Tél és tavasz (Gárdonyi Géza)

A Wikiforrásból
Tél és tavasz
szerző: Gárdonyi Géza

Künn hóvihar csatáz;
szél rázza ablakom;
s én a kályha mellett májusról álmodom
Gyöngyvirágot szedünk a Zugliget ölén.
"Uram" - így szólít ő;
"Kisasszony" - mondom én.

Furulyáz a rigó;
méhek hegedülnek;
kék plüs-kalapjára
pillangók repülnek.
Gyöngyvirág, lbolya,-
szédít az illata.
Én mondom: "Irénke".
Ő azt mondja: "Maga".
Szállton száll a nap is.
Aludni menőbe`
aranyfátyolt terít
a lombos erdőre.
A rét sóhajtása
halk esti fuvalom...
Ő mondja: "Kedvesem".
Én mondom: "Angyalom".