Vita:A halálhoz (Reviczky Gyula)

A halálhoz szerző: Reviczky Gyula

1887 [1] válozat, változtatás, belepiszkálás?

Évek múlva jössz-e értem,>>>>>>> Évek mulva jősz-e értem,
Vagy már holnap: sose kérdem.
Nem hivlak, mint meghasonlott;
Nem retteglek, mint a boldog.

Legszebb évim tovaszálltak,
Nem építek több légvárat.
Tudom jól, hogy ami lesz még.
Nem több, mint a volt: az emlék.

Csöndes élet, csöndes álom!
Ami hátra van, lejárom.
Nem kérem, hogy hosszu légyen;
Azt se, hogy már véget érjen.

Ami kétség egy gomolyba'
Volt szivemben; meg van oldva.
Ha későbben, ha korábban,
Nem halok meg gyávaságban.

Hogy a síron túl mi lészen?...
Bármi, nem kell tőle félnem.
Éltem, ahogy Isten adta,
Hamisságot sose vallva.

Megszenvedtem, megcsalódtam;
Híjam mégse volt a jóban:
Szerettem és lantot vertem,
Igazságot énekeltem.