„Szentivánéji álom” változatai közötti eltérés

A Wikiforrásból
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
FBöbe (vitalap | szerkesztései)
→‎NEGYEDIK FELVONÁS: allapra áttett szöveg törlése
FBöbe (vitalap | szerkesztései)
8. sor: 8. sor:
**[[Szentivánéji álom/Első felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Első felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
*Második felvonás
*Második felvonás
**[[Szentivánéji álom/Második felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Második felvonás, 1. szín|Második felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Második felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Második felvonás, 2. szín|Második felvonás, 2. szín]]
*Harmadik felvonás
*Harmadik felvonás
**[[Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 1. szín|Harmadik felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 2. szín|Harmadik felvonás, 2. szín]]
*Negyxedik felvonás
*Negyxedik felvonás
**[[Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 1. szín|Negyedik felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 2. szín|Negyedik felvonás, 2. szín]]
*Ötödik felvonás
*Ötödik felvonás
**[[Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 1. szín|Ötödik felvonás, 1. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
**[[Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 2. szín|Ötödik felvonás, 2. szín]]










==ÖTÖDIK FELVONÁS==
==ÖTÖDIK FELVONÁS==

A lap 2006. június 21., 20:46-kori változata

Shakespeare: Szentivánéji álom

Tartalom

Felvonásaok

ÖTÖDIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN
Athén. Terem Theseus palotájában.
Theseus, Hippolyta, Philostrat, urak és kísérők jőnek
SCENE I.
Athens. An Apartment in the Palace of THESEUS.
Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, Lords, and Attendants.
HIPPOLYTA
Csodát beszélnek e szerelmesek.
HIPPOLYTA
'Tis strange, my Theseus, that these lovers speak of.
THESEUS
Csodát, de nem valót: én nem hiszem
Ez agg meséket s tündér babonát.
Bolond s szerelmes oly fövő agyú
S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát,
Mit józan ész felfogni képtelen.
Az őrült, a szerelmes, a poéta
Mind csupa képzelet: az egyike
Több ördögöt lát, mint pokolba férne;
Ez a bolond; nem másképp a szerelmes
Cigánynőből is Helenát csinál;
Szent őrületben a költő szeme
Földről az égre, égből földre villan,
S mig ismeretlen dolgok vázait
Megtestesíti képzeletje, tolla
A légi semmit állandó alakkal,
Lakhellyel és névvel ruházza fel.
A képzelődés oly játékot űz,
Hogy, ha örömre gyullad a kebel,
Megtestesíti ez öröm okát;
Vagy képzeletben, éjjel megijedve,
Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?
THESEUS
More strange than true. I never may believe
These antique fables, nor these fairy toys.
Lovers and madmen have such seething brains,
Such shaping fantasies, that apprehend
More than cool reason ever comprehends.
The lunatic, the lover, and the poet
Are of imagination all compact
One sees more devils than vast hell can hold;
That is the madman: the lover, all as frantic,
Sees Helen's beauty in a brow of Egypt
The poet's eye, in a fine frenzy rolling,
Doth glance from heaven to earth, from earth to heaven;
And as imagination bodies forth
The forms of things unknown, the poet's pen
Turns them to shapes, and gives to airy nothing
A local habitation and a name.
Such tricks hath strong imagination,
That, if it would but apprehend some joy,
It comprehends some bringer of that joy;
Or in the night, imagining some fear,
How easy is a bush supposed a bear?
HIPPOLYTA
De amint elbeszélik e kalandot,
S mily változáson ment érzelmök át,
Több az, mint puszta játszi képzelet,
S biztos valóvá nő ki az egész;
Mindenesetre különös, csodás.
HIPPOLYTA
But all the story of the night told over,
And all their minds transfigur'd so together,
More witnesseth than fancy's images,
And grows to something of great constancy;
But, howsoever, strange and admirable.
Enter LYSANDER, DEMETRIUS, HERMIA, and HELENA.
THESEUS
Itt jőnek éppen víg kedvvel s örömmel.
Lysander, Demetrius, Hermia és Heléna jőnek
Vígan, barátim! vígság, szerelem
Környezze szívetek.
THESEUS
Here come the lovers, full of joy and mirth.—
Joy, gentle friends! joy and fresh days of love
Accompany your hearts!
LYSANDER
Több várja minden
Fejdelmi lépted, ágyad, asztalod!
LYSANDER
More than to us
Wait in your royal walks, your board, your bed!
THESEUS
Lássuk: mi lesz ma, tánc, vagy álcajáték,
E három óra évhosszát elölni
Az estebéd meg a fekvés között?
Hol a fejdelmi ünnep-rendező?
Mi van bohóság? Nincsen színdarab,
Egy óra kínját megenyhíteni?
Hol van Philostrat?
THESEUS
Come now; what masques, what dances shall we have,
To wear away this long age of three hours
Between our after-supper and bed-time?
Where is our usual manager of mirth?
What revels are in hand? Is there no play
To ease the anguish of a torturing hour?
Call Philostrate.
PHILOSTRAT
Im! kegyelmes úr.
PHILOSTRATE
Here, mighty Theseus.
THESEUS
No, hát miféle tréfád van ma este?
Zenéd, vagy álcád? Szólj! Hogy csalni meg
A lomha estét mulatság nekűl?
THESEUS
Say, what abridgment have you for this evening?
What masque? what music? How shall we beguile
The lazy time, if not with some delight?
PHILOSTRAT
Im az időtöltések címsora
Válaszd ki, fönség, mit kivánsz elébb. (Papírt nyújt)
PHILOSTRATE
There is a brief how many sports are ripe;
Make choice of which your highness will see first.
Giving a paper.
THESEUS
(olvas)
“A centaurok csatája; hárfa mellett
Énekli egy athéni eunuch.”
Nem kell: el is beszéltem már arámnak,
Dicsőítvén bátyámat, Herculest.
“A részeg baccháns-asszonyok dühe
Midőn széttépik a thrák énekest.”
Ez régi nóta, már akkor dalolták,
Hogy én először Thébét megvevém.
“A hármas-három Múzsa, a minap
Koldulva elhalt Tudományt kesergi.”
Afféle gúnyvers, csípős, kritikus lesz,
Nem a mi vidám nászunkhoz való.
“Unalmas kurta színmű: Pyramus
És Thisbe; szörnyü víg tragédia.”
Tragédia s víg! kurta és unalmas!
Az annyi, mint tüzes jég, barna hó.
Hogy fér meg együtt e megférhetetlen?
THESEUS
Reads.
'The battle with the Centaurs, to be sung
By an Athenian eunuch to the harp.'
We'll none of that: that have I told my love,
In glory of my kinsman Hercules.
'The riot of the tipsy Bacchanals,
Tearing the Thracian singer in their rage.'
That is an old device, and it was play'd
When I from Thebes came last a conqueror.
'The thrice three Muses mourning for the death
Of learning, late deceas'd in beggary.'
That is some satire, keen and critical,
Not sorting with a nuptial ceremony.
'A tedious brief scene of young Pyramus
And his love Thisbe; very tragical mirth.'
Merry and tragical! tedious and brief!
That is hot ice and wondrous strange snow.
How shall we find the concord of this discord?
PHILOSTRAT
Uram, vagy tíz szó az egész darab,
Rövidnek már rövidebb nem lehet;
De még tíz szóval is hosszú nagyon,
Ezért unalmas; mert egész darabban
Nincs egy helyes szó, egy illő szerep.
Szomorújáték is, fejdelem, mivel
Magát leszúrja benne Pyramus.
Láttam a próbán, s meg kell vallanom,
Könnyes szemekkel: de vígabb könyűt
Sosem facsart még jóizű kacaj.
PHILOSTRATE
A play there is, my lord, some ten words long,
Which is as brief as I have known a play;
But by ten words, my lord, it is too long,
Which makes it tedious: for in all the play
There is not one word apt, one player fitted
And tragical, my noble lord, it is;
For Pyramus therein doth kill himself
Which when I saw rehears'd, I must confess,
Made mine eyes water; but more merry tears
The passion of loud laughter never shed.
THESEUS
Mik a szereplők?
THESEUS
What are they that do play it?
PHILOSTRAT
Kérges tenyerű
Munkások Athenében, kik előbb
Észbéli munkát nem tettek soha,
S rövid elméjök most agyoncsigázák
E színdarabbal, nászod ünnepére.
PHILOSTRATE
Hard-handed men that work in Athens here,
Which never labour'd in their minds till now;
And now have toil'd their unbreath'd memories
With this same play against your nuptial.
THESEUS
De úgy megnézzük.
THESEUS
And we will hear it.
PHILOSTRAT
Nem, felséges úr!
Nem érdemes; én végighallgatám,
Semmit sem és az, semmit a világon,
Hacsak kínjokba nem gyönyörködöl,
Mint eltanúlák s gyötrék magokat
Szolgálatodra.
PHILOSTRATE
No, my noble lord,
It is not for you: I have heard it over,
And it is nothing, nothing in the world;
Unless you can find sport in their intents,
Extremely stretch'd and conn'd with cruel pain,
To do you service.
THESEUS
Már meghallgatom
Mert semmi áldozat nem helytelen,
Ha együgyű sziv nyújtja s hódolat.
Menj, hívd be; fogjunk helyet, asszonyim.
Philostrat el
THESEUS
I will hear that play;
For never anything can be amiss
When simpleness and duty tender it.
Go, bring them in: and take your places, ladies.
Exit PHILOSTRATE.
HIPPOLYTA
Én szánva nézem a verdő nyomort
S szolgálatában megszakadt hüséget.
HIPPOLYTA
I love not to see wretchedness o'er-charged,
And duty in his service perishing.
THESEUS
Olyat nem is fogsz látni, édesem.
THESEUS
Why, gentle sweet, you shall see no such thing.
HIPPOLYTA
Azt mondja, semmit nem tudnak, de semmit.
HIPPOLYTA
He says they can do nothing in this kind.
THESEUS
Annál nemesb e semmit jól fogadnunk.
Fölvenni, amit ők elejtenek
S mi a szegény hűségtől nem telik,
Kegy-számba tudni azt, nem érdeműl.
Amerre jártam, sok tudós nagy ember
Kigondolt üdvözléssel jött elém;
Sápadni láttam őket és remegni,
Pontot csinálni mondat közepén,
Gyakorlott szájjal, félsz miatt, hebegni
És végre némán abbahagyni—nem
Köszöntve engem. Hidd el, édesem,
Hogy mégis üdvözölt e hallgatás,
Mert a szerényen rettegő alázat
Jobb szónok énelőttem, mint kereplő
Nyelvével a tolárd ékesbeszéd.
A szótlan együgyűség, szeretet,
Sokat mond nékem, bárha keveset.
Philostrat jő
THESEUS
The kinder we, to give them thanks for nothing.
Our sport shall be to take what they mistake
And what poor duty cannot do,
Noble respect takes it in might, not merit.
Where I have come, great clerks have purposed
To greet me with premeditated welcomes;
Where I have seen them shiver and look pale,
Make periods in the midst of sentences,
Throttle their practis'd accent in their fears,
And, in conclusion, dumbly have broke off,
Not paying me a welcome. Trust me, sweet,
Out of this silence yet I pick'd a welcome;
And in the modesty of fearful duty
I read as much as from the rattling tongue
Of saucy and audacious eloquence.
Love, therefore, and tongue-tied simplicity
In least speak most to my capacity.
Enter PHILOSTRATE.
PHILOSTRAT
Fönség! ha tetszik, itt van a prológ.
PHILOSTRATE
So please your grace, the prologue is address'd.
THESEUS
Jöjjön be.
Harsonák
A Prológ jő
THESEUS
Let him approach.
Flourish of trumpets. Enter PROLOGUE.
PROLÓG
“Ha nem tetszünk, nincs más kívánatunk.
“Ne véld, uram, hogy jöttünk sérteni,
“Csak kimutatni. Jó akaratunk
“Ezen végcéllal fogjuk kezdeni.
“Tekintse fönség, hogy célunk elérve,
“Magas tetszése lévén jutalom,
“Az nem sok. Amit tehetünk kedvére,
“Nem tesszük. Azért, hogy szállja unalom.
“Készen a játszók; mindjárt kezdik el,
“S megtudja minden, amit tudni kell.”
PROLOGUE
'If we offend, it is with our good will.
That you should think, we come not to offend,
But with good will. To show our simple skill,
That is the true beginning of our end.
Consider then, we come but in despite.
We do not come, as minding to content you,
Our true intent is. All for your delight
We are not here. That you should here repent you,
The actors are at hand: and, by their show,
You shall know all that you are like to know,'
THESEUS
Nem ponton áll meg a jámbor sehol.
THESEUS
This fellow doth not stand upon points.
LYSANDER
Úgy nyargalá meg prológusát, mint egy szilaj csikót: nem bírta megállítani. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem elég csak beszélni, helyesen is kell.
LYSANDER
He hath rid his prologue like a rough colt; he knows
not the stop. A good moral, my lord: it is not enough to speak,
but to speak true.
HIPPOLYTA
Valóban, úgy játszott prológusán, mint fuvolán a gyermek: hangot bírt adni, de dallamot nem.
HIPPOLYTA
Indeed he hath played on this prologue like a child
on a recorder; a sound, but not in government.
THESEUS
Egy összebomlott lánc volt e beszéd,
Minden szem összefügg, mégis zavart. -
Mi lesz most?
Pyramus, Thisbe, Fal, Holdvilág, Oroszlán jőnek mint néma csoportozat
THESEUS
His speech was like a tangled chain; nothing impaired, but all
disordered. Who is next?
Enter PYRAMUS and THISBE, WALL, MOONSHINE, and LION, as in dumb
show.
PROLÓG
“Nagysádtok e dolgon csudálkozhat nagyon,
“Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon.
“Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja
“És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja.
“Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen,
“Mely a szeretőket választja irégyen,
“Melynek hasadékán két szerető szája
“Suttogott örömmel, senki ne csudálja.
“Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya,
“A holdat jelenti; mert mindenki tudja,
“Holdvilágon összejőni nem rettegtek;
“Az Ninus sirjához találkozót tettek.
“Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán,
“Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván,
“Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté;
“Futtában szegény a kendőjét elveszté;
“Melyet összetépvén annak véres szája,
“Imhol jő Pyramus deli szép formája.
“Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében,
“Mártja kemény kardját kínos kebelében.
“Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta,
“Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra,
“Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők
“Elmondják bővebben, mert ittmaradnak ők.”
Prológ, Pyramus, Thisbe, Oroszlán, Holdvilág el
PROLOGUE
Gentles, perchance you wonder at this show;
But wonder on, till truth make all things plain.
This man is Pyramus, if you would know;
This beauteous lady Thisby is certain.
This man, with lime and rough-cast, doth present
Wall, that vile Wall which did these lovers sunder;
And through Wall's chink, poor souls, they are content
To whisper, at the which let no man wonder.
This man, with lanthorn, dog, and bush of thorn,
Presenteth Moonshine: for, if you will know,
By moonshine did these lovers think no scorn
To meet at Ninus' tomb, there, there to woo.
This grisly beast, which by name Lion hight,
The trusty Thisby, coming first by night,
Did scare away, or rather did affright;
And as she fled, her mantle she did fall;
Which Lion vile with bloody mouth did stain
Anon comes Pyramus, sweet youth, and tall,
And finds his trusty Thisby's mantle slain;
Whereat with blade, with bloody blameful blade,
He bravely broach'd his boiling bloody breast;
And Thisby, tarrying in mulberry shade,
His dagger drew, and died. For all the rest,
Let Lion, Moonshine, Wall, and lovers twain,
At large discourse while here they do remain.
Exeunt PROLOGUE, THISBE, LION, and MOONSHINE.
THESEUS
Csodák csodája lesz, ha az oroszlán
Megszólal.
THESEUS
I wonder if the lion be to speak.
DEMETRIUS
Ne csodáld, uram: miért ne
Ez egy oroszlán, míg oly sok szamár?
DEMETRIUS
No wonder, my lord: one lion may, when many asses do.
FAL
“Ez komédiának úgy kivánja rendi,
“Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi;
“Mégpedig e falat úgy képzelni tessék,
“Hogy azon egy nyílás, vagy repedés essék,
“Melyen is keresztül Pyramus meg Thisbe,
“Az két hív szerető susogának ki s be.
“E habarcs, e malter, e tégla mutatja,
“Hogy én vagyok a fal: nyelvem se tagadja,
“S íme, az hasadék jobb és bal kezemen,
“Suttoghatnak által szeretők amelyen.”
WALL
In this same interlude it doth befall
That I, one Snout by name, present a wall
And such a wall as I would have you think
That had in it a crannied hole or chink,
Through which the lovers, Pyramus and Thisby,
Did whisper often very secretly.
This loam, this rough-cast, and this stone, doth show
That I am that same wall; the truth is so
And this the cranny is, right and sinister,
Through which the fearful lovers are to whisper.
THESEUS
Ki várna többet sártól meg polyvától?
THESEUS
Would you desire lime and hair to speak better?
DEMETRIUS
Ez a legelmésb közfal, fenség, melyet valaha beszélni hallottam.
DEMETRIUS
It is the wittiest partition that ever I heard
discourse, my lord.
THESEUS
Pyramus közelít a falhoz: csendesség!
Pyramus jő
THESEUS
Pyramus draws near the wall; silence.
Enter PYRAMUS.
PYRAMUS
“Ó, mogorva gyász éj! hogy feketébb sincsen!
“Ó, éj, ki mindig vagy, mikor nappal nincsen!
“Ó, éj! iszonyú éj! Ó, ja-ja-jaj! Héj, be
“Félek, hogy Thisbének nem jutok eszébe! -
“És te, ó, fal! ó, fal! drága kedves válasz!
“Mely az ő telekjök s a mienk közt állasz;
“Ó, fal! ó, te kedves, mindennél drágább fal!
“Mutass egy repedést, hogy pislantok által.
Fal kiterjeszti az ujjait
“Köszönöm! Jupiter áldjon, fal barátom!
“Hah de ni, mit látok? Thisbémet nem látom!
“Megcsaltál, gonosz fal! semmi jót nem látok
“No hát minden köved verje meg az átok!”
PYRAMUS
O grim-look'd night! O night with hue so black!
O night, which ever art when day is not!
O night, O night, alack, alack, alack,
I fear my Thisby's promise is forgot!—
And thou, O wall, O sweet, O lovely wall,
That stand'st between her father's ground and mine;
Thou wall, O wall, O sweet and lovely wall,
Show me thy chink, to blink through with mine eyne.
WALL holds up his fingers.
Thanks, courteous wall: Jove shield thee well for this!
But what see what see I? No Thisby do I see.
O wicked wall, through whom I see no bliss,
Curs'd be thy stones for thus deceiving me!
THESEUS
Úgy gondolom, a fal, mint érző lény, visszaszidhatná.
THESEUS
The wall, methinks, being sensible, should curse again.
PYRAMUS
Nem ott! uram; nem szabad neki.—“Meg az átok” Thisbe végszava, most mindjárt jelenése lesz, én pedig lesem a falon. No lám! rittig, ahogy mondtam. Ahol jön ni!
Thisbe jő
PYRAMUS
No, in truth, sir, he should not. 'Deceiving me' is
Thisby's cue: she is to enter now, and I am to spy her through
the wall. You shall see it will fall pat as I told you.—Yonder
she comes.
Enter THISBE.
THISBE
“Ó, fal, te ki gyakran hallád panaszomat,
“Hogy elzárod tőlem szép Pyramusomat
“Cseresznyeajakam hányszor ért csókolva
“Kövedhez, amelyet sár fog össze s polyva!”
THISBE
O wall, full often hast thou heard my moans,
For parting my fair Pyramus and me
My cherry lips have often kiss'd thy stones
Thy stones with lime and hair knit up in thee.
PYRAMUS
“Minő hangot látok! hadd pislogok is be
“Nem hallom-e ott meg Thisbe arcát.—Thisbe!”
PYRAMUS
I see a voice; now will I to the chink,
To spy an I can hear my Thisby's face.
Thisby!
THISBE
“Te vagy, édes rózsám? Úgy gondolom innét.”
THISBE
My love! thou art my love, I think.
PYRAMUS
“Gondolj, amit akarsz, hozzám van szerencséd;
“S valamint Limander, szeretlek oly nagyon.”
PYRAMUS
Think what thou wilt, I am thy lover's grace;
And like Limander am I trusty still.
THISBE
“Én is mint Heléna, míg sors nem üt agyon.”
THISBE
And I like Helen, till the fates me kill.
PYRAMUS
“Cofalus Procrushoz nem olyan hű, mint én.”
PYRAMUS
Not Shafalus to Procrus was so true.
THISBE
“Mint Cofalust Procrus, úgy szeretlek szintén.”
THISBE
As Shafalus to Procrus, I to you.
PYRAMUS
“Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!”
PYRAMUS
O, kiss me through the hole of this vile wall.
THISBE
“De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.”
THISBE
I kiss the wall's hole, not your lips at all.
PYRAMUS
“Tudod mit? Gyerünk ki az Nina sírjához.”
PYRAMUS
Wilt thou at Ninny's tomb meet me straightway?
THISBE
“Élek, halok! várj el a nagy eperfához.”
THISBE
'Tide life, 'tide death, I come without delay.
FAL
“Eszerint a falnak nincs több mondókája,
“S így a fal, mármint én, elmehet dolgára.”
Fal, Pyramus és Thisbe el
WALL
Thus have I, wall, my part discharged so;
And, being done, thus Wall away doth go.
Exeunt WALL, PYRAMUS and THISBE.
THESEUS
Most hát a két szomszéd közötti válaszfal leomlott.
THESEUS
Now is the mural down between the two neighbours.
DEMETRIUS
Mi haszna, fönség, ha a fal még azután is tud hallgatózni?
DEMETRIUS
No remedy, my lord, when walls are so wilful to hear
without warning.
HIPPOLYTA
Sose hallottam ily ostoba silányságot.
HIPPOLYTA
This is the silliest stuff that ever I heard.
THESEUS
Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrossza nem rosszabb, ha képzelődés pótolja.
THESEUS
The best in this kind are but shadows; and the worst
are no worse, if imagination amend them.
HIPPOLYTA
Csakhogy a mi képzelődésünk ám, nem az övék.
HIPPOLYTA
It must be your imagination then, and not theirs.
THESEUS
Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak. Itt jön két nemes barom, egy hold és egy oroszlán.
Oroszlán, Holdvilág jőnek
THESEUS
If we imagine no worse of them than they of
themselves, they may pass for excellent men.
Here come two noble beasts in, a moon and a lion.
Enter LION and MOONSHINE.
OROSZLÁN
“Asszonyaim, kiknek gyönge szive retteg,
“Ha egy egér cincog, egy pici szörnyeteg,
“Gondolom, reszketnek most vacogó foggal,
“Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal.
“De Gyalu vagyok én, az asztalos, íme!
“Nem vad oroszlánnak nősténye, se híme
“Mert ha én most élő oroszlánná válnék,
“Baj volna, mit uccse! magam is sajnálnék.”
LION
You, ladies, you, whose gentle hearts do fear
The smallest monstrous mouse that creeps on floor,
May now, perchance, both quake and tremble here,
When lion rough in wildest rage doth roar.
Then know that I, one Snug the joiner, am
A lion fell, nor else no lion's dam
For, if I should as lion come in strife
Into this place, 'twere pity on my life.
THESEUS
Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű.
THESEUS
A very gentle beast, and of a good conscience.
DEMETRIUS
Ily becsületes bestiát még nem láttam, fenség.
DEMETRIUS
The very best at a beast, my lord, that e'er I saw.
LYSANDER
Ez az oroszlán, bátorságra nézve, igazi róka.
LYSANDER
This lion is a very fox for his valour.
THESEUS
Az ám; szerénységre pedig liba.
THESEUS
True; and a goose for his discretion.
DEMETRIUS
Nem áll, fenséges úr; mert bátorsága nem emeli szerénységét, márpedig a róka elemeli a libát.
DEMETRIUS
Not so, my lord; for his valour cannot carry his
discretion, and the fox carries the goose.
THESEUS
De bizony szerénysége sem emeli bátorságát, valamint a liba sem emeli el a rókát. Hagyjuk abba; bízzuk szerénységére, s halljuk a holdat.
THESEUS
His discretion, I am sure, cannot carry his valour;
for the goose carries not the fox. It is well; leave it to his
discretion, and let us listen to the moon.
HOLDVILÁG
“A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;”
MOONSHINE
This lanthorn doth the horned moon present:
DEMETRIUS
Úgy hát szarvainak a homlokán kellene lenni.
DEMETRIUS
He should have worn the horns on his head.
THESEUS
De nem újhold; szarvai látatlanok ottan körül.
THESEUS
He is no crescent, and his horns are invisible within
the circumference.
HOLDVILÁG
“A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;
“Én holdbeli ember vagyok, egyéb senki.”
MOONSHINE
This lanthorn doth the horned moon present;
Myself the man i' the moon do seem to be.
THESEUS
Ez a legnagyobb hiba valamennyi közt. Az embert a lámpába kellene dugni; különben hogy lehet holdbeli ember?
THESEUS
This is the greatest error of all the rest: the man should be
put into the lantern. How is it else the man i' the moon?
DEMETRIUS
Nem mer belebújni a gyertyától; mert lám, csupa füstölgő kanóc.
DEMETRIUS
He dares not come there for the candle: for, you
see, it is already in snuff.
HIPPOLYTA
Be únom ezt a holdat; bárcsak változnék már!
HIPPOLYTA
I am aweary of this moon: would he would change!
THESEUS
Szegény elmevilága mutatja, hogy már fogytán van; de csupa udvariasságból is be kell várnunk, míg elapad.
THESEUS
It appears, by his small light of discretion, that he
is in the wane: but yet, in courtesy, in all reason, we must
stay the time.
LYSANDER
Tovább, Hold!
LYSANDER
Proceed, moon.
HOLDVILÁG
Nincs egyéb mondanivalóm, csak hogy ez a lámpás a hold; én a holdbeli ember vagyok; ez a tüskebokor az én bokrom; ez a kutya az én kutyám.
MOON
All that I have to say, is to tell you that the lantern
is the moon; I, the man i' the moon; this thorn-bush, my
thorn-bush; and this dog, my dog.
DEMETRIUS
No hát mindennek a lámpásban kellene lenni, mert mindezek a holdban vannak. De csendesség! Ihol jő Thisbe.
Thisbe jő
DEMETRIUS
Why, all these should be in the lantern; for all
these are in the moon. But silence; here comes Thisbe.
Enter THISBE.
THISBE
“Ez a Nina sírja.—De hol az én rózsám?”
THISBE
This is old Ninny's tomb. Where is my love?
OROSZLÁN
“Ó-ó.”
Oroszlán ordít, Thisbe elfut
LION
Oh!
The LION roars.—THISBE runs off.
DEMETRIUS
Helyes a bőgés, Oroszlán!
DEMETRIUS
Well roared, lion.
THESEUS
Helyes az elfutás, Thisbe!
THESEUS
Well run, Thisbe.
HIPPOLYTA
Helyes a világítás, Hold!—Igazán, a hold igen kedvesen süt.
Oroszlán összetépi Thisbe fátyolát s el
HIPPOLYTA
Well shone, moon.—Truly, the moon shines with a good grace.
The LION tears THISBE'S Mantle, and exit.
THESEUS
Helyes a tépés, Oroszlán!
THESEUS
Well moused, lion.
DEMETRIUS
Aztán jöve Pyramus.
DEMETRIUS
And so comes Pyramus.
LYSANDER
És elinalt az oroszlán.
Pyramus jő
LYSANDER
And then the lion vanishes.
Enter PYRAMUS.
PYRAMUS
“Köszönöm, kedves hold, napsugáraidat.
“Köszönöm, hold, tisztán fénylő világodat,
“Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja
“Hű Thisbe személyét szemem elé tárja.
“De hó! mi baj!
“De nézd, mi jaj!
“Mi szörnyü fájdalom!
“Szem, látod ezt?
“Még sem meredsz?
“Ó, kincsem, angyalom!
“Kendőd lehullt
“Hah! vérbe fúlt?
“Ti fúriák, jövel!
“Ó, végzet! sors!
“Ölj, vágj, taposs;
“Rontsd, zúzd, oltsd éltem el!”
PYRAMUS
Sweet moon, I thank thee for thy sunny beams;
I thank thee, moon, for shining now so bright
For, by thy gracious golden, glittering streams,
I trust to take of truest Thisby's sight.
But stay;—O spite!
But mark,—poor knight,
What dreadful dole is here!
Eyes, do you see?
How can it be?
O dainty duck! O dear!
Thy mantle good,
What! stained with blood?
Approach, ye furies fell!
O fates! come, come;
Cut thread and thrum;
Quail, rush, conclude, and quell!
THESEUS
E fájdalom, meg egy kedvesünk halála akárkit is szomorúvá tenne.
THESEUS
This passion, and the death of a dear friend, would go
near to make a man look sad.
HIPPOLYTA
Vesszek el, ha nem szánom az istenadtát.
HIPPOLYTA
Beshrew my heart, but I pity the man.
PYRAMUS
“Ó, természet! hogy is szültél oroszleánt,
“Mely így csúffá tegye a legszebb szép leányt,
“Ki szebb, mint amennyi—azaz már csak vala -
“Élt, szeretett, bájolt, kacsintott valaha.
“Hullj könny! szakadj!
“S te kard, akadj
“Pyram’ keblébe, így!
“Itt balra, hol
“A szív dobol.
“Meghalok: így, így, így.
“Már meghalék,
“Elpatkolék!
“Lelkem az égbe száll;
“Aludj ki, nyelv!
“Hold, fuss, el, el!
“Hal—ál! hal—ál!—hal—ál!” (Meghal)
Holdvilág el
PYRAMUS
O wherefore, nature, didst thou lions frame?
Since lion vile hath here deflower'd my dear;
Which is—no, no—which was the fairest dame
That liv'd, that lov'd, that lik'd, that look'd with cheer.
Come, tears, confound;
Out, sword, and wound
The pap of Pyramus
Ay, that left pap,
Where heart doth hop:—
Thus die I, thus, thus, thus.
Now am I dead,
Now am I fled;
My soul is in the sky
Tongue, lose thy light!
Moon, take thy flight!
Now die, die, die, die, die.
Dies. Exit MOONSHINE.
THESEUS
Nem hal-áll, hanem ember-áll, mert emberül megállá a sarat.
DEMETRIUS
No die, but an ace, for him; for he is but one.
LYSANDER
Nem is ember áll, mert meghalt és így eldőlt.
LYSANDER
Less than an ace, man; for he is dead; he is nothing.
DEMETRIUS
De egy seborvos még feltámaszthatja, s akkor kisül, hogy szamár áll.
THESEUS
With the help of a surgeon he might yet recover and prove an ass.
HIPPOLYTA
De minek megy el a holdvilág, mielőtt Thisbe visszajőne s keresné
kedvesét?
HIPPOLYTA
How chance moonshine is gone before Thisbe comes
back and finds her lover?
THESEUS
Megtalálhatja csillagfénynél is. Itt jön már; az ő keserve bevégzi
a darabot.
Thisbe jő
THESEUS
She will find him by starlight.—Here she comes; and
her passion ends the play.
Enter THISBE.
HIPPOLYTA
Egy ilyen Pyramusért nemigen érdemes soká keseregni, remélem, kurta lesz.
HIPPOLYTA
Methinks she should not use a long one for such a
Pyramus: I hope she will be brief.
DEMETRIUS
Egy porszem is lenyomná a mérleget, ha serpenyőbe vetnők: Pyramus e különb, vagy Thisbe. Amaz férfinak: “Isten ótalmazz!” emez nőnek: “Isten irgalmazz!”
DEMETRIUS
A mote will turn the balance, which Pyramus, which
Thisbe, is the better.
LYSANDER
Már észrevette azokkal a kedves szemeivel.
LYSANDER
She hath spied him already with those sweet eyes.
DEMETRIUS
És ekképp nyögdel, videlicet.
DEMETRIUS
And thus she moans, videlicet.—
THISBE
“Alszol, tubám?
“Mit! halva tán?
“Pyramus! kelj na fel
“Hah! néma? holt?...
“Ah, síri bolt
“Fedje szép szemed el?
“E liljom-ajk,
“Cseresznye-orr,
“Kökörcsin-sárga kép
“Nincs, nincs sehun!
“Szemed lehuny
“Volt bár, mint zöld hagyma, szép.
“Ó, három lány!
“Téj-halovány
“Kezű párkák, elé!
“Mártsátok e
“Vértóba be,
“Ha élte selymét elszelé.
“Nyelv, szót se, csitt!
“Hű kard, be itt!
“Thisbének halni kő...
“Isten veled
“Mind, ki szeret!
“Adjő, adjő, adjő!” (Meghal)
THISBE
Asleep, my love?
What, dead, my dove?
O Pyramus, arise,
Speak, speak. Quite dumb?
Dead, dead? A tomb
Must cover thy sweet eyes.
These lily lips,
This cherry nose,
These yellow cowslip cheeks,
Are gone, are gone
Lovers, make moan!
His eyes were green as leeks.
O Sisters Three,
Come, come to me,
With hands as pale as milk;
Lay them in gore,
Since you have shore
With shears his thread of silk.
Tongue, not a word:—
Come, trusty sword;
Come, blade, my breast imbrue;
And farewell, friends:—
Thus Thisbe ends;
Adieu, adieu, adieu.
Dies.
THESEUS
Már csak az Oroszlán meg a Holdvilág maradt, a holtakat eltakarítani.
THESEUS
Moonshine and lion are left to bury the dead.
DEMETRIUS
No meg a Fal.
DEMETRIUS
Ay, and wall too.
ZUBOLY
Nem a! kérem alássan. A fal, mely atyjaik telkét választá, le van dönte.—De nem méltóztatik megnézni az epelógust, vagy meghallgatni két emberünk bergomaszka táncát?
BOTTOM
No, I assure you; the wall is down that parted their fathers.
Will it please you to see the epilogue, or to hear a Bergomask
dance between two of our company?
THESEUS
Csak epilógust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorul mentségre. Semmi mentség! hiszen, ha minden szereplő meghal, egyiket sem illő gáncsolni. De, isten engem! ha az, ki e darabot írta, Pyramust játssza s végül Thisbe harisnyakötőjére felakasztja magát; úgy ez felséges egy tragédia lett volna; de így is nagyon hű és remek volt az előadás. Hanem lássuk a bergomaszkot; az epilóg maradhat.
Tánc
Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél. -
Alunni, hívek; szellemóra ez.
Félő, a reggelt akképp túlheverjük,
Amint időn túl virrasztók ez éjt.
E kézzelfogható vaskos darab
Jól megcsalá a lomhalábu estét. -
Barátim, ágyba.—Két hétig legyen
Mulatság, dáridó völgyön-hegyen.
Mind el
THESEUS
No epilogue, I pray you; for your play needs no
excuse. Never excuse; for when the players are all dead there
need none to be blamed. Marry, if he that writ it had played
Pyramus, and hang'd himself in Thisbe's garter, it would have
been a fine tragedy: and so it is, truly; and very notably
discharged. But come, your Bergomask; let your epilogue alone.
Here a dance of Clowns.
The iron tongue of midnight hath told twelve:—
Lovers, to bed; 'tis almost fairy time.
I fear we shall out-sleep the coming morn,
As much as we this night have overwatch'd.
This palpable-gross play hath well beguil'd
The heavy gait of night.—Sweet friends, to bed.—
A fortnight hold we this solemnity,
In nightly revels and new jollity.
Exeunt.

2. SZÍN

2. SZÍN
Puck jő
SCENE II
Enter PUCK.
PUCK
Már üvölt az oroszlán,
Holdra ordit éh csikasz;
Durva szántó horkolván
Terhes napra nyugszik az.
Már üszökben ég a tűz;
Vijjog a harsány kuvik,
Nyavalyást kétségbe űz
Szemfedővel álmodik.
Már az éjnek e szakán
Nyitva minden sírverem
Jár a lélek mind ahány,
Népesűl a cinterem.
És mi, hármas Hekaté
Hintajával kik futunk,
Mint az álom, mint az éj
Most, tündérek, vígadunk.
Szent e hajlék, e küszöb -
Csitt egér! egy hang se több -
Engem küldtek seprüvel
Hogy porát söpörjem el.
Oberon és Titánia kisérettel jőnek
PUCK
Now the hungry lion roars,
And the wolf behowls the moon;
Whilst the heavy ploughman snores,
All with weary task fordone.
Now the wasted brands do glow,
Whilst the scritch-owl, scritching loud,
Puts the wretch that lies in woe
In remembrance of a shroud.
Now it is the time of night
That the graves, all gaping wide,
Every one lets forth its sprite,
In the church-way paths to glide
And we fairies, that do run
By the triple Hecate's team
From the presence of the sun,
Following darkness like a dream,
Now are frolic; not a mouse
Shall disturb this hallow'd house
I am sent with broom before,
To sweep the dust behind the door.
Enter OBERON and TITANIA, with their Train.
OBERON
Álmos itt tűz, kandalló
Fény lobogjon, bűv-sugár;
Lejtsen a tündér s manó,
Mint bokorrul kismadár.
És e víg dalt, fel s alá
Ropja rá mind, s mondja rá.
OBERON
Through the house give glimmering light,
By the dead and drowsy fire
Every elf and fairy sprite
Hop as light as bird from brier
And this ditty, after me,
Sing and dance it trippingly.
TITÁNIA
Szak szerint előbb te dalld
Minden szóra zönge dalt
Míg tündérid kara lejt
És megáldjuk ezt a helyt.
Ének
TITANIA
First, rehearse your song by rote,
To each word a warbling note;
Hand in hand, with fairy grace,
Will we sing, and bless this place.
Song and Dance.
OBERON
Most e házban szélt veszünk,
Napköltéig itt leszünk. -
A fő-ágyhoz legelébb!
Hintsen áldást rá e nép
Hogy a sarj, mi ott terem,
Legyen boldog, végtelen.
Mind a három ifju pár
Hű legyen, míg földön jár;
Soha tőlük származót
Ne gyalázzon testi folt
Anyajegy, nyúlajk, sömör,
Rácsudállott szem-csömör
S mi anyákat szégyenít,
Magzaton ne legyen itt. -
Fűharmattal szentelünk;
Minden tündér jő velünk,
Kiki szentel egy szobát,
S megáldjuk e palotát
Lakja mindig béke, csend,
S legyen áldott ura bent.
Most szállj;
Meg se állj;
Reggelig hozzám találj.
Oberon, Titánia, kíséret el
OBERON
Now, until the break of day,
Through this house each fairy stray,
To the best bride-bed will we,
Which by us shall blessed be;
And the issue there create
Ever shall be fortunate.
So shall all the couples three
Ever true in loving be;
And the blots of Nature's hand
Shall not in their issue stand
Never mole, hare-lip, nor scar,
Nor mark prodigious, such as are
Despised in nativity,
Shall upon their children be.—
With this field-dew consecrate,
Every fairy take his gate;
And each several chamber bless,
Through this palace, with sweet peace;
E'er shall it in safety rest,
And the owner of it blest.
Trip away
Make no stay
Meet me all by break of day.
Exeunt OBERON, TITANIA, and Train.
PUCK
Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó’tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.
(El)
PUCK
If we shadows have offended,
Think but this,—and all is mended,—
That you have but slumber'd here
While these visions did appear.
And this weak and idle theme,
No more yielding but a dream,
Gentles, do not reprehend;
If you pardon, we will mend.
And, as I am an honest Puck,
If we have unearned luck
Now to 'scape the serpent's tongue,
We will make amends ere long;
Else the Puck a liar call
So, good night unto you all.
Give me your hands, if we be friends,
And Robin shall restore amends.
Exit.