A kísérő házak

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A kísérő házak
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 15. szám

Nem könnyen törődők a házak
S ha csöndes, jó éjszaka van
Sirnak, fájnak, indulnak, másznak
Az eltávozottak után.

S mikor a házak megindulnak
Nagyon nagy a szomorúság,
Keresik a dülöngő Másnak
Jövendő szép rejtéseit.

Olykor csak halottakat lelnek
Olykor hiába volt az út,
De a házak sirnak és kelnek
S a házak jó látogatók.

Hogy érjék el a távozókat
(Neked mindegy, add Istenem)
S add Istenem mind ama jókat,
Mik nekünk járnak és dukál.