Szellemi alkonyodás

Szellemi alkonyodás szerző: Georg Trakl, fordító: Dsida Jenő

<poem> Egy sötét vadállat Erdőszélén csendbe roskad. Elhal a dombon az esti szél.

A rigó panasza elnémul, És nádcsövekben hallgat az ősz Szelíd fuvolája.

Fekete felhőkön Mákonyittasan bolyongod át Az éjbe borult eget,

A csillagok tavát. Nővéred holdsugár-hangja mindegyre átzsong Szellemed éjszakáján.