(A Duenna eltűnik)

Ön a finom beszédet kedveli

Ha választottja tán barbár, sületlen!

ROXANE

Eszménynek van csak íly fürtös feje!

CYRANO

S ha szólásmódja borzas, fésületlen,

Ha cifra fejnek híg a veleje?

ROXANE

Előre hallom: elmés, hogyha szól!

CYRANO

Az ám! A szó mind éles, hogyha jól

Vág a bajuszka... hisz rendes dolog!...

- S ha buta mégis!?

ROXANE

(dobbant a lábával)

Akkor meghalok!

CYRANO

(szünet múlva)

Azért jött hát, hogy ezt tudtomra adja?

Szeretném tudni: mindez mire jó?

ROXANE

Úgy rámijesztett egypár csacsogó!

Azt mondták, hogy az ön vitéz csapatja

Gascogne-i mind...

CYRANO

S a jussát egy se hagyja!

Párbajra késztet zöld ifjoncokat,

Akik - mivel jó pártfogó akad

Közéjük törnek, bár gascogne-i vért e

Kis urfiakba nem csapolt az ég!

ROXANE

Elgondolhatja, hogy remegek érte!

CYRANO

(a foga közt)

Van rá oka!

ROXANE

De sápadozva még,

Egy gondolat vigasztal: látom önt,

A győzhetetlent, a nagyot, amint

Kiáll azokkal s egyet porba dönt!...

Az, akitől fél valamennyi mind,

Így érvelek magamban...

CYRANO

Jó, ne féljen!

Oltalmazom! A kis bárócska éljen!

ROXANE

Megvédi, úgy-e? A szívéhez szóltam?

Hisz önnek mindig hű barátja voltam!

CYRANO

Az, az!

ROXANE

Barátja lesz hát?

CYRANO

Az leszek!

ROXANE

És sohasem vív párbajt?

CYRANO

Esküszöm!

ROXANE

Nagyon szeretem önt!... De most már sietek!

(Hirtelen fölveszi az álarcát, csipkét borít a homlokára és szórakozottan)

Igaz... kalandját elhallgatta ön...

Az éjjeli csatával adós maradt nekem...

– Mondja neki, hogy írjon!

(Ujja végével graciózus csókot hint Cyrano felé)

Mennyire szeretem!

CYRANO

Jó, jó...

ROXANE

Tehát száz gyilkos!... Ég áldja... menni kell...

Örök barátság, nemde?

CYRANO

Az!

ROXANE

Később mondja el,

Mi történt?... Százan! Ah, borzad a lelkem!

Mondja, hogy írjon... Csak rá gondolok!...

Száz ember! – Száz! – Valóban nagy dolog!

CYRANO

(üdvözli)

Azóta még nagyobbat is műveltem!

(Roxane kimegy. Cyrano földre szegzett szemmel mozdulatlanul áll. Csönd. A jobboldali ajtó kinyílik, Ragueneau benéz)

Hetedik jelenet

Cyrano, Ragueneau, a poéták, Carbon de Castel Jaloux, a kadétok, nép stb., később gróf Guiche

RAGUENEAU

Beléphetünk?

CYRANO

(meg se moccan)

Be!

(Ragueneau int a poétáknak, akik egymás után belépnek. Ugyanakkor az üveges ajtó küszöbén megjelenik Carbon de Castel Jaloux, testőrkapitány-egyenruhában – és Cyrano láttára élénken gesztikulál)

CARBON DE CASTEL-JALOUX

Itt van!

CYRANO

(fölnéz)

Kapitány!

CARBON

(zajos örömmel)

Mindent tudunk! Hős! Harmincegynehány

Kadétom vár...

CYRANO

(vonakodva)

De...

CARBON

(magával akarja vinni)

Jöjj! Tedd meg nekik!

Ott iddogálnak átellenbe'...

CYRANO

Nem!

CARBON

(az üveges ajtó küszöbére lép és mennydörgő hangon átkiabál az utcán)

Fiuk, a nagy hős okvetetlenkedik!

Nem mozdul!

EGY HANG

(kívül)

Adta lelke!

(Zaj az utcán. Lábdobogás. Kardcsörgés)

CARBON

(dörzsöli a kezeit)

Egy perc s mind itt terem!

A KADÉTOK

(nagy lármával berohannak)

Ebadta! – Fékom adta! – Száz ördögadta!

RAGUENEAU

(ijedten hátrál)

Kérem,

Az urfiak mind Gascogne-ból valók?

A KADÉTOK

Mind!

ELSŐ KADÉT

(Cyranóhoz)

Éljen!

CYRANO

Báró!

MÁSODIK KADÉT

(Cyrano nyakába borul)

Többet mond e csók.

CYRANO

Báró!

HARMADIK KADÉT

Ölellek!

CYRANO

Báró!

NEGYEDIK KADÉT

Ontsd a vérem,

- Tiéd!

CYRANO

(nem tudja, hogy kinek válaszoljon)

De bárók... bárók... irgalom!

RAGUENEAU

Mind bárók?

A KADÉTOK

Mind!

ELSŐ KADÉT

Toronymagas halom

Nyúlhatna fel bárói címerekből.

LE BRET

(belép és Cyranóhoz siet)

Egész raj ember ujjongva keres föl,

Élén azokkal, kik tanúi voltak...

CYRANO

(elrémülve)

Hollétemet talán csak eltitkoltad?

LE BRET

(dörzsöli a kezeit)

Nem én!

EGY POLGÁR

(berohan, sokan követik)

Nagy ember, ide gyűl a város!

Az érdeklődés, ah, lázzal határos!

(Künn tömérdek nép tolong. Kocsik és gyaloghintók állanak meg a boltajtó előtt)

LE BRET

(halkan, mosolyogva, Cyranóhoz)

És Roxane?

CYRANO

(hevesen)

Hallgass!

A TÖMEG

(ordít az utcán)

Éljen!

(A sokaság egy része dulakodva beözönlik. Nagy éljenezés)

RAGUENEAU

(asztalon állva)

A nép őrjöngve tombol,

Megostromolja boltom és mindent összerombol!

Ah, nagyszerű!

URAK

(Cyrano körül)

– Barátom, levett kalappal állok!

– Barátom! – Ó, barátom! – Szívemből gratulálok!

CYRANO

Tegnap még nem volt ennyi jó barátom!

LE BRET

(elragadtatva)

Hja, a siker!

ELSŐ MARQUIS

(kinyújtott kézzel Cyrano felé rohan)

Te, ember vagy a gáton!

Te, lelkem, hogyha tudnád...

CYRANO

Te?... Ugyan!

Őriztünk együtt kecskét már, uram?

MÁSODIK MARQUIS

Több úri hölgy kocsimban arra vár,

Hogy bemutassam... Jöjjön hát velem!...

CYRANO

(fagyosan)

S az úr nekem be van mutatva már?

LE BRET

(elhűlve)

Mi lelt?

CYRANO

Hallgass!

EGY ÍRÓ

(jegyzőkönyvvel, tollal)

Lehetne hirtelen

Egyet-mást kapnom?...

CYRANO

Nem!

LE BRET

(meglöki)

Ez Renaudot...

A hírlapot nemrég találta fel.

CYRANO

Mit bánom!

LE BRET

Mondják, hogy az eszme jó...

Mindent hoz, ami embert érdekel...

Jövője van!

POÉTA

(Cyranóhoz somfordál)

Vitéz úr!

CYRANO

Újra egy!

POÉTA

A Múzsa önhöz udvarolni megy!

VALAKI

(odatolakodik)

Uram!

CYRANO

Elég már!

(Mozgás. Sorfalat állanak. Gróf Guiche belép több katonatiszttel. Utánuk: Cuigy, Brissaille és azok a tisztek, akik az első felvonás végen Cyranót kísérték. Cuigy hirtelen Cyranóhoz megy)

CUIGY

(Cyranóhoz)

Guiche gróf! Gassion Tábornagy küldi!

GUICHE

(üdvözli Cyranót)

Hőstett volt bizony! Elmondták néki a mesés csatát,

És most hozom igazi csodálatát!

A TÖMEG

Éljen!

CYRANO

(meghajtva magát)

A marsall jól ért a bravurhoz!

GUICHE

Kétkedve szólt e néhány nemes úrhoz,

De ők szavukra mondták, hogy való.

CUIGY

Láttuk!

LE BRET

(súgva Cyranóhoz, aki borongva néz maga elé)

Te...

CYRANO

Hallgass!

LE BRET

Te szomorkodol!

CYRANO

(megrezzen s hamar összeszedi magát)

Ezek előtt? Én?

(Egyet sodor a bajuszán és kidülleszti a mellét)

Ördög és pokol!

GUICHE

(akinek Cuigy valamit súgott a fülébe, Cyranóhoz)

A híre máris fennen szárnyaló!...

Ön a bolond gascogne-iak sorában

Szolgál, úgy-e, királyunk táborában?

CYRANO

Ott, gróf úr, a kadétok közt.

EGY KADÉT

(dörgő hangon)

Minálunk!

(a Cyrano mögött sorakozó legényeket mustrálva)

Ah, ah, tehát akikkel szemben állunk,

Gascogne-iak mind? Lám, lám, hát ezek

A büszke hősök, ama híresek!

CARBON

Cyrano!

CYRANO

Kapitányom!

CARBON

Senki sem

Hiányzik most közülök, azt hiszem.

Guiche gróf uram kiváncsi rájuk, látom.

Mutasd be őket, Bergerac barátom!

CYRANO

(két lépést tesz a gróf felé és a kadétokra mutat)

Ezek a gascogne-i legények,

S Castel Jaloux a kapitány.

Hazug és hős bennük a lényeg,

Ezek a gascogne-i legények!

Nemesek mind, szörnyű szegények,

De a lelkük büszke, vidám!

Ezek a gascogne-i legények,

S Castel Jaloux a kapitány!

Gém-lábu sasok, csodalények

Amilyen nem volt soha tán...

Szól róluk a hír, meg az ének!

Gém-lábu sasok, csodalegények...

Lyuka van mindjök süvegének,

De golyó szakította csatán!

Gém-lábu sasok, csodalények,

Amilyen nem volt soha tán!

Mint bősz, dobogó hadi mének,

Úgy járnak a harc piacán,

S neki vágnak a kard-tömegének,

Mint bősz, dobogó hadi mének!

A kalandos nép remekének

Született ez a víg karaván!

Mint bősz, dobogó hadi mének,

Úgy járnak a harc piacán!

Ime a gascogne-i legények!

Hej, csókhoz is értenek ám!

Aggódnak a férjek, a vének:

Ime a gascogne-i legények!

De kakuk szól a cinegének:

Uccu a menyecske!... Biz úgy a!... No lám!

Ime a gascogne-i legények

Hej, csókhoz is értenek ám!

GUICHE

(hanyagul ül egy karosszékben, amit hamarjában Ragueneau tolt oda neki)

A költő, napjainkban, szükséges fényűzés...

– Nos, nem szegődnék hozzám?

CYRANO

Önhöz, uram? Nem! És

Másokhoz még kevésbé.

GUICHE

Örömmel mondhatom,

Hogy Richelieu, nagybátyám, élvezte önt nagyon

Azért, amit tegnap tett. Majd szólok önről nála.

LE BRET

(nagy örömmel)

Hallod?

GUICHE

Véletlenül tán van egy tragédiája?

LE BRET

(Cyrano fülébe súg)

Agrippine-t színre hozzák!

GUICHE

Nos, vigye hozzá bátran!

CYRANO

(jólesik neki a dolog és kezd kapni rajta)

Valóban...

GUICHE

Jártas a tragédiákban!...

Imitt-amott fog változtatni csak...

CYRANO

(megint elkomorodik az arca)

Nem! Azt hiszem, megölne a harag,

Ha egy betűt, egy kommát vetne ki!...

GUICHE

De hogyha egy vers megtetszett neki,

Annál busásabb a jutalma.

CYRANO

Nem!

Jutalmazóbb az én önérzetem.

Ha egy-egy versem, egy-egy kis dalom

Tetszik nekem... s magamnak szavalom!

GUICHE

Nagyon kevély!

CYRANO

Valóban? Észrevette!

ELSŐ KADÉT

(belép a nagy üveges ajtón. Egy csomó összevissza vert, átlyuggasztott tollas süveget nyársalt föl a kardjára. Azokat hozza most.)

Cyrano, nézd, mit fogtunk! Teringette.

Csodálatos szárnyas vadak! A parton

Találtuk és mindjárt felfűzte kardom.

A szétugrasztott lókötők hagyták ott!

CARBON

Nagy zsákmány!

KADÉTOK

(hahotázva kacagnak)

CUIGY

Képzelem, hogy furcsa képet vágott

A banditák gazdája!...

BRISSAILLE

Szép legény!

Vajon ki az, szeretném tudni...

GUICHE

Én!

(A kacagás megszűnik)

Elbántak volna egy részeg pimasszal –

Mert kardomat nem mérem össze gazzal!

(Kínos hallgatás)

ELSŐ KADÉT

(a kalapokra mutatva, halkan Cyranóhoz)

Jó zsírosak! Szalámivá metélem!

CYRANO

(elveszi tőle a spádét és a rajta levő kalapokat udvarias

meghajlással gróf Guiche lábai elé csúsztatja)

Barátjainak adja vissza, kérem!

GUICHE

(föláll a székről)

Gyaloghintómat!... Távozom!...

(Cyranóhoz, hevesen)

Uram!

EGY HANG

(kiabál az utcán)

Kegyelmes úr gyaloghintója!

GUICHE

(uralkodik magán. Mosolyogva)

Van

Néhány szavunk... Olvasta Don Quijote-ot?

CYRANO

Olvastam. És e cingár, tódott-fódott,

Lelkes vitézt fölöttébb becsülöm.

GUICHE

Gondolkozzék...

EGY GYALOGHINTÓS

(jelent a küszöbön)

A hintó!

GUICHE

...sokszor ön

A szélmalomról szóló káputon!

CYRANO

Szép fejezet. A számát is tudom.

GUICHE

Mert hogyha őrült támadó akad...

CYRANO

Mit? Én támadnék olyan urakat,

Akik forognak minden szélre?

GUICHE

Hát

A nagy malom nem hagyja ám magát.

A szárnyas, óriás kar úgy korbácsolja végig,

Hogy ön a sárba röppen!...

CYRANO

Vagy a csillagos égig!

(Gróf Guiche kimegy. Látszik, ahogy fölszáll a gyaloghintójába. Az urak egymás közt suttogva távoznak. Le Bret az ajtóig kíséri őket. A néptömeg szétoszlik)

Nyolcadik jelenet

Cyrano, Le Bret, a kadétok, akik jobbra-balra helyet foglalnak az asztaloknál és esznek, isznak. Ragueneau cselédsége szolgálja ki őket.

CYRANO

(csúfondárosan üdvözli azokat, akik Guiche-től való féltökben

köszönés nélkül hagyják el a boltot)

Uraim... Uraim... Uraim!...

LE BRET

(kétségbeesve, égre nyújtott karokkal tér vissza hozzá)

A mennybolt rámszakad!

CYRANO

Megint morogsz?

LE BRET

Be kell, hogy lásd magad:

Túlságosan vad, őrült egy dolog,

Hogy a szerencsét így meggyilkolod!

CYRANO

Nevezz bolondnak!

LE BRET

(diadalmasan)

Lásd!

CYRANO

De néha éppen

Ez a bolondság üdvös!... Példaképpen,

S az elvekért, túlozni néha jó!

LE BRET

Csak kissé engedj e marakodó

Testőr-tempókból: – hír, vagyon, kegyek,

Fényes szerencse...

CYRANO

Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,

Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,

Mint élőfához a kúszó növény:

Nap-nap után zsírját kiszívjam én,

S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság

Segítsen és kapaszkodó ravaszság?

Nem, köszönöm! – Vagy a piacra álljak

S a bankároknak verset dedikáljak,

Mint annyi más? Ugrándozzak vigan

Miniszterek előszobáiban,

Nevettetvén Ő excellenciáját,

Amíg fanyar mosolyra vonja száját?

Talán beteggé dőzsöljem magam?

Bókoljak, míg megfájdul a nyakam

És piszkos lesz a térdem? Szép szemet

Vágván örökké, a gerincemet

Puhítsam folyvást? Símogassak kecskét

A jobb kezemmel s káposztafejecskét

Öntözzek a balommal? – Köszönöm!

Dicsérjek mást, mert bőven visszajön

A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,

Egy ici-pici körnek apró nagy embere?

Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?

Hajózzam a ritornell tengerén,

S kapjon szelet vitorlám, a szerény,

Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?

Nem, köszönöm! – A könyvárust fizessem,

Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?

Nem, köszönöm! – Avagy tán holmi vad

Korhely buták közt, kik zsinatjukat

Csapszékben tartják, én legyek a pápa?

Nem, köszönöm! – Egyetlen gyönge, kába

Szonettel menjek tányérozni hírt?

Talentumot ne lássak soha másban,

Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,

Hogy rólam Iksz vagy Ypszilon mit írt?

Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,

És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,

Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba

Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!

Más kell nekem?... A hegy-völgy, a vadon,

Ahol bolyongok vígan, szabadon!

Édes magány, ahol kedvemre élek,

Dalolgatok, ábrándozom, remélek...

Fejembe vágva tollas süvegem

Kalandozom, ha úgy tetszik nekem...

Egy semmiségért véres harcra szállok,

Verekszem érte, vagy – verset csinálok!

Fantáziám a holdban egyet fordul,

És könyvet írok róla, semmi másért,

Csak a bolondos, kedves utazásért!

Azt írom csak, ami szívemből csordul,

És így szólok magamhoz: Légy szerény!

Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,

Magad-ültette rózsa illatával,

Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!

Ha van nagy ritkán diadalban részem,

Azt én vívtam ki, az enyém egészen,

Cézárnak abból mitsem adok át,

És büszkén hordom tettem tudatát!

Egy szóval: csúszó inda-szerepet

Nem vállalok halálomig!... Lehet:

Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,

De egyedül növök, ha már magasra nem!

LE BRET

Jó, egyedül, de nem mindenki ellen!

Mi bújt beléd, micsoda átkos szellem!

Miért csinálsz új ellenségeket

Minden szavaddal?

CYRANO

Megmondom neked:

Azért, mert látom, hogy miképp csináltok

Barátokat ti: hogy miképpen álltok

Egymással szemközt és csúfot miképp

Űztök belőlük!... Inkább menjen el

Mellettem némán ez a csürhe nép!

Vígan kiáltok néha-néha fel:

Egy ellenséggel újra több!

LE BRET

Beteg

Tévelygés.

CYRANO

Jó! De nem segíthetek.

Mert ez a gyöngém! Tetszik, hogy ne tessem,

És szeretem, ha gyűlölnek. Nevessen

A józan ész bár, nagy gyönyör, barátom,

Gyilkos szemek közt járni-kelni! Látnom

Mellényemen az irigyek epéjét,

Cenk fickók nyálát!... Ó, az élet kéjét

Csak ez fokozza!... Téged s másokat

Puhít a langy barátság, mint a széles

Olasz gallér csipkéje a nyakat.

Igaz, hogy benne jól érzed magad,

De férfias tartásod semmivé lesz,

Mert támasz nélkül áll a törzs felett

Az ingó homlok. Ám a Gyűlölet

Gondoskodik, hogy jó kemény legyen

Az én nyakfodrom s mindig peckesen,

Rátartian emelkedjék e fő!

Ahány ellenség, annyi új redő,

Mely csiklandozva, ingerelve ad

Feszélyező kínt s hószín sugarat.

Mert a spanyol fodorhoz hasonló a Gyűlölség:

Nyakvas, mely csupa kényszer, dicskör, mely csupa fölség!

LE BRET

(szünet múlva karját a Cyrano karja alá tolva)

Csak harsogd tele szájjal gőgös keservedet,

De aztán valld be sugva, hogy Roxane nem szeret!

CYRANO

(hevesen)

Hallgass!

(Jelenet közben Christian belépett és a kadétok közé vegyült; ezek úgy tesznek vele, mintha ott se volna; végre letelepszik egyes-egyedül egy kis asztalhoz, ahol Liza szolgálja ki)

Kilencedik jelenet

Cyrano, Le Bret, a kadétok, Christian de Neuvillette

ELSŐ KADÉT

(hátul ül, pohárral a kezében)

Cyrano!

(Cyrano odafordul)

Térjünk a dologra!

CYRANO

Mindjárt!

(Karonfogva hátrasétál Le Bret-vel és halkan beszélget vele)

ELSŐ KADÉT

(fölkel, előrejön és megáll annál az asztalnál, ahol Christian ül)

Tanulhat majd az inasocska!

CHRISTIAN

(föltekint)

Inas?

MÁSODIK KADÉT

Biz úgy! Sápadt északi fény!

CHRISTIAN

Északi fény?

ELSŐ KADÉT

(hetyke hangon)

Figyeljen, szép legény,

És tudja meg: beszélhet köztünk sokról,

Csak egyről nem, míg fönn áll e csapat,

Épp úgy, ahogy beszélni nem szabad

Akasztott ember házában hurokról!

CHRISTIAN

Mi az?

MÁSODIK KADÉT

(dörgő hangon)

Nézzen rám!

(Mutatóujját háromszor, titokzatosan az orrára teszi)

Értettük?

CHRISTIAN

Áh, a...

MÁSODIK KADÉT

Csitt! Ezt a szót nem ejtjük ki soha!

(A Le Bret-vel társalgó Cyranóra mutat)

Mert dühbe jön s magácskát összevágja!

ELSŐ KADÉT

(aki azalatt, míg Christian a beszélőkhöz fordult, észrevétlenül a

háta mögött foglal helyet)

Minap két embert küldött másvilágra,

Csupán mivel az orrukból beszéltek!

MÁSODIK KADÉT

(síri hangon, - kibukkanván az asztal alól, ahová négykézláb mászott)

Csak egy kis célzás: - zsönge életének

Azonnal kámpec!

ELSŐ KADÉT

(kezét a Christian vállára teszi)

Egy szó elegendő...

Egy szó? Mit mondok! Egy kis mozdulat!

S ha keszkenőt húz, akkor ez a kendő

A szemfedője lesz... Itt többször nem mulat!

CHRISTIAN

Kapitány úr?

CARBON

(odafordul és végignézi)

Nos?

CHRISTIAN

Az ember mit csináljon,

Ha a délfrancia túlságig kérkedő?

CARBON

Mutassa meg, no, hogy északi tájon

A bátorság szintén magasra nő!

(Hátat fordít neki)

CHRISTIAN

Köszönöm!

ELSŐ KADÉT

(Cyranóhoz)

Beszélj!

MIND

Beszéld el!

CYRANO

(hozzájuk megy)

Elbeszélem...

(Mind közelebb nyomulnak a székeikkel és feszült kíváncsisággal figyelnek. Christian lovagolva ül a maga székén)

Mentem magam a holdvilágos éjben.

A hold tündöklött, mint egy kerek óra

Ám ekkor a szelíden ragyogóra

Egy aggodalmas órás rávetette

A tenyerét és felhő-tokba tette.

Sötétség. Lámpa nincsen. Botolva lép a láb.

Az ember, ördögadta, alig látott tovább -

CHRISTIAN

Az orránál.

(Csönd. Mindenki lassan fölemelkedik. Borzadva néznek Cyranóra, aki meghökkenve szünetet tart. Feszült várakozás)

CYRANO

Ki ez az ember?

EGY KADÉT

(félhangosan)

Ez?

Ma reggel jött...

CYRANO

(egy lépést tesz Christian felé)

Ma reggel?

CARBON

(félhangosan)

A neve

Báró Neuvil...

CYRANO

(megáll - gyorsan)

Ah, jó!

(Sápad és pirul és olyan mozdulatot tesz, mintha még egyszer rá

akarna rohanni Christianra)

De én...

(Legyőzi magát és tompa hangon)

Helyes...

Azt mondtam...

(Újra kitör belőle a düh)

Ördög!

(Nyugodtan folytatja)

...hogy semmit se láttam.

(Általános csodálkozás. Mindenki újra leül)

Mentem tehát s magamban meditáltam:

Hová ragad barátságom heve!

Egy koldusért itt a hátam megett,

Kihívok tán valami herceget,

Aki -

CHRISTIAN

Megorrol...

(Mindenki felemelkedik, Christian himbálja magát a székén)

CYRANO

(elfúló hangon)

Bosszút áll... Igen.

Mondom, magamban, kár is volt nekem

Bemártanom -

CHRISTIAN

Az orrát...

CYRANO

Ujjamat

E forró lébe... mert hát könnyen ad

Ilyen nagy úr az embereknek -

CHRISTIAN

Orrot.

CYRANO

(törli homlokáról a verejtéket)

...Titkos döfést. De tessék vagy ne tessék

Előre most! Első a kötelesség!

Szóltam magamhoz és a vérem forrott.

E pillanatban egy kéz a sötétben -

CHRISTIAN

Orron teremti.

CYRANO

A csapást kivédem,

A támadót kardom tüstént levágja,

S im szemben áll -

CHRISTIAN

Egy orrnyi hosszúságra...

CYRANO

(felordít és rárohan)

Az istenfáját!...

(Valamennyi kadét előrenyomul, hogy lássa, mi lesz, Christianhoz érve, Cyrano hirtelen legyőzi magát és tovább beszél)

...szemben áll velem

A száz zsivány. Pálinkás hagymabűzt -

CHRISTIAN

Orront.

CYRANO

(sápadtan mosolyogva)

Lehel mind. Jönnek hirtelen.

Szólok magamhoz: Vágjad, verjed, űzd!

Nekik megyek hatalmas -

CHRISTIAN

Orral...

CYRANO

tűzzel!...

Elbánok mindjárt öttel, hattal, tízzel...

Egypár nem kél föl, azt hiszem, soha!

Egy rám csap most: paff!... S erre én -

CHRISTIAN

(utánzott tüsszentéssel)

Psiha!

CYRANO

(kitörve)

Mennydörgős mennykű! Menjetek ki mind!

(Valamennyi kadét az ajtó felé rohan)

ELSŐ KADÉT

Az éhes tigris ébren van megint!

CYRANO

Mind! S ezzel itt most hagyjatok magamra!

MÁSODIK KADÉT

Hasét csinál belőle, ördögadta!

RAGUENEAU

Hasét?

HARMADIK KADÉT

Az ám! S megtölti majd vele

Írós tésztáit!

RAGUENEAU

Sápadok bele...

Fehér leszek, mint egy szalvéta, érzem!

CARBON

No, hát menjünk ki!

NEGYEDIK KADÉT

Fölfalja egészen,

Egy morzsát sem hagy!...

ÖTÖDIK KADÉT

Lesz itt szép dolog!

Szentuccse, fázom, ha rágondolok!

HATODIK KADÉT

(beteszi maga után a jobb oldali ajtót)

Irtóztató, hogy itt mi lesz!...

(Mind szerteszét mentek, egy részük hátul, más részük oldalt, némelyik a lépcsőn menekült. Cyrano és Christian szemközt állanak s egy ideig farkasszemet néznek egymással)

Tizedik jelenet

Cyrano, Christian

CYRANO

Ölelj meg!

CHRISTIAN

Uram!

CYRANO

Brávó!

CHRISTIAN

De.

CYRANO

A szívemre, gyermek!

Bátor vagy! Így jó!

CHRISTIAN

Mondja, kérem... látja...

CYRANO

Ölelj meg, mondom! Én vagyok a bátyja!

CHRISTIAN

Kié?

CYRANO

Kié? A Roxane-é!

CHRISTIAN

Nagy ég!

(Hozzáfut)

Ön... ön a bátyja!...

CYRANO

Úgy-e, hogy derék?

Unokahúgom az a szőke lány!

CHRISTIAN

És ön tud...

CYRANO

Mindent!

CHRISTIAN

Hát szeret?

CYRANO

Talán!

CHRISTIAN

(megragadja a kezét)

Mily boldogság, hogy önt megismerem!

CYRANO

No lám, hamar kibékültél velem!

CHRISTIAN

Bocsásson meg...

CYRANO

(nézi Christiant és kezét a vállára teszi)

No, csinos a betyár,

Az szent!

CHRISTIAN

Ha tudná, mennyire csodálom!

CYRANO

S az orrok?...

CHRISTIAN

Ah, mind visszavonva már!

CYRANO

Írnod kell néki, drága rózsaszálom!

CHRISTIAN

Ó, jaj!

CYRANO

Mi az?

CHRISTIAN

Szerencsém oda van,

Ha írnom kell...

CYRANO

Mért?

CHRISTIAN

Ismerem magam...

Buta vagyok!

CYRANO

Nem butaság jele,

Ha így bevallod. S élccel volt tele,

Ahogy szavamba vágtál.

CHRISTIAN

Hát igen,

Ha támadok, tán sikerül nekem!...

Van bennem egy kis katonás szóbőség.

De nővel szemben csak kiver a hőség.

És hallgatok, mint a csuka!... Pedig,

Ha elmegyek mellettük, szemeik

Sokatmondóan néznek rám...

CYRANO

S ha megállasz,

Gyöngéd szivükből nem jön semmi válasz?

CHRISTIAN

Nem!... Mert azokhoz tartozom, akik

Szépen beszélni nem tudnak nekik

A szerelemről...

CYRANO

Kissé szebb idom

Ha volna rajtam, tenném én, tudom!

CHRISTIAN

Ó, hogyha bájjal ejthetném a szót!

CYRANO

Ha képemmel játszhatnám hóditót!

CHRISTIAN

Roxane negédes... érzem, hogyha szólnék,

Kiábrándulna!

CYRANO

(mohón nézi Christiant)

Bezzeg boldog volnék,

Ha ilyen arccal szólna szellemem!

CHRISTIAN

(kétségbeesve)

Ah, ékesszólást adjatok nekem!

CYRANO

(határozottan)

Hát én adok!... Te kölcsönözd nekem

Győzelmes arcod s kettőnkből – igen

Kettőnkből egy regényhőst alkotok!

CHRISTIAN

Mit?

CYRANO

Kérlek, állj rá. Nem kell ide sok!

Én betanítlak, hogy mit mondj neki,

S te ismétled...

CHRISTIAN

Vagyis, ha jól értettem...

CYRANO

Így a leány nem ábrándulna ki!

Nos, akarod, hogy elcsábítsuk ketten?

Hogy lelkemet bivalybőr-ujjasomból

Átfújjam hímzett köntösödbe?

CHRISTIAN

Én...

CYRANO

Nos, akarod?

CHRISTIAN

Én félek...

CYRANO

Ha tudod jól

Hogy egymagad nem lész úr a szivén:

Vedd ajkaidra szavaim tüzét,

S Roxane fagyát e láng olvasztja szét!

CHRISTIAN

Szemed ragyog!

CYRANO

Szólj!

CHRISTIAN

Annyira kívánod?

CYRANO

(mámoros kéjjel)

Én?...

(Erőt vesz magán)

Mint poéta!... Érdekelne, látod!

Kíváncsi rá a költő-képzelet,

Ami hiányom, pótolom veled,

S hiányodat te pótolod velem,

Árnyékodúl szegődöm. Szűntelen

Segítek néked és viszont te nékem!

Én szellemed és te az én szépségem!

CHRISTIAN

De azt, amit vár, azt a levelet

Sosem tudnám megírni...

CYRANO

(kiveszi ujjasából azt a levélkét, amit az imént készített el)

Íme, vedd!

CHRISTIAN

Ez a levél...

CYRANO

Cím kell rá, semmi más.

CHRISTIAN

De...

CYRANO

Küldd el bátran. Csinos alkotás!

CHRISTIAN

Egy kész levél?

CYRANO

Ó, mindig van nekünk

Ilyesfélékből gazdag készletünk!

Episztolák Chlórishoz... csupa lég,

Testetlen ábránd... szappanbuborék!

Vedd!... Önts tartalmat az üres formába,

Amit sóhajjal töltött meg a kába

Ábrándozás. Adj célt a céltalannak.

Meglátod majd: szép részletei vannak,

Éppen azért, mert nem a szívem írta,

Csupán a tollam, mely cifrázni bírta.

No, vedd át!

CHRISTIAN

Nem kell változtatni tán

Imitt-amott egy s másik mondatán?

Nincs hozzá írva!... Illik rá?

CYRANO

Akár

Egy finom kesztyű.

CHRISTIAN

De...

CYRANO

Hagyd abba már!

Nagyon hiszékeny az önszeretet!

Megesküszik rá, én mondom neked,

Hogy a levél hozzá van írva!

CHRISTIAN

Kedves barátom!

(Cyrano nyakába borul. Ölelkezve állanak)

Tizenegyedik jelenet

Cyrano, Christian, a kadétok, a testőr, Liza

ELSŐ KADÉT

(az ajtót félig kinyitva)

Nincs már semmi nesz...

Halotti csönd... No, most irtóztató

Látvány tanuja lesz szemünk.

(Bedugja a fejét)

Mi ez?

A KADÉTOK

(amint valamennyien belépnek és látják az ölelkező Cyranót és Christiant)

Ah!... Ó!...

ELSŐ KADÉT

Na, már ez nagyszerű!

(Általános elképedés)

TESTŐR

(gúnyosan)

Na, lám!

CARBON

Az ördögünk apostol lett talán?

Ha ráütöttek orrlikára, hát

Nyujtja hamar – a másik orrlikát?

TESTŐR

Orrunkat már nem védjük, hős lovag?

(Híva Lizát és diadalmas arccal)

Ezt hallgasd, Liza!

(Tüntetőleg szimatol)

Hm, micsoda szag? Ön szaglásáról régen hírneves...

Mi bűzlik itt?... Sajt?... Rántás?...

CYRANO

(fölpofozza)

Nyakleves!

(Örömrivalgás. A kadétok bukfencet hánynak azon való örömükben, hogy Cyranót megint a réginek látják)