Szent: aki elmegy, jó: aki leül

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent: aki elmegy, jó: aki leül
szerző: Somlyó Zoltán

Mondod: szívig beteg vagy és keserű a szád?
Mondom: ha jégvirágaidat leolvasztanád!…

Mondod: szerelmi kínból sok volt már, ami volt?
Mondom: szerelmi kínból elég sohase volt!

Mondod: gonosz a napfény s alattomos a hold?
Mondom: mit még rabolhatsz, rabold szivem, rabold!

Mondod: a kéj elárul s a forróláz lehül?
Mondom: szent, aki elmegy, de jó, aki leül!

Mondod: a kézsimitás halotti induló?
Mondom: halottas házban zokogni, ó, mi jó!

Mondod: elájult szíved lakat az ajkadon?
Mondom: sziveddel csókolj s ajkaddal verj agyon!

Mondod: a régi szerelmek avarján nől a fény?
A tetszhalál halálos betegség! – mondom én;

az ember ajka néma s keresztbe tett kezét
nem feszítheti szét.