Ugrás a tartalomhoz

Szerző:Brassai Sámuel

A Wikiforrásból

Brassai Sámuel (Torockó vagy Torockószentgyörgy, 1797. június 15. vagy 1800. február 13. – Kolozsvár, 1897. június 24.) nyelvész, filozófus, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA tagja. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, valamint műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és előmozdítója volt; hozzájárult a korabeli tudományos eredmények népszerűsítéséhez.

Úgy ismert mint aki tíz nyelvet ismert, tíz tudományágat művelt és 10x10, vagyis száz évig élt.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Bévezetés a világ, föld és státusok esmeretére. Kolozsvár, 1834
  • A füvészet elveinek vázolata. Lindley János nyomán. Kolozsvár, 1836
  • Számító Sokrates. Fejbeli számolás kérdésekben. Angol mintára hazai viszonyokhoz alkalmazva. Kolozsvár, 1842
  • Bankismeret. Kolozsvár, 1842 (Ism. Athenaeum)
  • A kisdedek számvetése angol mintára. Kolozsvár, 1842
  • Rajzminták fiatal gyermekek számára. Angol előkép után magyarázó szöveggel. Kolozsvár, 1842
  • A fiatal kereskedő arany abc-je. Montag R. J. után. Kolozsvár, 1847. (Kereskedői Könyvtár I. köt.)
  • Okszerű vezér a német nyelv tanulásában. Kolozsvár, 1845. Két rész
  • Algebrai gyakorlatkönyv és kulcsa. Pest, 1853–57. Két rész
  • Logika lélektani alapon fejtegetve. Pest, 1858
  • Tigrisvadászat Indiában. Rice William után ford. Pest, 1859
  • Az árnyékóra. (Ugyanott, 1859 (M. Akadémiai Értesítő XIX. 4.)
  • A magyar mondat. Pest, 1860–63. Három közlés
  • Magyar vagy czigány zene. Elmefuttatás Liszt Ferencz: Czigányokról irt könyvére. Kolozsvár, 1860.
  • Irodalmi pör a filozofia ügyében (species facti), melyben a tanuságot és botrányt kedvelő több mulatságot fog találni, mint népszerűtlen czíméből itélve gyanítaná. Kolozsvár, 1861
  • Az akadémia igazsága. Kolozsvár, 1862
  • Ingyen tanító franczia nyelvmester. I. rész. Kolozsvár, 1863
  • Nem csak az anyag halhatatlan. Kolozsvár, 1865
  • Euklides elemei XV könyv. Pest, 1865
  • A módszerről. Pest, 1867–69. Három értekezés. Székfoglaló a tört. philos. osztályban. I. REAL-EOD II. REAL-EOD III. REAL-EOD
  • A magyar bővített mondat. Pest, 1870
  • Számtan a népiskolákban. Az I. és II. osztály tanítója számára. Vezérkönyv és példatár. Pest, 1872. Két rész
  • Számvetés a népiskolában a II. oszt. tanítványok számára. Pest, 1872
  • Hogy kelljen a latin hajtogatást észszerűen gyorsan és sikeresen tanítani? Pest, 1872
  • Commentator commentatus. Tarlózások Horatius satiráinak magyarázói után. Pest, 1872
  • Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit roszul mondtak a commentatorok Virg. Aeneise II. könyvére. Különös tekintettel a magyarokra. Budapest, 1873
  • Laelius. Hogyan kell és hogyan nem kell magyarázni az iskolában a latin autorokat? Kolozsvár. 1874.
  • A neo- és palaeologia ügyében. Budapest, 1875
  • A gyógyszerészné. Beszély gróf Sollogub után oroszból ford. Budapest, 1877
  • Logikai tanulmányok. Budapest, 1877
  • A nyelvujítás és Ballagi. Kolozsvár, 1881
  • A magyar nyelv ellenőre. Kolozsvár, 1881–82 (I. és II. fogás)
  • A mondat dualismusa. Budapest, 1884
  • Algebrai gyakorlatok. Budapest, 1883–84. Két rész
  • Nézetek a vallás eszméjéről. Kolozsvár, 1887. Három értekezés
  • Szórend és accentus. Budapest. 1888
  • Vallás és hit. Kolozsvár, 1887
  • A Jézus istensége. Kolozsvár, 1887
  • A növény nevek leirása. Kolozsvár, 1888
  • Az igazi positiv philosophia. Budapest, 1895