Szemek (Sully Prudhomme)

A Wikiforrásból
← Q64151982Szemek
szerző: Sully Prudhomme, fordító: Kosztolányi Dezső
Q64152017 →

Sok drága, hű, fekete, kék szem
nézett a szép hajnalra fel,
most alszanak a sírfenéken,
s a Nap, a Nap az újra kel.

Látták az éjek égi kincsét,
mely csillogó, fényes, remek.
A csillagok ragyognak ismét,
csak ők sötétek, a szemek.

Tekintetük kihúnyt örökre?
Nem, nem, kiáltjuk mi, hivők.
Csak elfordultak más körökre,
a Láthatatlant nézik ők.

Hiszen a csillagok lemennek,
de nem hagyják el az eget.
Csak alkonya lehet a szemnek,
de fény ég az éj megett.

Sok drága, hű, fekete, kék szem
egy másvilág nagy hajnalát
bámulja lenn a sírfenéken
s meredten a titokba lát.