Utolsó itélet

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Utolsó itélet
szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső
Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / ·

Most szivük egyszerre összeretten,
átlyukasztva, holdnál epedőbben,
sárga tarlón ülnek megmeredten
s megmarottan, síri lepedőben,

melybe szinte régen belenőttek.
Ámde nézd az angyalok csapatját,
lágy olajt hoznak s vén serpenyőket
s a hivőknek hónaljába rakják

a jótettet, melyet még korábban
végeztek lenn, a föld bús porában,
hogy a hónalj kis melege fújja

s meg ne hüljön az Úr drága ujja,
hogyha odanyul az ég királya
s tetteik - érintve - megbirálja.