Szent távolok

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent távolok
szerző: Somlyó Zoltán

Szent távolokból idefáj két tikkadt ajkad –
október renyheködü estje van.
Ezer határból szőtt fátyol van rajtad
s én aggnak, vaknak érezem magam…
Szent távolokból idefáj két tikkadt ajkad.

Október renyheködü estje van.
A szürke párán át hozzámfehérlik
két váró térded forrón, boldogan;
karjaid szikrát vetnek föl az égig…
Október renyheködü estje van.

A szürke párán át hozzámfehérlik
lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled,
mely csókjaimtól dússá sohse érik
és ott hal el halovány szíved mellett…
Lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled.

Ezer határra fénylő oszlopa bánatomnak,
melyre ma szíveim rózsái felosonnak:
lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled
s két váró térded forrón, boldogan…
Október renyheködü estje van!