Swift levele egy ifjú nőhöz, férj bemenetele alkalmára
szerző: Jonathan Swift, fordító: Sámi Lászlóné
Asszonyom ! A házasság utáni szokásos látogatások és azok viszont elfogadása zavarán s kellemetlenségein kegyed már keresztül esett; egy új élét küszöbén áll; sok tanácsra van szüksége, hogy bele ne sodortassák azokba a tévedésekbe, balga hiúságok- és bolondságokba, melyek nemének kiváló sajátságai. A kegyed szülőivel mindig jó barátságban voltam; s az az ifjú, kit kegyednek férjül választottak, már évek óta az én választott kedvencem. Régi óhajtásom, hogy bár megismernék egymást, mert kegyedet helyes és jó tulajdonai után ítélve meg, azt reméltem, hogy bölcs barátai tanácsát követve, ez ifjúra idővel méltó leend.
Annyiban igen helyesen cselekedtek szülői, hogy kegyedet nem vitték gyakran a világba, mert ez által sok olyan ballépést elkerült, amelyekbe mások bele estek, s kevesebb rossz behatásokat kell magától eltávolítnia; de abban hibáztak, — a mi pedig általános eset, — hogy a lélek művelését elhanyagolták; pedig e nélkül egy bölcs ember barátságát és tiszteletét sem lehet megnyerni s megtartani; mert a szerető szerepét játszani, s nejével úgy bánni, mint kedvesével, hamar megunja a férj ; egy értelmes társra van szüksége, ki az élet minden viszontagságaiban hű és igaz barátja, segítő és vigasztaló társa legyen. Kötelessége tehát kegyednek, magát e hivatására képesíteni; s míg azt gondolom, hogy kegyed érdemes reá, szívesen leszek vezetője, útmutatója, megmondom, hogy mit kell tennie s mit elkerülnie.
Utasításaim megvetésétől vagy elhanyagolásától őrizkedjék, mert attól nem csak az függ, hogy kegyed a világban a maga helyét betöltse, hanem saját boldogsága, valamint azon férfié is, a kinek kegyed előtt legdrágábbnak kell lenni az egész világon.
Legelőször is azt kívánom, hogy szűzies szerény magaviseletének megváltoztatásával ne siessen. Némely új asszonyoknak szokása, hogy alig pár heti házasság után oly fennen beszélnek, modoruk, tartásuk, hangjuk s tekintetük oly kihívó, mintha az egész társasággal tudatni akarnák, hogy ok már nem leányok ; következőleg az egész férjhez menetelük előtti viseletük csak igazi természetük visszatartóztatása és elpalástolása volt. Azt hiszem, hogy ha az okos emberek szavazatát összegyüjtenök, a nagy többség az olyan nők 'mellett nyilatkoznék, kik a szerénységet, szemérmet és tartózkodást házasságuk után nem hogy elhagynák, sőt éppen megkétszerezik.
Arra is figyelmeztetem kegyedet, hogy férje iránti gyöngéd szerelmének nyilatkozatát mindenki, még legközelebb való rokonai, sőt még szobaleánya előtt is tartsa vissza, mert a nyilvános szerelmeskedés a józan eszű és illemtudók előtt oly undorító és oly visszataszító, hogy rendesen két teljességgel nem kedvező oknak tulajdonítják: az első nagy képmutatás, s a másodiknak oly rossz hangzású neve van, hogy el sem mondhatom. Ha már akár otthon, akár máshol csakugyan különbséget kell tennie, úgy az egész társaságban a kegyed férje a legutolsó, s a kegyed által való kitüntetésre, megelőző szívességére és udvariasságára minden jelenlevő gentlemannek több joga van, mint férjének.
Szerelmét és tiszteletét zárja szíve szentélyébe, gyöngéd szavait s tekintetét tartsa fönn azon órákra, midőn egyedül vannak; higgye meg, hogy a legfönségesebb a fellengzőbb szenvedély kifejezésére is elég ideje marad.
Még azt is tanácsolom kegyednek, hogy ama nők szokásaitól térjen el, kik férjük távolléte alatt nagy nyughatatlanságot mutatnak; kik minden ajtó-nyílás vagy kopogtatásra föl ugranak, cselédeiket folytonosan be csöngetik s férjük beeresztésére küldik ; a kik, ha férjük esetlegesen künn marad, sem ebédet, sem vacsorát nem esznek, s midőn a férj visszatér, a szerelem és szemrehányás vegyületével ostromolják s vallatják, hogy hol volt s mit csinált. Az ilyen feleségnél egy veszekedő kofa is kényelmesebb s tűrhetőbb társ volna.
Ugyanebből a fajból valók azok a nők is, kik midőn férjük elutazik, ájulással és hysterikai rohamokkal bizonyítják, hogy nekik mindennap levelet kell küldeni, a a férj megérkezésére határozott napot kell kitűzni, a dolog, betegség, idő, véletlen esély és más ilyen akadályokra való tekintet nélkül. Én részemről saját tapasztalataim után határozottan csak azt mondom, hogy épp azok a nők, kik ily alkalmakkor legerősebben lármáznak, nagylelkűen jutalmazták volna meg a hírnököt, ki azt az újságot hozza, hogy a férj az úton nyakát törte.
Lehet, hogy kegyed sértésnek veszi, ha azt ajánlom, hogy a nőnemben föltűnőlég uralkodó hatalmas szenvedélyt, melyet a szép és drága ruhák iránt magukban éreznek, kevesbítse. Kár, hogy minket, a kikért öltözködnek, nem vesznek be tanácskozásukba. Bátor vagyok kegyedet arról biztosítani, hogy a drága szövetek árából szívesen elengedünk, a cifraságnál többre becsüljük, ha több gondot fordítanak az egyszerű csinosságra, tisztaságra, s kedves, szelíd magukviseletére. Van az emberi nemnek egy gunyoros része, kik azt akarják elhitetni, hogy a külső cifraság és pompa a belső rondaságot és mocskosságot nem zárja ki; és azt, hogy midőn a nő a tisztaságot és cifrálkodást egy füst alatt akarja elérni, igen gyakran megtörténik, hogy az egyikre a kurtát húzza.
E kényes tárgy fölött még csak annyit mondok, a mit egy igen kedélyes úr mondott egy előkelő bárgyú nőről: hogy csak az tenné tűrhetővé, ha a fejét levágnák, mert nyelve mindig megbotránykoztatta fülét, a baja és fogai pedig szaglását.
Nem is tudom, hogy a társaskör megválasztására való tanácsomat hol kezdjem, pedig a kegyed életében ez igen fontos kérdés. Kegyed azt hiszi, hogy már elég biztosságban van, ha ismeretségi köre oly nőket foglal magába, kik kegyeddel egyrangúak vagy éppen fölötte is állanak, és kik a világ nyelve előtt semmi rossz hírben sincsenek; hisz a világi fogalom szerint ezt még jó társaságnak is nevezik. Én ellenben tartok tőle, hogy az egész városban levő nőismeretségi köréből egyetlenegyet sem tud kiszemelni, ki káros, sőt veszélyes befolyással ne volna kegyedre, mert a velük való társalgás által tetszelgést, hiúságot, hányavetiséget, cifrálkodást s több ilynemű bolondságokat, sőt még nagyobb hibákat is sajátíthat el tőlük. Csak egy biztos út van: ha erősen elhatározza magát, hogy e nők bármit mondjanak, cselekedjenek és tanácsoljanak, kegyed a gyakorlati életben annak épp az ellenkezőjét fogja követni; igen kevés kivétellel ezt én általános és jó szabálynak mondhatom.
Például: a fiatal asszonyoknak adott tanácsuk rendesen abból áll, hogy miképp bánjanak férjükkel. Saját e téren szerzett tapasztalataikat elmondják, utánzását ajánlják; az oly nőkre, kik ellenkezőleg viselik magukat, ezerféle kicsinylő észrevételeket tesznek ; utasításokat adnak, hogy ha netalán férjével vitatkozásba, ellenkezésbe vagy viszályba jő, miképpen végezheti úgy be, hogy a győztes fél kegyed legyen; megtanítják azt a mesterséget, hogy férje gyönge oldalait miképp fedezheti föl, s ezek fölhasználásával hogyan uralkodhatik férjén; a hízelgés és rábeszélés által mikor hatnak legjobban, a sóhajok és könnyek árjával mikor lágyítják meg; vagy mikor van ideje annak, hogy a gyeplőt kezükbe vegyék; ezeket s az ezekhez hasonló eseteket, melyekkel e nők jóakarólag és oktatva kedveskednek, igen okos dolog lesz emlékezetében megtartani, s komolyan határozza el magát, hogy mindig az ellenkezőjét fogja cselekedni.
Remélem, hogy férje a túlságos látogatási vágynak egész tekintélyével ellentmond; lelki ismerettel állítom, hogy egy féltucat szeleburdi bolondnak társasága untig elég; kétszer találkozni velük egy évben szintén elégséges.
Azt ajánlom, hogy saját házánál inkább a férfiak társaságát gyűjtse maga körül, mint a nőkét. Az igazat megvallva, egy valamirevaló nőt sem ismertem még, a ki saját nemét szerette volna. Elismerem, hogy mikor a két nem kitűnőbb választottjai egy körben összevegyülnek s legjobb tehetségeiket érvényesítik, a társalgás folyamában sok finomság. jóakarat, illő adag józan ész, kellemes és tanulságos eszmecsere fejlődhetik ki, mi a társalgást igen muláttatóvá teszi; de midőn egy csomó nő van együtt, ez a szószátyárság és emberszólás iskolája, sőt néha még ennél is rosszabb.
Engedje meg, hogy férfiismeretségeit mindig férje válassza meg; nőtársai ajánlata nem biztos; bizonyos lehet benne, hogy egy üresfejű, hencegő, hóbortost akasztanának a nyakába; hosszasabb idő és sok fáradságába kerül, míg kegyed arra a tudományra vergődik, hogy az ilyen ügyes hóbortost egy értelmes férfitól meg tudja különböztetni.
Kedvenc cselédjével sóba se bocsátkozzék bizalmas tanácskozásba. meg ne engedje. hogy régibb úrnőinek házi dolgait kifecsegje, azoknak időtöltéseit, öltözékeit emlegesse; ne tűrje, hogy a kegyed hozománya nagyságát fölhozza, s arra nézve, hogy kegyed mily keveset költhet el abból, megjegyzéseket merészeljen tenni. Férjével szemben soha se igazolja magát szobaleányával, se reá se hivatkozzék; az ő ítéletére, véleményére soha se hajtson, különben meggyül a baja, mert többi cselédeit a szobaleány tetszése vagy ellenszenve szerint kellene fogadni vagy elbocsátani; ne engedje, hogy cselédeinek alattomos gyanakodása miatt legjobb barátaival félreértésbe jöjjön; hogy az mindent rossz színben tüntessen föl, s ez által kegyedet a közbotrány terjesztőjévé tegye. Az illő tiszteletteljes távolság megtartása szükséges.
Életének föladata az legyen, hogy férje barátságát, őszinte becsülését megnyerje és megtartsa. Kegyed egy finom műveltségű, kitűnő, tudományos, alapos ismeretekkel és helyes Ízléssel bíró férfihoz ment nőül.
Igaz, és kegyednek ez valóban nagy szerencséje, hogy e szép tulajdonok nagy szerénységgel vannak párosulva; természete jámbor, kedves és szelíd kedélyű; rendkívüli mértékletesség, becsületesség s több efféle erények jellemzik ; de sem természetes jé indulata, sem többi erényei nem tehetnék azt, hogy kegyedet helyes ítélőtehetsége dacára becsülje; s bár arra, hogy kegyeddel rosszul bánjék, képtelen; de ha a hervadó szépséget és hanyatló ifjúságot állandóbb s becsesebb tulajdonokkal nem tudja pótolni, úgy kegyed idővel közömbössé, sőt talán még megvetés tárgyává is válhatik előtte. A szépség és ifjúság a világ szeme előtt igen kevés évekig tart, s olyan férj előtt, ki nem ostoba, o tulajdonok csak hónapokig számítanak; reménylem, hogy nem álmodozik még most is varázshatalomról s mámoros gyönyörökről, mert a házasság ezeket mindig megszüntette és megszünteti. Különben is, a kegyetek házassága kölcsönös észszerű rokonszenven alapult, s viszonyuk a színpadra s regényekbe illő nevetséges szenvedélyektől mindig tisztán maradt s azok fölött állott.
Kegyednek arra kell törekednie, hogy azokra az ügyességekre s tökélyekre tegyen szert, melyeket férje másokban leginkább becsül, s amelyekkel ő maga a köztiszteletet s becsülést kivívta. Kegyednek egy oly rendszeres tanulás által kell tökéletesíteni szellemi tehetségeit, a milyent én eléje szabok s ajánlani fogok. Az általam kiválasztott utazási leírások a jó történelmi művek gyűjteményét szerezze te. Néhány órát mindennap ezek olvasásával töltsön, a ha emlékezőtehetsége gyönge, rövid kivonatokat készítsen belőlük. Igyekezzék tudományos műveltségű férfiakkal megismerkedni, ezeket hívja mag s gyűjtse maga körül; a velük való társalgás által a kegyed ízlése és ítélőtehetsége is tökéletesedik; mikor kegyed oda jut, hogy a mások józan eszét megérti, sőt kedvét találja benne, ekkor már igen közel van az az idő, midőn saját maga is helyesen gondolkozik, s kellemes és értelmes társ lesz. Ezek a tulajdonságok fogják férjében kegyed iránt azt az igazi szeretetet és becsülést előidézni, mely a korral nem apad, sőt növekedik; ekkor a kegyed Ítélete és véleménye iránt a legfontosabb dolgokban is tekintettel lesz; egy harmadik személy segítsége nélkül is kellemesen eltöltik az időt a kapnak társalgási tárgyat; szellemigazdagsága mindennap kedvesebbé s becsesebbé teszi kegyedet; illő foglalkozás hiánya miatt magányos óráiban sem fog unatkozni.
Ámbár általában véve a nőnem iránt nem nagy tisztelettel viseltetem, mégis gyakran fölébresztette részvétemet, midőn láttam, hogy a háziasszony a férfitársaságot ebéd után rögtön otthagyja, még olyan családoknál is, hol a borivás nem szokás; mintha a fölállított elv az volna, hogy a nők minden társalgásra képtelenek. Midőn a férfiak az olyan termekben, hol mind a két nem találkozik, általános közérdekű tárgyakról beszélgetnek, a nők soha som tartják kötelességüknek, hogy beszédükre figyeljenek, vagy részt vegyenek benne; ők külön csoportozatot képeznek, s a selyemszövetek és csipkék szépségével, jóságával és értékével mulattatják egymást, s hogy a templomban, színházban és sétányon milyen öltözetüket szerettek meg, s tetszésüket milyenek nem nyerték meg. S midőn a nők csak magukban vannak, már az első köszönés után mily ösztönszerűleg nyújtják ki kezüket a szalagok, fodrok, gallérok megtapintására; mintha ez volna életül; föladata, s mintha a világ közügyéire is kihatna az, hogy a begyetek ruhája milyen szabású vagy milyen szinti. Ahogy a papok mondják: némelyek több fáradságot fordítanak kárhozatukra, mint a mennyivel megmenthetnék magukat; éppen igya nőnem is több gondot, fáradságot és kitartást fordít arra, hogy magukból bolondot csináljanak, mint a mennyi erővel értelmes, okos és hasznos egyénekké képezhetnék magukat. Ha ezek fölött elmélkedem, úgy a nőket nem tudom emberi teremtményeknek tartani, csak olyanféle fajtájú lényeknek, kik vagy egy fokkal a majmok fölött állanak; a, majmoknak mulatságosabb fogásaik vannak, mint a nőknek, nem oly gonoszak és kevesebb költségbe kerülnek, s idővel a bársony és selyem bírálgatásába is belejönnek, s ki tudja, ha magukra veszik, nekik is épp oly jói állhat.
Szeretném, ha a cifrálkodást kegyed csak szükséges bohóságnak tekintené. Az igazi derék nők, kiket én ismertem, szintén csak ilyen mellékes bohóságnak tekintették. Azt nem kívánom, hogy föltűnőleg divatellenesen öltözködjék, de azt igen, hogy no kövesse a divatot rögtön és ne mindenben. Megvárom kegyedtől, hogy öltözéke vagyoni állásánál egy fokkal mindig lejjebb legyen ; azt is óhajtom, hogy egész lelkéből vesse meg az olyan kitüntetéseket, melyeket drágább és finomabb öltözékének köszönhetne, mert az kegyedet nem teszi sem gazdagabbá, sem szebbé, ifjabbá, jobb erkölcsűvé, erényesebbé és bölcsebbé.
Midőn kegyed tudományos férfiak társaságában lesz, habár a művészet és tudomány mezején a kegyed fölfogásán túljárnak is, beszédüket kísérje figyelőmmel, mert több hasznot húz belőle, mintha saját nemének kohó csevegéseit végighallgatja.
A valódi művelt férfi mindig meg tudja a tárgyat választani, a ritkán beszél olyan dolgokról, melyeket kegyed ne hallgathatna, sőt a társalgás fonalát úgy vezeti, hogy kegyed is részt vehessen benne. Ha az európai királyságok szokásairól és viseletéről, vagy a még távolabb lakó nemzetekről beszélnek, melyeket utazásuk közben megismertek, vagy saját hazájuk állapotáról, vagy a római és görög nagy emberek tetteiről, a francia és angol Írók prózai vagy költői műveit, vagy az erény és bűn határait és természetét bírálgatják, igazán szégyenére válik a nőknek, ha az ilyenféle társalgás nem érdekli őket, ha nem igyekeznek magukat művelni, olvasás és kérdezősködés által nem törekednek, hogy ők mielőbb részt vegyenek abban, mert ez bizonyára helyesebb volna, mint szokás szerint félrefordulni s a legközelebb ülő növel a legújabb szállítmányé legyezőkről értekezni.
Igen sajnos, hogy ezer úri ember gyermeke közül alig van egy úgy nevelve, hogy saját anyanyelvét jól értse, s bár a legkönnyebb s egyszerűbb irályé könyvek fölött bírálatot hozhasson. Ámításomról, a kinek türelme van őket végighallgatni, midőn egy új színdarabot vagy beszélyt nyaggatnak, meggyőződhetik, s meglátja, hogy a legkisebb mondaton, moly a közönséges útról egy kissé eltér, fönnakadnak. Ezen nincs okunk csodálkozni, mert oly hiányosan nevelik őket, mintha anyanyelvük ismeretére semmi szükségük sem volna.
Ajánlom kegyednek, hogy mindennap fönnhangon olvasson, ha férje foglalkozása engedi, ő előtte, ha férje nem érkezik, egy olyan jó barátja előtt, ki kegyedet, ha elvéti, ki tudja igazítani. (De ez a barát semmiesetre sem lehet nőbarát).
Nagyon jól tudom, hogy azok az úgynevezett tudományos asszonyok az ő kiállhatatlan, impertinens bőbeszédűségük s Önhittségük által minden hitelüket elvesztették. Én csak olyan könyvek olvasását ajánlanám kegyednek, melyek által saját józan eszét fejleszthetné. A szerénység is mindig hasznára válik. A helytelen rendszer s a könyvek rossz választása teszi, hogy azok a tudákos asszonyok minél többet összeolvasnak, annál sületlenebbek. Ugyanazért gondom lesz rá, hogy kegyedet jól vezéreljem. Ez oly föladat, molyra képesnek érzem magamat, mert nekem több időm és alkalmam volt, mint másoknak, figyelemmel kísérni és fölfedezni azt, hogy miféle forrásból mentették a nők az ő különböző hóbortosságaikat.
Ügyelje meg csak, kérem, hogy a férfiak a közönséges fajtájú nőket, ha ifjúságuk és szépségük ideje lejárt, mily kevésre becsülik; saját nemük ifjabb nemzedéke pedig még a férfiaknál is jobban lenézi őket; e nőknek nincs nyugtuk, csak ha délután látogatásokat tehetnek, pedig sehol és soha som látják őket szívesen, vagy ha esténként kártyázni összeülnek, a nap többi részét unalommal s irigységgel töltik, vagy az idő rombolását művészet s öltözködés által igyekeznek kipótolni s födözni, de hiába.
Ellenben ismertem én hatvan éves nőket, kiket az udvar és a város legműveltebb egyénei is szívósén fölkerestek, még pedig csak azért, hogy kellemes társalgásukat élvezzék.
Nem ismerek a férfiakban olyan szeretetreméltó tulajdonokat, melyek a nőknek szintén jól ne állanának; még a szolid természetet és szerénységet sem veszem ki. De viszont olyan bűnt, bolondságot és hibát sem ismerek, mely egyaránt mind a két nemben megvetésre méltó ne volna.
Mégis van egy gyöngeség, melyet a nőnemnek általánosan megengednek: a gyávaságot; nagyon szeszélyes- és nevetségesnek tűnik föl előttem, hogy ugyanazok a nők, kik Mars fiaiban a bátorságot csodálják, saját magukban igen érdekes, kellemes é» magukhoz illő tulajdonságnak tartják, ha saját árnyékuktól is megijednek, kocsikázás alkalmával a legkisebb zajra, csónakázás közben a legcsöndesebb időben is sikoltoznak; egy tehén elől ijedve tovafutnak, egy pók, fülbemászó, egér vagy béka meglátására ájuldoznak. Ha igaz, hogy a gyávaság kegyetlenség jele (pedig általánosan annak tartják), úgy bajosan tudom oly kívánatos tökélynek tekinteni, mely megérdemlené, hogy negélyeskedés által még gyarapítsák magukban.
Nincs erény, mely egyaránt mind a két nemnek jól ne állana; ugyanezért nincsen olyan tulajdonság, mely által — ha a nők a férfiak fölött ki akarják magukat tüntetni — bele ne sülnének, kivé vén a szemérmetességet; de a hogy a szemérmet kegyetek kezelik, nem egyéb szenvelgésnél és alakoskodásnál. Valamint azon férfiak iránt, kik a nők előtt illetlenül viselik magukat, tolakodók stb., soha sem lehetnek eléggé tartózkodók, úgy viszont meg kell ismerni az embereket, s az értelmesek előtt — kiknek műveltségéről a kimélyéről eléggé meg vannak győződve — nyíltan, minden tartózkodás nélkül társaloghatnak.
Városunkban soká sem hiányoznak a hebehurgya, fönnhéjázó, kihívó modorú, nagy hűhót vadászó nők, ezek tehetségét az üresfejűek élcnek és kedélyességnek tartják ; föltűnő kitűnőségük a durva, botránkoztató kifejezések használatában áll, s őzt ők a férfiak lefűzésének nevezik. Ha a velük egy társaságban levő férfi születésén vagy személyén némi homály lebeg s öt vagy családjának valamelyik tagját olyan szerencsétlenség érte, melyért pirul : bizonyos lehet benne, hogy minden kihívás nélkül sértő célzásokat kap tőle. Egy közönséges ledér hölgy ismeretségét inkább ajánlhatom, mint egy ilyen szörnyetegét. Sokszor gondolkoztam róla, hogy az ilyen teremtéseket egy férfi som tartozik nőknek tekinteni, a úgy bánhatnak velük, mint nőruhába átöltözött szemérmetlen fickókkal, kiket ki kellene az ajtón utasítani.
Ámbár nincs egészen bolyén, mégis figyelmeztetem egy dologra Óhajtom, hogy férjét azokért a jó tulajdonokért becsülje és méltányolja, amelyek valósággal meg vannak benne, s na képzeljen olyanokat is. amelyekkel bizonyosan nem bír.
Ámbár azt tartják, hogy ez a vakság a szerelem jele, de higgye meg, hogy nem egyéb szenvelgésnél és helytelen fölfogásnál. Az igaz, hogy férjének sok szép tulajdonságai vannak, s ezen a téren kegyed nem sokat hibázhat; figyelmeztetésemet egy nőnek tulajdonítsa, a kit kegyed is ismer; e nőnek igen jeles és érdemes férje van, de a nő oly boldogtalan, hogy férj ének mindig azon tökéletességeit emlegeti s magasztalja, amelyekre legkevésbé tarthat igényt.
Kiadásait illetőleg nem tanácsolhatok semmit; legfeljebb azt gondolom, jó lenne biztos tudomást szerezni arról, hogy férjének jövedelme mennyire megy, s a kegyed gondozására eső részt oly helyes számítással vezesse, hogy a jövedelem határain túl soha se menjen; ne szaporítsa azok számát, kik azt hiszik, hogy nagy dolgot vittek ki, ha hizolgé-8iik által férjüket ráveszik, hogy új fogatot, páholyt, értékes ékszert, drága ruhát, csipke-fej éket vegyen, s nem gondolják meg, hogy a mészáros számlája ezek miatt hosszú időre nem lesz kifizetve.
Az kívánom, hogy e levelemet tartsa szobájában, olvassa el gyakran, s vizsgálja meg részrehajlatlanul, hogy magaviseleté nem tér-e el tőle. Az isten áldja meg, engedje, hogy nemének dísze, férjének s szülőinek folytonos vigasztalója legyen !
Egész őszinte jóakarattal s szeretettel maradok hű és igaz barátja: Swift.