Utolsót lobbant

Utolsót lobbant szerző: Georg Busse-Palma, fordító: Somlyó Zoltán

Utolsót lobbant már a tűzhely lángja,
a reggel int és mennem kell tovább.
Ki tudja, lábam az út merre hányja;...
szegény szemem, csak Őt többé ne ládd.

Csak tudnám oly vidékét a világnak,
ahol a tőn fekete rózsa nyit.
Hol széltiben lógnak a gyászi fátylak,
s sok sápadt csillag felhőket szakít.

Hol a hegyekből bús vizek bugyognak,
hol a boldogság soha nem lakott.
Hol a költő nincs, s ahol dalt nem dalolnak,
ott verném én föl sátramat, csak ott!

Némán ülnék egy mohos kőpadon,
míg ciprusok sötét sátra beárnyal.
Elaludnék, mint éjjel a vadon
s elfelednélek téged a világgal.