Özvegy a villamosban

Özvegy a villamosban
szerző: Kosztolányi Dezső

Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 24. szám · / · Kosztolányi Dezső: Tizenhárom új vers

Ennek az özvegynek itt a villamosban
nem akar senkise
helyet adni.
Csak áll s lesi, hogy
hová
ülhetne le.
Szemében pedig ez van: irgalom,
kegyelem, emberek.
Messziről jövök én,
gyermekszobákon és temetőkön
bukdácsoltam előre,
míg idejutottam.
De elhalt az uram, nincs, aki védjen,
elhaltak fiaim,
leányaim, kedves vejeim is
s most egyedül
teszem meg ezt az utat,
a végállomásig.
Mondjátok, emberek,
ha láttok itt, amíg dülöngök,
rendkivül-furcsa, kis fekete kalapomban,
rogyadozó térdemmel,
s a gyakor szüléstől
megroncsolt méhhel,
nem jut-e eszetekben
az édesanyátok?