1941 - Vajda Lajos levelezőlapja Szabó Lajoshoz, az Új Szent János Kórházból, Budapest
| Szabó Lajosnak szerző: Vajda Lajos |
Kedves Lajos! Nagyon megörültem lapodnak, már én is gondoltam rá, hogy írok Neked, de tudod ugye, hogy van az, ha az ember beteg. Őszintén mondom, hogy Téged és Bandit érzem legjobb barátaimnak, ha néha van úgy, hogy talán nem is értjük meg egészen egymást, vagy ha nem is beszélhetünk egymással. Mióta beteg vagyok, még fokozottabban s jólesőn reagálok minden barát és emberi figyelmesség megnyilatkozására, mint amilyen ez a mai levlapod. Rosszul esik tudnom, hogy most Te is beteg vagy és kórházba vonulsz, elképzeltem, hogy milyen érdekes és jó lenne, ha itt lehetnél a közelben, mert rettenetesen érzem a barátok hiányát; ezt azelőtt is éreztem, de el tudtam viselni valahogy, mert ki tudtam fejezni magamat és egészéges voltam. Most nagyon tehetetlen, segítségre szoruló gyermeknek érzem magam és úgy érzem, minth a való életen kívül élnék. Azt hiszem, úgy járok, mint az a bizonyos varázsló, aki nem tudta az elszabadult démonait visszaparancsolni. Ami a Picasso-dolgot illeti,, ez engem nagyon érdekelt volna, de így betegen nem tudom, hogy lehetett volna ezt nyélbe ütni, én is úgy számítom, hogy ilyesmire csak 3-4 hónap múlva kerülhet sor. Minden nap egy kín az ittlét; ez nekem most már másodszori élmény, szörnyűség. Szeretném, hogyha másról is írnál, magadról és esetleges pikturális problémákról.