Vers Trouville-ba

A Wikiforrásból
Vers Trouville-ba
szerző: Somlyó Zoltán

E versemet ajánlom egy leánynak,
ki gazdag és Trouville-ba megy nyaralni!
Fekete ő, e nő s előkelő
és csókot még csak félszájjal tud adni.
Tegye e verset vánkosa alá
trouville-i fényes, drága szállodában,
álmodjon rajta szépet és sokat
egy ritterről, ki hozzá hű marad.

E versemet ajánlom egy leánynak:
Ellának hívják és selyembe jár.
És délelőtt, míg sziporkáz a korzó,
a kis fehér szerb templom előtt vár.
És sír a keble, szűzkeble utánam
és úgy reszket a hangja, úgy zokog.
De aztán büszkén, boldogan nevet:
nyaralni megyünk, Trouville-ba megyek.

E versemet ajánlom egy leánynak,
ki olvasott egypár Marlitt-regényt
ebéd után a fülledt kis szalonban,
hova az anyja csukta be szegényt.
És délután a kávé mellett ülve
néha tán egy tárcát is olvasott
és Ady nevét már könyv nélkül tudja.
S azonkívül… Trouville-ba viszi útja…

E versemet is tinéktek ajánlom:
gazdag leányok, tiszta úri nők!
Egy harminc éves és züllött poéta
küldi, mert mindig bántottátok őt.
Kis házban lakik, olcsó kis szobában,
sok női arckép lóg ott a falán…
Sok lány: mind drága s bárhogy keresem –
Trouville-ban nem volt egy se, sohasem.