Szentivánéji álom

Shakespeare: Szentivánéji álom

Tartalom

• Személyek

Felvonásaok

• Első felvonásSzentivánéji álom
  • Első felvonás, 1. szín
  • Első felvonás, 2. szín
• Második felvonás
  • Első felvonás, 1. szín
  • Első felvonás, 2. szín
• Harmadik felvonás
  • Első felvonás, 1. szín
  • Első felvonás, 2. szín
• Negyxedik felvonás
  • Első felvonás, 1. szín
  • Első felvonás, 2. szín
• Ötödik felvonás
  • Első felvonás, 1. szín
  • Első felvonás, 2. szín

NEGYEDIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Ugyanott Titánia és Zuboly jő, tündér-kísérettel; hátul Oberon láthatatlanul	SCENE I. The Wood. Enter TITANIA and BOTTOM; PEASBLOSSOM, COBWEB, MOTH, MUSTARDSEED, and other FAIRIES attending; OBERON behind, unseen.
TITÁNIA Jer, ülj le mellém e virágpadon, Én kedves orcád majd simogatom És pézsmarózsát tűzdelek hajadba, Szép nagy fülednek csókra csókot adva.	TITANIA Come, sit thee down upon this flowery bed, While I thy amiable cheeks do coy, And stick musk-roses in thy sleek smooth head, And kiss thy fair large ears, my gentle joy.
ZUBOLY Hol van Babvirág?	BOTTOM Where's Peasblossom?
BABVIRÁG Tessék.	PEASBLOSSOM Ready.
ZUBOLY Vakard a fejem, Babvirág.—Hol van mosziő Pókháló?	BOTTOM Scratch my head, Peasblossom.— Where's Monsieur Cobweb?
PÓKHÁLÓ Tessék.	COBWEB Ready.
ZUBOLY Mosziő Pókháló; édes mosziő, vegye a fegyverét s öljön le nekem egy vöröscombú poszméhet valami bogáncskóró tetején; aztán, édes mosziő, hozza ide nekem a limpes-lompos mézet. De ne törje magát nagyon, mosziő; és vigyázzon, mosziő, hogy a lépet se törje ám el; sajnálnám, ha bekeverné magát a mézzel, signor.—Hol van mosziő Mustármag?	BOTTOM Monsieur Cobweb; good monsieur, get you your weapons in your hand and kill me a red-hipped humble-bee on the top of a thistle; and, good monsieur, bring me the honey-bag. Do not fret yourself too much in the action, monsieur; and, good monsieur, have a care the honey-bag break not; I would be loath to have you overflown with a honey-bag, signior.— Where's Monsieur Mustardseed?
MUSTÁRMAG Tessék:	MUSTARDSEED Ready.
ZUBOLY Adja az öklét; mosziő Mustármag. Kérem, ne cerimóniázzon, édes mosziő.	BOTTOM Give me your neif, Monsieur Mustardseed. Pray you, leave your curtsy, good monsieur.
MUSTÁRMAG Mit tetszik parancsolni?	MUSTARDSEED What's your will?
ZUBOLY Semmit, édes mosziő, csak hogy segítsen Pókháló úrfinak kaparni. Borbélyhoz kell mennem, mosziő; mert úgy sejtem, rettentő szőrös a pofám, pedig én oly csiklandós szamár vagyok, hogy mihelyt a szakállam viszket, mindjárt vakarnom kell.	BOTTOM Nothing, good monsieur, but to help Cavalero Cobweb to scratch. I must to the barber's, monsieur; for methinks I am marvellous hairy about the face; and I am such a tender ass, if my hair do but tickle me I must scratch.
TITÁNIA Nem óhajtasz zenét, édes galambom?	TITANIA What, wilt thou hear some music, my sweet love?
ZUBOLY Nagyon zenére termett fülem van: hadd szóljon hát a doromb!	BOTTOM I have a reasonable good ear in music; let us have the tongs and the bones.
TITÁNIA Vagy, édesem, nem ennél valamit?	TITANIA Or say, sweet love, what thou desirest to eat.
ZUBOLY De biz igen, egy mérce abrakot; valami jó száraz zabot megropogtatnék. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára; csak nincs párja a jó édes szénának.	BOTTOM Truly, a peck of provender; I could munch your good dry oats. Methinks I have a great desire to a bottle of hay: good hay, sweet hay, hath no fellow.
TITÁNIA Kalandor szellemim közől egyet Elküldök új dióért az evethez.	TITANIA I have a venturous fairy that shall seek The squirrel's hoard, and fetch thee new nuts.
ZUBOLY Jobban esnék egy vagy két marok száraz bükköny. De kérem, hagyja meg a cselédinek, senki se háborgasson: nagy expozíciót érzek az alvásra.	BOTTOM I had rather have a handful or two of dried peas. But, I pray you, let none of your people stir me; I have an exposition of sleep come upon me.
TITÁNIA Aludj hát, én meg karjaimba fonlak. Tündérim el, el mind! ki merre lát. Ekkép szövődik a lonc, a folyondár Gyöngéden össze; így gyürűzi a Szil kérges ujjait a nő-borostyán. Ó, hogy szeretlek! ó, hogy olvadok! Elalusznak. Puck jő	TITANIA Sleep thou, and I will wind thee in my arms. Fairies, be gone, and be all ways away. So doth the woodbine the sweet honeysuckle Gently entwist,—the female ivy so Enrings the barky fingers of the elm. O, how I love thee! how I dote on thee! They sleep. OBERON advances. Enter PUCK.
OBERON (kilép) Itt vagy, Robin? Ládd, ládd, be gyönyörű! Már szánni kezdem őrült kínjait; Imént a sűrüben előtaláltam, E csúf bolondnak szedve illatot Megtámadám és összekoccanánk, Mert éppen akkor tűze friss, szagos Virágfüzért bozontos üstökére; S mely másszor a bimbókon keleti Gyöngyszem gyanánt duzzadva áll, a harmat, Az most a gyönge kis virág szemén Mint könyü rezge, a szégyen miatt. Midőn kedvemre jól lekorholám, S ő szép szavakkal engesztelve kért, Én sürgetém a váltott gyermeket; Id’adta mindjár’ és el is vitette Szellemlakomba gyors tündérivel. Most, a fiú enyim levén, szeméről E csúnya rontást én is elveszem; Te meg, fiam, Puck, ez athénei Fejéről vond le azt a furcsa bőrt, Hogy, ha fölébred, mint a többiek, Hadd térjen ő is Athenébe meg, S ne jusson e kaland eszébe, csak Mint egy rossz álom zaklatásai. De már feloldom a tündérkirálynét. Légy, minő vagy, kedvesem! Láss, mikép látsz rendesen. Diána füve Ámor virágát Győzze le tüstént, rontsa varázsát. Ébredj, királyném, szép Titánia!	OBERON Welcome, good Robin. Seest thou this sweet sight? Her dotage now I do begin to pity. For, meeting her of late behind the wood, Seeking sweet favours for this hateful fool, I did upbraid her and fall out with her For she his hairy temples then had rounded With coronet of fresh and fragrant flowers; And that same dew, which sometime on the buds Was wont to swell like round and orient pearls, Stood now within the pretty flow'rets' eyes, Like tears that did their own disgrace bewail. When I had, at my pleasure, taunted her, And she, in mild terms, begg'd my patience, I then did ask of her her changeling child; Which straight she gave me, and her fairy sent To bear him to my bower in fairy-land. And now I have the boy, I will undo This hateful imperfection of her eyes. And, gentle Puck, take this transformed scalp From off the head of this Athenian swain, That he awaking when the other do, May all to Athens back again repair, And think no more of this night's accidents But as the fierce vexation of a dream. But first I will release the fairy queen. Be as thou wast wont to be; Touching her eyes with an herb. See as thou was wont to see. Dian's bud o'er Cupid's flower Hath such force and blessed power. Now, my Titania; wake you, my sweet queen.
TITÁNIA Ó, milyen álmok! kedves Oberon Mintha szamárba lettem vón’ szerelmes.	TITANIA My Oberon! what visions have I seen! Methought I was enamour'd of an ass.
OBERON Ott fekszik a hű.	OBERON There lies your love.
TITÁNIA De hogy eshetett ez? Mily undorodva néz most rá szemem!	TITANIA How came these things to pass? O, how mine eyes do loathe his visage now!
OBERON Csak csendesen!—Vedd le a főt, Robin. Zenét, királyné, mely jobban leverje A rendes álomnál érzésöket.	OBERON Silence awhile.—Robin, take off this head. Titania, music call; and strike more dead Than common sleep, of all these five, the sense.
TITÁNIA Zenét! Zendüljön altató zeném!	TITANIA Music, ho! music; such as charmeth sleep.
PUCK Ha ébredsz, pislogj a magad szamár szemén.	PUCK Now when thou wak'st, with thine own fool's eyes peep.
OBERON Zenét!—Királyném, fogd kezem s jövel A föld, melyen alusznak, ringjon el. Most a szivesség köztünk újra kel, S holnap, ha Theseus nászt ünnepel, Éjfélkor ott legyünk, s vig táncra fel! Áldást, szerencsét rájok adni kell. Im e szerelmes két pár hű kebel Hős Theseusszal szintén összekel.	OBERON Sound, music. Still music. Come, my queen, take hands with me, And rock the ground whereon these sleepers be. Now thou and I are new in amity, And will to-morrow midnight solemnly Dance in Duke Theseus' house triumphantly, And bless it to all fair prosperity There shall the pairs of faithful lovers be Wedded, with Theseus, all in jollity.
PUCK Szellemek királya! halld Hallom a pacsirta-dalt.	PUCK Fairy king, attend and mark; I do hear the morning lark.
OBERON Úgy, királyném, szaporán Lebbenünk az éj után, Kerüljük a földgolyót, Sebesebben, mint a hold.	OBERON Then, my queen, in silence sad, Trip we after night's shade. We the globe can compass soon, Swifter than the wand'ring moon.
TITÁNIA Jer, királyom; s szállva majd Fejtsd meg ezt az éji bajt Alva hogy juték ide, E halandók közibe? Mind el Kürtharsogás Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret jőnek	TITANIA Come, my lord; and in our flight, Tell me how it came this night That I sleeping here was found With these mortals on the ground. Exeunt. Horns sound within. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.
THESEUS Menjen, az erdészt hívja valaki. Bevégezők e hajnal ünnepét S minthogy korán van és elég idő, Hadd hallja mátkám az ebek zenéjét. - Le kell nyaklózni a völgyben nyugotra. - Hívjátok, mondom, a vadászt hamar. - Mi, szép királyném, a tetőre hágunk S hallgatjuk a zenélő zűrzavart, Mit a visszhang s kutyáim serge tart.	THESEUS Go, one of you, find out the forester;— For now our observation is perform'd; And since we have the vaward of the day, My love shall hear the music of my hounds,— Uncouple in the western valley; go:— Despatch, I say, and find the forester.— Exit an ATTENDANT. We will, fair queen, up to the mountain's top, And mark the musical confusion Of hounds and echo in conjunction.
HIPPOLYTA Ott voltam egyszer Cadmus- s Herculessel, Midőn medvét hajtottak spártai Ebekkel Creta erdein: sosem Hallottam oly szép hősi zajt: az erdők, A lég, a forrás, minden ott körül Egy lármahang volt. Nem hallék soha Oly zengő zűrzavart, oly méla dörgést.	HIPPOLYTA I was with Hercules and Cadmus once When in a wood of Crete they bay'd the bear With hounds of Sparta: never did I hear Such gallant chiding; for, besides the groves, The skies, the fountains, every region near Seem'd all one mutual cry: I never heard So musical a discord, such sweet thunder.
THESEUS Az én kutyám is mind spártai faj, Lefüggő száju, sárga mind; s fülökkel Lesöprik a fűről a harmatot; Leppentyüik mint a thessal bikáé Lassúk futásra, de szájuk harang Alább-alább mind. Úgy, hogy összezengőbb Vonítást kürtre nem hallott soha Se Creta, Sparta, sem Thessalia; Itélj, ha hallod.—Ej, miféle nimfák?	THESEUS My hounds are bred out of the Spartan kind, So flew'd, so sanded; and their heads are hung With ears that sweep away the morning dew; Crook-knee'd and dew-lap'd like Thessalian bulls; Slow in pursuit, but match'd in mouth like bells, Each under each. A cry more tuneable Was never holla'd to, nor cheer'd with horn, In Crete, in Sparta, nor in Thessaly. Judge when you hear.—But, soft, what nymphs are these?
EGÉUS Uram, ez itt az én leányom, alva, E meg Lysander; az Demetrius; Amaz Heléna, ősz Nedár leánya Csudálkozom, hol járnak itt rakáson.	EGEUS My lord, this is my daughter here asleep; And this Lysander; this Demetrius is; This Helena, old Nedar's Helena I wonder of their being here together.
THESEUS Úgy lesz, korán fölkeltek, nézni május Ez ünnepét, s meghallva szándokom, Előre jöttek, itt üdvözleni. - De szólj, Egéus, nem ma van kitűzve Hogy válaszát kimondja Hermia?	THESEUS No doubt they rose up early to observe The rite of May; and, hearing our intent, Came here in grace of our solemnity.— But speak, Egeus; is not this the day That Hermia should give answer of her choice?
EGÉUS Ma van, kegyelmes úr.	EGEUS It is, my lord.
THESEUS Jőjjön vadásznép, és kürtölje fel. Kivül kürtszó és zaj Demetrius, Lysander, Hermia és Heléna felriadnak	THESEUS Go, bid the huntsmen wake them with their horns. Horns, and shout within. DEMETRIUS, LYSANDER,HERMIA, and HELENA awake and start up. Good-morrow, friends. Saint Valentine is past; Begin these wood-birds but to couple now?
THESEUS No, jó reggelt, fiúk. Bálint-nap elmúlt S még csak most párosodnak e rigók?
LYSANDER Uram, bocsánat! Térdre esnek	LYSANDER Pardon, my lord. He and the rest kneel to THESEUS.
THESEUS Kérem, álljatok fel. Tudom, vetélytársak valátok együtt Hogy a csudába hát e szép barátság? Hogyan fér össze gyűlölet s vetély, Hogy együtt hálnak és egyik se fél?	THESEUS I pray you all, stand up. I know you two are rival enemies; How comes this gentle concord in the world, That hatred is so far from jealousy To sleep by hate, and fear no enmity?
LYSANDER Uram, zavartan, félálomba, fél- Imette szólok: egy lelkem hite! De nem tudom, hogyan jövék ide; Úgy gondolom (hazudni nem szeretnék, Úgy van—hogy is van? már emlékezem), Én Hermiával szöktem e ligetbe, Hogy Athenéből oly vidékre fussunk, Hol az athéni törvény szigora—	LYSANDER My lord, I shall reply amazedly, Half 'sleep, half waking; but as yet, I swear, I cannot truly say how I came here But, as I think,—for truly would I speak— And now I do bethink me, so it is,— I came with Hermia hither: our intent Was to be gone from Athens, where we might be, Without the peril of the Athenian law.
EGÉUS Elég! elég! Uram, hallottad ezt! Törvényt kivánok, törvényt a fejére. Szökni akartak, lásd, Demetrius, Igy téged, engem is megrablani, Téged arádtól és engem szavamtól, Adott szavamtól, hogy lányom tiéd.	EGEUS Enough, enough, my lord; you have enough; I beg the law, the law upon his head.— They would have stol'n away, they would, Demetrius, Thereby to have defeated you and me You of your wife, and me of my consent,— Of my consent that she should be your wife.
DEMETRIUS Uram, Heléna megmondá nekem Szándékukat s hogy e ligetbe szöktek; És én követtem őket dühösen, Engem pedig szerelmes szép Heléna. De jó uram, nem t’om mi csoda által (Mert csoda volt); szerelmem Hermiához Mint hó elolvadt, s most olyan nekem, Mint holmi játékszer emléke, mely Kicsiny koromban vágyam célja volt; Most minden érzés, hű erély, szivemben, Szememnek tárgya s minden gyönyöre Csupán Heléna. Ő volt jegyesem, Mielőtt csak láttam volna Hermiát De megvetém e tápot, mint beteg; Gyógyulva megjött a természetes Iz; most kivánom, érzem, jól esik, S hozzá örökre hű is maradok.	DEMETRIUS My lord, fair Helen told me of their stealth, Of this their purpose hither to this wood; And I in fury hither follow'd them, Fair Helena in fancy following me. But, my good lord, I wot not by what power,— But by some power it is,—my love to Hermia, Melted as the snow—seems to me now As the remembrance of an idle gawd Which in my childhood I did dote upon And all the faith, the virtue of my heart, The object and the pleasure of mine eye, Is only Helena. To her, my lord, Was I betroth'd ere I saw Hermia But, like a sickness, did I loathe this food; But, as in health, come to my natural taste, Now I do wish it, love it, long for it, And will for evermore be true to it.
THESEUS Jó sors hozott így össze, hű szivek, De majd beszéltek erről többet is. - Egéus, én megmásitom szavad, Mert még ma e két pár, együtt velünk, Oltár előtt örökre egyesül. S minthogy a reggel java elhaladt A célbavett vadászat elmarad. Jerünk Athénbe vissza, édesem, Hármas menyegzőt ülni fényesen. - Jer, Hippolyta. Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret el	THESEUS Fair lovers, you are fortunately met Of this discourse we more will hear anon.— Egeus, I will overbear your will; For in the temple, by and by with us, These couples shall eternally be knit. And, for the morning now is something worn, Our purpos'd hunting shall be set aside.— Away with us to Athens, three and three, We'll hold a feast in great solemnity.— Come, Hippolyta. Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.
DEMETRIUS Előttem ez mind elfut, összefoly, Mint felhővé mosódó messzi helység.	DEMETRIUS These things seem small and undistinguishable, Like far-off mountains turned into clouds.
HERMIA Nekem meg olyan, mintha két szemem Kettőzve látna mindent.	HERMIA Methinks I see these things with parted eye, When every thing seems double.
HELÉNA Nékem is Meg mintha kincset leltem volna, mely Enyém is, mégsem az: Demetriust.	HELENA So methinks And I have found Demetrius like a jewel. Mine own, and not mine own.
DEMETRIUS De hát ébren vagyunk? tudjátok azt? Úgy rémlik, egyre alszunk, álmodunk. Vagy itt volt és hivott a fejdelem?	DEMETRIUS It seems to me That yet we sleep, we dream.—Do not you think The duke was here, and bid us follow him?
HERMIA Itt ám, atyám is.	HERMIA Yea, and my father.
HELÉNA Meg Hippolyta.	HELENA And Hippolyta.
LYSANDER S azt hagyta: menjünk oltárhoz velök.	LYSANDER And he did bid us follow to the temple.
DEMETRIUS Úgy hát nem álmodunk. Jerünk utána; Majd elbeszéljük álmunkat menet. El mind. Zuboly fölébred	DEMETRIUS Why, then, we are awake: let's follow him; And by the way let us recount our dreams. Exeunt. As they go out, BOTTOM awakes.
ZUBOLY Aztán, ha végszavam következik, hívjatok, s jelenek: a legközelebbi így van: “Szépséges Pyramus.”—Hé! ha! hó!—Vackor Péter! Dudás, a fúvó-foldozó! Orrondi, az üstfoldozó! Ösztövér!—Isten engem! most elszöktek, itt hagytak alva. Rettentő különös látásom volt. Azt álmodtam, hogy ész legyen, aki megmondja, micsoda álom volt az: az ember csupa sült szamár, ha azt az álmot meg akarja fejteni. Úgy tetszik, mintha én, izé—nincs élő teremtés, aki megmondhassa, mi voltam én. Úgy tetszik, mintha... mintha nekem, izé—de az ember futóbolond, ha meg akarja mondani, mim volt nekem. Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, milyet álmodtam én. Rábeszélem Vackort, csináljon egy nótát erről az álomról; e legyen a címe: Zuboly álma, mert még most is zubog a fülem belé; s eldallom egyik jelenet végén a fejedelem előtt: vagy talán, hogy annál tetszősb legyen, Thisbe halálán fúvom el. (El)	BOTTOM When my cue comes, call me, and I will answer. My next is 'Most fair Pyramus.'—Heigh-ho!—Peter Quince! Flute, the bellows-mender! Snout, the tinker! Starveling! God's my life, stol'n hence, and left me asleep! I have had a most rare vision. I have had a dream—past the wit of man to say what dream it was.—Man is but an ass if he go about to expound this dream. Methought I was—there is no man can tell what. Methought I was, and methought I had,—but man is but a patched fool, if he will offer to say what methought I had. The eye of man hath not heard, the ear of man hath not seen; man's hand is not able to taste, his tongue to conceive, nor his heart to report, what my dream was. I will get Peter Quince to write a ballad of this dream: it shall be called Bottom's Dream, because it hath no bottom; and I will sing it in the latter end of a play, before the duke: peradventure, to make it the more gracious, I shall sing it at her death. Exit.

2. SZÍN

2. SZÍN Athén. Szoba Vackor lakásán. Vackor, Dudás, Orrondi, Ösztövér jőnek	SCENE II. Athens. A Room in QUINCE'S House. Enter QUINCE, FLUTE, SNOUT, and STARVELING.
VACKOR Küldtetek Zubolyékhoz? Hazakerült már?	QUINCE Have you sent to Bottom's house? is he come home yet?
ÖSZTÖVÉR Híre-hamva sincs. Kétségkívül transportálták.	STARVELING He cannot be heard of. Out of doubt, he is transported.
DUDÁS Ha meg nem jő, vége a darabnak. Sose megy el; ugye nem?	FLUTE If he come not, then the play is marred; it goes not forward, doth it?
VACKOR Lehetetlen; egész Athénben nincs ember, ki Pyramust eljátssza, csak ő.	QUINCE It is not possible: you have not a man in all Athens able to discharge Pyramus but he.
DUDÁS Úgy van; egyedül neki van legtöbb esze minden athéni kézműves közt.	FLUTE No; he hath simply the best wit of any handicraft man in Athens.
VACKOR Meg a legderekabb személye is hozzá; kellemes hangra nézve pedig valóságos musta.	QUINCE Yea, and the best person too: and he is a very paramour for a sweet voice.
DUDÁS Akarnád mondani, mustra: hisz a musta, isten akárhova tegye! csizmadia-jószág. Gyalu jő	FLUTE You must say paragon: a paramour is, God bless us, a thing of naught. Enter SNUG.
GYALU Urak, a fejedelem most jő a templomból, s vele együtt még két vagy három úri pár is kelt össze. Ha komédiánk elsül, a fejünk se fáj többé.	SNUG Masters, the duke is coming from the temple; and there is two or three lords and ladies more married: if our sport had gone forward, we had all been made men.
DUDÁS Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! mert sose kerülte volna el a tíz garas napidíjat; itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért, meg is érdemlette volna; tíz garas mindennap egy Pyramusért, vagy semmi. Zuboly jő	FLUTE O sweet bully Bottom! Thus hath he lost sixpence a day during his life; he could not have 'scaped sixpence a-day; an the duke had not given him sixpence a-day for playing Pyramus, I'll be hanged; he would have deserved it: sixpence a-day in Pyramus, or nothing. Enter BOTTOM.
ZUBOLY Hol vannak a pimaszok? hol vannak a nyúlszívűek?	BOTTOM Where are these lads? where are these hearts?
VACKOR Zuboly!—Ó, szívemelő nap! ó, áldott óra!	QUINCE Bottom!—O most courageous day! O most happy hour!
ZUBOLY Uraim, csodát beszélek; de ne kérdjétek, mit, mert ne legyek becsületes athéni ember, ha megmondom. Különben előadok mindent, úgy, ahogy történt.	BOTTOM Masters, I am to discourse wonders: but ask me not what; for if I tell you, I am not true Athenian. I will tell you everything, right as it fell out.
VACKOR Halljuk hát, kedves Zuboly!	QUINCE Let us hear, sweet Bottom.
ZUBOLY Tőlem ugyan egy szót se. Csupán annyit akarok mondani, hogy a fejedelem megebédelt. Rajta, szedni-vedni holmitokat! jó madzagot szakállaitokra; új galandot cipőitekre; aztán, egy-kettő! a palotához; ki-ki fussa át a szerepét; mert egy szó mint száz, a darab el van fogadva. Thisbe mindenesetre tisztát vegyen; aki pedig az oroszlánt játssza, le ne találja vágni a körmét, hadd lógjon ki az oroszlán körme gyanánt. No meg aztán, színész barátim, ne egyetek se vöröshagymát, se fokhagymát, hogy kellemes legyen a leheletünk, akkor bizonyára megdicsérnek, hogy kellemes a komédia. De szót se többet: el, el! Mind el	BOTTOM Not a word of me. All that I will tell you is, that the duke hath dined. Get your apparel together; good strings to your beards, new ribbons to your pumps; meet presently at the palace; every man look over his part; for the short and the long is, our play is preferred. In any case, let Thisby have clean linen; and let not him that plays the lion pare his nails, for they shall hang out for the lion's claws. And, most dear actors, eat no onions nor garlick, for we are to utter sweet breath; and I do not doubt but to hear them say it is a sweet comedy. No more words: away! go; away! Exeunt.

ÖTÖDIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Athén. Terem Theseus palotájában. Theseus, Hippolyta, Philostrat, urak és kísérők jőnek	SCENE I. Athens. An Apartment in the Palace of THESEUS. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, Lords, and Attendants.
HIPPOLYTA Csodát beszélnek e szerelmesek.	HIPPOLYTA 'Tis strange, my Theseus, that these lovers speak of.
THESEUS Csodát, de nem valót: én nem hiszem Ez agg meséket s tündér babonát. Bolond s szerelmes oly fövő agyú S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát, Mit józan ész felfogni képtelen. Az őrült, a szerelmes, a poéta Mind csupa képzelet: az egyike Több ördögöt lát, mint pokolba férne; Ez a bolond; nem másképp a szerelmes Cigánynőből is Helenát csinál; Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villan, S mig ismeretlen dolgok vázait Megtestesíti képzeletje, tolla A légi semmit állandó alakkal, Lakhellyel és névvel ruházza fel. A képzelődés oly játékot űz, Hogy, ha örömre gyullad a kebel, Megtestesíti ez öröm okát; Vagy képzeletben, éjjel megijedve, Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?	THESEUS More strange than true. I never may believe These antique fables, nor these fairy toys. Lovers and madmen have such seething brains, Such shaping fantasies, that apprehend More than cool reason ever comprehends. The lunatic, the lover, and the poet Are of imagination all compact One sees more devils than vast hell can hold; That is the madman: the lover, all as frantic, Sees Helen's beauty in a brow of Egypt The poet's eye, in a fine frenzy rolling, Doth glance from heaven to earth, from earth to heaven; And as imagination bodies forth The forms of things unknown, the poet's pen Turns them to shapes, and gives to airy nothing A local habitation and a name. Such tricks hath strong imagination, That, if it would but apprehend some joy, It comprehends some bringer of that joy; Or in the night, imagining some fear, How easy is a bush supposed a bear?
HIPPOLYTA De amint elbeszélik e kalandot, S mily változáson ment érzelmök át, Több az, mint puszta játszi képzelet, S biztos valóvá nő ki az egész; Mindenesetre különös, csodás.	HIPPOLYTA But all the story of the night told over, And all their minds transfigur'd so together, More witnesseth than fancy's images, And grows to something of great constancy; But, howsoever, strange and admirable. Enter LYSANDER, DEMETRIUS, HERMIA, and HELENA.
THESEUS Itt jőnek éppen víg kedvvel s örömmel. Lysander, Demetrius, Hermia és Heléna jőnek Vígan, barátim! vígság, szerelem Környezze szívetek.	THESEUS Here come the lovers, full of joy and mirth.— Joy, gentle friends! joy and fresh days of love Accompany your hearts!
LYSANDER Több várja minden Fejdelmi lépted, ágyad, asztalod!	LYSANDER More than to us Wait in your royal walks, your board, your bed!
THESEUS Lássuk: mi lesz ma, tánc, vagy álcajáték, E három óra évhosszát elölni Az estebéd meg a fekvés között? Hol a fejdelmi ünnep-rendező? Mi van bohóság? Nincsen színdarab, Egy óra kínját megenyhíteni? Hol van Philostrat?	THESEUS Come now; what masques, what dances shall we have, To wear away this long age of three hours Between our after-supper and bed-time? Where is our usual manager of mirth? What revels are in hand? Is there no play To ease the anguish of a torturing hour? Call Philostrate.
PHILOSTRAT Im! kegyelmes úr.	PHILOSTRATE Here, mighty Theseus.
THESEUS No, hát miféle tréfád van ma este? Zenéd, vagy álcád? Szólj! Hogy csalni meg A lomha estét mulatság nekűl?	THESEUS Say, what abridgment have you for this evening? What masque? what music? How shall we beguile The lazy time, if not with some delight?
PHILOSTRAT Im az időtöltések címsora Válaszd ki, fönség, mit kivánsz elébb. (Papírt nyújt)	PHILOSTRATE There is a brief how many sports are ripe; Make choice of which your highness will see first. Giving a paper.
THESEUS (olvas) “A centaurok csatája; hárfa mellett Énekli egy athéni eunuch.” Nem kell: el is beszéltem már arámnak, Dicsőítvén bátyámat, Herculest. “A részeg baccháns-asszonyok dühe Midőn széttépik a thrák énekest.” Ez régi nóta, már akkor dalolták, Hogy én először Thébét megvevém. “A hármas-három Múzsa, a minap Koldulva elhalt Tudományt kesergi.” Afféle gúnyvers, csípős, kritikus lesz, Nem a mi vidám nászunkhoz való. “Unalmas kurta színmű: Pyramus És Thisbe; szörnyü víg tragédia.” Tragédia s víg! kurta és unalmas! Az annyi, mint tüzes jég, barna hó. Hogy fér meg együtt e megférhetetlen?	THESEUS Reads. 'The battle with the Centaurs, to be sung By an Athenian eunuch to the harp.' We'll none of that: that have I told my love, In glory of my kinsman Hercules. 'The riot of the tipsy Bacchanals, Tearing the Thracian singer in their rage.' That is an old device, and it was play'd When I from Thebes came last a conqueror. 'The thrice three Muses mourning for the death Of learning, late deceas'd in beggary.' That is some satire, keen and critical, Not sorting with a nuptial ceremony. 'A tedious brief scene of young Pyramus And his love Thisbe; very tragical mirth.' Merry and tragical! tedious and brief! That is hot ice and wondrous strange snow. How shall we find the concord of this discord?
PHILOSTRAT Uram, vagy tíz szó az egész darab, Rövidnek már rövidebb nem lehet; De még tíz szóval is hosszú nagyon, Ezért unalmas; mert egész darabban Nincs egy helyes szó, egy illő szerep. Szomorújáték is, fejdelem, mivel Magát leszúrja benne Pyramus. Láttam a próbán, s meg kell vallanom, Könnyes szemekkel: de vígabb könyűt Sosem facsart még jóizű kacaj.	PHILOSTRATE A play there is, my lord, some ten words long, Which is as brief as I have known a play; But by ten words, my lord, it is too long, Which makes it tedious: for in all the play There is not one word apt, one player fitted And tragical, my noble lord, it is; For Pyramus therein doth kill himself Which when I saw rehears'd, I must confess, Made mine eyes water; but more merry tears The passion of loud laughter never shed.
THESEUS Mik a szereplők?	THESEUS What are they that do play it?
PHILOSTRAT Kérges tenyerű Munkások Athenében, kik előbb Észbéli munkát nem tettek soha, S rövid elméjök most agyoncsigázák E színdarabbal, nászod ünnepére.	PHILOSTRATE Hard-handed men that work in Athens here, Which never labour'd in their minds till now; And now have toil'd their unbreath'd memories With this same play against your nuptial.
THESEUS De úgy megnézzük.	THESEUS And we will hear it.
PHILOSTRAT Nem, felséges úr! Nem érdemes; én végighallgatám, Semmit sem és az, semmit a világon, Hacsak kínjokba nem gyönyörködöl, Mint eltanúlák s gyötrék magokat Szolgálatodra.	PHILOSTRATE No, my noble lord, It is not for you: I have heard it over, And it is nothing, nothing in the world; Unless you can find sport in their intents, Extremely stretch'd and conn'd with cruel pain, To do you service.
THESEUS Már meghallgatom Mert semmi áldozat nem helytelen, Ha együgyű sziv nyújtja s hódolat. Menj, hívd be; fogjunk helyet, asszonyim. Philostrat el	THESEUS I will hear that play; For never anything can be amiss When simpleness and duty tender it. Go, bring them in: and take your places, ladies. Exit PHILOSTRATE.
HIPPOLYTA Én szánva nézem a verdő nyomort S szolgálatában megszakadt hüséget.	HIPPOLYTA I love not to see wretchedness o'er-charged, And duty in his service perishing.
THESEUS Olyat nem is fogsz látni, édesem.	THESEUS Why, gentle sweet, you shall see no such thing.
HIPPOLYTA Azt mondja, semmit nem tudnak, de semmit.	HIPPOLYTA He says they can do nothing in this kind.
THESEUS Annál nemesb e semmit jól fogadnunk. Fölvenni, amit ők elejtenek S mi a szegény hűségtől nem telik, Kegy-számba tudni azt, nem érdeműl. Amerre jártam, sok tudós nagy ember Kigondolt üdvözléssel jött elém; Sápadni láttam őket és remegni, Pontot csinálni mondat közepén, Gyakorlott szájjal, félsz miatt, hebegni És végre némán abbahagyni—nem Köszöntve engem. Hidd el, édesem, Hogy mégis üdvözölt e hallgatás, Mert a szerényen rettegő alázat Jobb szónok énelőttem, mint kereplő Nyelvével a tolárd ékesbeszéd. A szótlan együgyűség, szeretet, Sokat mond nékem, bárha keveset. Philostrat jő	THESEUS The kinder we, to give them thanks for nothing. Our sport shall be to take what they mistake And what poor duty cannot do, Noble respect takes it in might, not merit. Where I have come, great clerks have purposed To greet me with premeditated welcomes; Where I have seen them shiver and look pale, Make periods in the midst of sentences, Throttle their practis'd accent in their fears, And, in conclusion, dumbly have broke off, Not paying me a welcome. Trust me, sweet, Out of this silence yet I pick'd a welcome; And in the modesty of fearful duty I read as much as from the rattling tongue Of saucy and audacious eloquence. Love, therefore, and tongue-tied simplicity In least speak most to my capacity. Enter PHILOSTRATE.
PHILOSTRAT Fönség! ha tetszik, itt van a prológ.	PHILOSTRATE So please your grace, the prologue is address'd.
THESEUS Jöjjön be. Harsonák A Prológ jő	THESEUS Let him approach. Flourish of trumpets. Enter PROLOGUE.
PROLÓG “Ha nem tetszünk, nincs más kívánatunk. “Ne véld, uram, hogy jöttünk sérteni, “Csak kimutatni. Jó akaratunk “Ezen végcéllal fogjuk kezdeni. “Tekintse fönség, hogy célunk elérve, “Magas tetszése lévén jutalom, “Az nem sok. Amit tehetünk kedvére, “Nem tesszük. Azért, hogy szállja unalom. “Készen a játszók; mindjárt kezdik el, “S megtudja minden, amit tudni kell.”	PROLOGUE 'If we offend, it is with our good will. That you should think, we come not to offend, But with good will. To show our simple skill, That is the true beginning of our end. Consider then, we come but in despite. We do not come, as minding to content you, Our true intent is. All for your delight We are not here. That you should here repent you, The actors are at hand: and, by their show, You shall know all that you are like to know,'
THESEUS Nem ponton áll meg a jámbor sehol.	THESEUS This fellow doth not stand upon points.
LYSANDER Úgy nyargalá meg prológusát, mint egy szilaj csikót: nem bírta megállítani. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem elég csak beszélni, helyesen is kell.	LYSANDER He hath rid his prologue like a rough colt; he knows not the stop. A good moral, my lord: it is not enough to speak, but to speak true.
HIPPOLYTA Valóban, úgy játszott prológusán, mint fuvolán a gyermek: hangot bírt adni, de dallamot nem.	HIPPOLYTA Indeed he hath played on this prologue like a child on a recorder; a sound, but not in government.
THESEUS Egy összebomlott lánc volt e beszéd, Minden szem összefügg, mégis zavart. - Mi lesz most? Pyramus, Thisbe, Fal, Holdvilág, Oroszlán jőnek mint néma csoportozat	THESEUS His speech was like a tangled chain; nothing impaired, but all disordered. Who is next? Enter PYRAMUS and THISBE, WALL, MOONSHINE, and LION, as in dumb show.
PROLÓG “Nagysádtok e dolgon csudálkozhat nagyon, “Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon. “Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja “És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja. “Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen, “Mely a szeretőket választja irégyen, “Melynek hasadékán két szerető szája “Suttogott örömmel, senki ne csudálja. “Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya, “A holdat jelenti; mert mindenki tudja, “Holdvilágon összejőni nem rettegtek; “Az Ninus sirjához találkozót tettek. “Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán, “Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván, “Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté; “Futtában szegény a kendőjét elveszté; “Melyet összetépvén annak véres szája, “Imhol jő Pyramus deli szép formája. “Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében, “Mártja kemény kardját kínos kebelében. “Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta, “Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra, “Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők “Elmondják bővebben, mert ittmaradnak ők.” Prológ, Pyramus, Thisbe, Oroszlán, Holdvilág el	PROLOGUE Gentles, perchance you wonder at this show; But wonder on, till truth make all things plain. This man is Pyramus, if you would know; This beauteous lady Thisby is certain. This man, with lime and rough-cast, doth present Wall, that vile Wall which did these lovers sunder; And through Wall's chink, poor souls, they are content To whisper, at the which let no man wonder. This man, with lanthorn, dog, and bush of thorn, Presenteth Moonshine: for, if you will know, By moonshine did these lovers think no scorn To meet at Ninus' tomb, there, there to woo. This grisly beast, which by name Lion hight, The trusty Thisby, coming first by night, Did scare away, or rather did affright; And as she fled, her mantle she did fall; Which Lion vile with bloody mouth did stain Anon comes Pyramus, sweet youth, and tall, And finds his trusty Thisby's mantle slain; Whereat with blade, with bloody blameful blade, He bravely broach'd his boiling bloody breast; And Thisby, tarrying in mulberry shade, His dagger drew, and died. For all the rest, Let Lion, Moonshine, Wall, and lovers twain, At large discourse while here they do remain. Exeunt PROLOGUE, THISBE, LION, and MOONSHINE.
THESEUS Csodák csodája lesz, ha az oroszlán Megszólal.	THESEUS I wonder if the lion be to speak.
DEMETRIUS Ne csodáld, uram: miért ne Ez egy oroszlán, míg oly sok szamár?	DEMETRIUS No wonder, my lord: one lion may, when many asses do.
FAL “Ez komédiának úgy kivánja rendi, “Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi; “Mégpedig e falat úgy képzelni tessék, “Hogy azon egy nyílás, vagy repedés essék, “Melyen is keresztül Pyramus meg Thisbe, “Az két hív szerető susogának ki s be. “E habarcs, e malter, e tégla mutatja, “Hogy én vagyok a fal: nyelvem se tagadja, “S íme, az hasadék jobb és bal kezemen, “Suttoghatnak által szeretők amelyen.”	WALL In this same interlude it doth befall That I, one Snout by name, present a wall And such a wall as I would have you think That had in it a crannied hole or chink, Through which the lovers, Pyramus and Thisby, Did whisper often very secretly. This loam, this rough-cast, and this stone, doth show That I am that same wall; the truth is so And this the cranny is, right and sinister, Through which the fearful lovers are to whisper.
THESEUS Ki várna többet sártól meg polyvától?	THESEUS Would you desire lime and hair to speak better?
DEMETRIUS Ez a legelmésb közfal, fenség, melyet valaha beszélni hallottam.	DEMETRIUS It is the wittiest partition that ever I heard discourse, my lord.
THESEUS Pyramus közelít a falhoz: csendesség! Pyramus jő	THESEUS Pyramus draws near the wall; silence. Enter PYRAMUS.
PYRAMUS “Ó, mogorva gyász éj! hogy feketébb sincsen! “Ó, éj, ki mindig vagy, mikor nappal nincsen! “Ó, éj! iszonyú éj! Ó, ja-ja-jaj! Héj, be “Félek, hogy Thisbének nem jutok eszébe! - “És te, ó, fal! ó, fal! drága kedves válasz! “Mely az ő telekjök s a mienk közt állasz; “Ó, fal! ó, te kedves, mindennél drágább fal! “Mutass egy repedést, hogy pislantok által. Fal kiterjeszti az ujjait “Köszönöm! Jupiter áldjon, fal barátom! “Hah de ni, mit látok? Thisbémet nem látom! “Megcsaltál, gonosz fal! semmi jót nem látok “No hát minden köved verje meg az átok!”	PYRAMUS O grim-look'd night! O night with hue so black! O night, which ever art when day is not! O night, O night, alack, alack, alack, I fear my Thisby's promise is forgot!— And thou, O wall, O sweet, O lovely wall, That stand'st between her father's ground and mine; Thou wall, O wall, O sweet and lovely wall, Show me thy chink, to blink through with mine eyne. WALL holds up his fingers. Thanks, courteous wall: Jove shield thee well for this! But what see what see I? No Thisby do I see. O wicked wall, through whom I see no bliss, Curs'd be thy stones for thus deceiving me!
THESEUS Úgy gondolom, a fal, mint érző lény, visszaszidhatná.	THESEUS The wall, methinks, being sensible, should curse again.
PYRAMUS Nem ott! uram; nem szabad neki.—“Meg az átok” Thisbe végszava, most mindjárt jelenése lesz, én pedig lesem a falon. No lám! rittig, ahogy mondtam. Ahol jön ni! Thisbe jő	PYRAMUS No, in truth, sir, he should not. 'Deceiving me' is Thisby's cue: she is to enter now, and I am to spy her through the wall. You shall see it will fall pat as I told you.—Yonder she comes. Enter THISBE.
THISBE “Ó, fal, te ki gyakran hallád panaszomat, “Hogy elzárod tőlem szép Pyramusomat “Cseresznyeajakam hányszor ért csókolva “Kövedhez, amelyet sár fog össze s polyva!”	THISBE O wall, full often hast thou heard my moans, For parting my fair Pyramus and me My cherry lips have often kiss'd thy stones Thy stones with lime and hair knit up in thee.
PYRAMUS “Minő hangot látok! hadd pislogok is be “Nem hallom-e ott meg Thisbe arcát.—Thisbe!”	PYRAMUS I see a voice; now will I to the chink, To spy an I can hear my Thisby's face. Thisby!
THISBE “Te vagy, édes rózsám? Úgy gondolom innét.”	THISBE My love! thou art my love, I think.
PYRAMUS “Gondolj, amit akarsz, hozzám van szerencséd; “S valamint Limander, szeretlek oly nagyon.”	PYRAMUS Think what thou wilt, I am thy lover's grace; And like Limander am I trusty still.
THISBE “Én is mint Heléna, míg sors nem üt agyon.”	THISBE And I like Helen, till the fates me kill.
PYRAMUS “Cofalus Procrushoz nem olyan hű, mint én.”	PYRAMUS Not Shafalus to Procrus was so true.
THISBE “Mint Cofalust Procrus, úgy szeretlek szintén.”	THISBE As Shafalus to Procrus, I to you.
PYRAMUS “Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!”	PYRAMUS O, kiss me through the hole of this vile wall.
THISBE “De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.”	THISBE I kiss the wall's hole, not your lips at all.
PYRAMUS “Tudod mit? Gyerünk ki az Nina sírjához.”	PYRAMUS Wilt thou at Ninny's tomb meet me straightway?
THISBE “Élek, halok! várj el a nagy eperfához.”	THISBE 'Tide life, 'tide death, I come without delay.
FAL “Eszerint a falnak nincs több mondókája, “S így a fal, mármint én, elmehet dolgára.” Fal, Pyramus és Thisbe el	WALL Thus have I, wall, my part discharged so; And, being done, thus Wall away doth go. Exeunt WALL, PYRAMUS and THISBE.
THESEUS Most hát a két szomszéd közötti válaszfal leomlott.	THESEUS Now is the mural down between the two neighbours.
DEMETRIUS Mi haszna, fönség, ha a fal még azután is tud hallgatózni?	DEMETRIUS No remedy, my lord, when walls are so wilful to hear without warning.
HIPPOLYTA Sose hallottam ily ostoba silányságot.	HIPPOLYTA This is the silliest stuff that ever I heard.
THESEUS Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrossza nem rosszabb, ha képzelődés pótolja.	THESEUS The best in this kind are but shadows; and the worst are no worse, if imagination amend them.
HIPPOLYTA Csakhogy a mi képzelődésünk ám, nem az övék.	HIPPOLYTA It must be your imagination then, and not theirs.
THESEUS Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak. Itt jön két nemes barom, egy hold és egy oroszlán. Oroszlán, Holdvilág jőnek	THESEUS If we imagine no worse of them than they of themselves, they may pass for excellent men. Here come two noble beasts in, a moon and a lion. Enter LION and MOONSHINE.
OROSZLÁN “Asszonyaim, kiknek gyönge szive retteg, “Ha egy egér cincog, egy pici szörnyeteg, “Gondolom, reszketnek most vacogó foggal, “Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal. “De Gyalu vagyok én, az asztalos, íme! “Nem vad oroszlánnak nősténye, se híme “Mert ha én most élő oroszlánná válnék, “Baj volna, mit uccse! magam is sajnálnék.”	LION You, ladies, you, whose gentle hearts do fear The smallest monstrous mouse that creeps on floor, May now, perchance, both quake and tremble here, When lion rough in wildest rage doth roar. Then know that I, one Snug the joiner, am A lion fell, nor else no lion's dam For, if I should as lion come in strife Into this place, 'twere pity on my life.
THESEUS Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű.	THESEUS A very gentle beast, and of a good conscience.
DEMETRIUS Ily becsületes bestiát még nem láttam, fenség.	DEMETRIUS The very best at a beast, my lord, that e'er I saw.
LYSANDER Ez az oroszlán, bátorságra nézve, igazi róka.	LYSANDER This lion is a very fox for his valour.
THESEUS Az ám; szerénységre pedig liba.	THESEUS True; and a goose for his discretion.
DEMETRIUS Nem áll, fenséges úr; mert bátorsága nem emeli szerénységét, márpedig a róka elemeli a libát.	DEMETRIUS Not so, my lord; for his valour cannot carry his discretion, and the fox carries the goose.
THESEUS De bizony szerénysége sem emeli bátorságát, valamint a liba sem emeli el a rókát. Hagyjuk abba; bízzuk szerénységére, s halljuk a holdat.	THESEUS His discretion, I am sure, cannot carry his valour; for the goose carries not the fox. It is well; leave it to his discretion, and let us listen to the moon.
HOLDVILÁG “A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;”	MOONSHINE This lanthorn doth the horned moon present:
DEMETRIUS Úgy hát szarvainak a homlokán kellene lenni.	DEMETRIUS He should have worn the horns on his head.
THESEUS De nem újhold; szarvai látatlanok ottan körül.	THESEUS He is no crescent, and his horns are invisible within the circumference.
HOLDVILÁG “A kétszarvú holdat e lámpás jelenti; “Én holdbeli ember vagyok, egyéb senki.”	MOONSHINE This lanthorn doth the horned moon present; Myself the man i' the moon do seem to be.
THESEUS Ez a legnagyobb hiba valamennyi közt. Az embert a lámpába kellene dugni; különben hogy lehet holdbeli ember?	THESEUS This is the greatest error of all the rest: the man should be put into the lantern. How is it else the man i' the moon?
DEMETRIUS Nem mer belebújni a gyertyától; mert lám, csupa füstölgő kanóc.	DEMETRIUS He dares not come there for the candle: for, you see, it is already in snuff.
HIPPOLYTA Be únom ezt a holdat; bárcsak változnék már!	HIPPOLYTA I am aweary of this moon: would he would change!
THESEUS Szegény elmevilága mutatja, hogy már fogytán van; de csupa udvariasságból is be kell várnunk, míg elapad.	THESEUS It appears, by his small light of discretion, that he is in the wane: but yet, in courtesy, in all reason, we must stay the time.
LYSANDER Tovább, Hold!	LYSANDER Proceed, moon.
HOLDVILÁG Nincs egyéb mondanivalóm, csak hogy ez a lámpás a hold; én a holdbeli ember vagyok; ez a tüskebokor az én bokrom; ez a kutya az én kutyám.	MOON All that I have to say, is to tell you that the lantern is the moon; I, the man i' the moon; this thorn-bush, my thorn-bush; and this dog, my dog.
DEMETRIUS No hát mindennek a lámpásban kellene lenni, mert mindezek a holdban vannak. De csendesség! Ihol jő Thisbe. Thisbe jő	DEMETRIUS Why, all these should be in the lantern; for all these are in the moon. But silence; here comes Thisbe. Enter THISBE.
THISBE “Ez a Nina sírja.—De hol az én rózsám?”	THISBE This is old Ninny's tomb. Where is my love?
OROSZLÁN “Ó-ó.” Oroszlán ordít, Thisbe elfut	LION Oh! The LION roars.—THISBE runs off.
DEMETRIUS Helyes a bőgés, Oroszlán!	DEMETRIUS Well roared, lion.
THESEUS Helyes az elfutás, Thisbe!	THESEUS Well run, Thisbe.
HIPPOLYTA Helyes a világítás, Hold!—Igazán, a hold igen kedvesen süt. Oroszlán összetépi Thisbe fátyolát s el	HIPPOLYTA Well shone, moon.—Truly, the moon shines with a good grace. The LION tears THISBE'S Mantle, and exit.
THESEUS Helyes a tépés, Oroszlán!	THESEUS Well moused, lion.
DEMETRIUS Aztán jöve Pyramus.	DEMETRIUS And so comes Pyramus.
LYSANDER És elinalt az oroszlán. Pyramus jő	LYSANDER And then the lion vanishes. Enter PYRAMUS.
PYRAMUS “Köszönöm, kedves hold, napsugáraidat. “Köszönöm, hold, tisztán fénylő világodat, “Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja “Hű Thisbe személyét szemem elé tárja. “De hó! mi baj! “De nézd, mi jaj! “Mi szörnyü fájdalom! “Szem, látod ezt? “Még sem meredsz? “Ó, kincsem, angyalom! “Kendőd lehullt “Hah! vérbe fúlt? “Ti fúriák, jövel! “Ó, végzet! sors! “Ölj, vágj, taposs; “Rontsd, zúzd, oltsd éltem el!”	PYRAMUS Sweet moon, I thank thee for thy sunny beams; I thank thee, moon, for shining now so bright For, by thy gracious golden, glittering streams, I trust to take of truest Thisby's sight. But stay;—O spite! But mark,—poor knight, What dreadful dole is here! Eyes, do you see? How can it be? O dainty duck! O dear! Thy mantle good, What! stained with blood? Approach, ye furies fell! O fates! come, come; Cut thread and thrum; Quail, rush, conclude, and quell!
THESEUS E fájdalom, meg egy kedvesünk halála akárkit is szomorúvá tenne.	THESEUS This passion, and the death of a dear friend, would go near to make a man look sad.
HIPPOLYTA Vesszek el, ha nem szánom az istenadtát.	HIPPOLYTA Beshrew my heart, but I pity the man.
PYRAMUS “Ó, természet! hogy is szültél oroszleánt, “Mely így csúffá tegye a legszebb szép leányt, “Ki szebb, mint amennyi—azaz már csak vala - “Élt, szeretett, bájolt, kacsintott valaha. “Hullj könny! szakadj! “S te kard, akadj “Pyram’ keblébe, így! “Itt balra, hol “A szív dobol. “Meghalok: így, így, így. “Már meghalék, “Elpatkolék! “Lelkem az égbe száll; “Aludj ki, nyelv! “Hold, fuss, el, el! “Hal—ál! hal—ál!—hal—ál!” (Meghal) Holdvilág el	PYRAMUS O wherefore, nature, didst thou lions frame? Since lion vile hath here deflower'd my dear; Which is—no, no—which was the fairest dame That liv'd, that lov'd, that lik'd, that look'd with cheer. Come, tears, confound; Out, sword, and wound The pap of Pyramus Ay, that left pap, Where heart doth hop:— Thus die I, thus, thus, thus. Now am I dead, Now am I fled; My soul is in the sky Tongue, lose thy light! Moon, take thy flight! Now die, die, die, die, die. Dies. Exit MOONSHINE.
THESEUS Nem hal-áll, hanem ember-áll, mert emberül megállá a sarat.	DEMETRIUS No die, but an ace, for him; for he is but one.
LYSANDER Nem is ember áll, mert meghalt és így eldőlt.	LYSANDER Less than an ace, man; for he is dead; he is nothing.
DEMETRIUS De egy seborvos még feltámaszthatja, s akkor kisül, hogy szamár áll.	THESEUS With the help of a surgeon he might yet recover and prove an ass.
HIPPOLYTA De minek megy el a holdvilág, mielőtt Thisbe visszajőne s keresné kedvesét?	HIPPOLYTA How chance moonshine is gone before Thisbe comes back and finds her lover?
THESEUS Megtalálhatja csillagfénynél is. Itt jön már; az ő keserve bevégzi a darabot. Thisbe jő	THESEUS She will find him by starlight.—Here she comes; and her passion ends the play. Enter THISBE.
HIPPOLYTA Egy ilyen Pyramusért nemigen érdemes soká keseregni, remélem, kurta lesz.	HIPPOLYTA Methinks she should not use a long one for such a Pyramus: I hope she will be brief.
DEMETRIUS Egy porszem is lenyomná a mérleget, ha serpenyőbe vetnők: Pyramus e különb, vagy Thisbe. Amaz férfinak: “Isten ótalmazz!” emez nőnek: “Isten irgalmazz!”	DEMETRIUS A mote will turn the balance, which Pyramus, which Thisbe, is the better.
LYSANDER Már észrevette azokkal a kedves szemeivel.	LYSANDER She hath spied him already with those sweet eyes.
DEMETRIUS És ekképp nyögdel, videlicet.	DEMETRIUS And thus she moans, videlicet.—
THISBE “Alszol, tubám? “Mit! halva tán? “Pyramus! kelj na fel “Hah! néma? holt?... “Ah, síri bolt “Fedje szép szemed el? “E liljom-ajk, “Cseresznye-orr, “Kökörcsin-sárga kép “Nincs, nincs sehun! “Szemed lehuny “Volt bár, mint zöld hagyma, szép. “Ó, három lány! “Téj-halovány “Kezű párkák, elé! “Mártsátok e “Vértóba be, “Ha élte selymét elszelé. “Nyelv, szót se, csitt! “Hű kard, be itt! “Thisbének halni kő... “Isten veled “Mind, ki szeret! “Adjő, adjő, adjő!” (Meghal)	THISBE Asleep, my love? What, dead, my dove? O Pyramus, arise, Speak, speak. Quite dumb? Dead, dead? A tomb Must cover thy sweet eyes. These lily lips, This cherry nose, These yellow cowslip cheeks, Are gone, are gone Lovers, make moan! His eyes were green as leeks. O Sisters Three, Come, come to me, With hands as pale as milk; Lay them in gore, Since you have shore With shears his thread of silk. Tongue, not a word:— Come, trusty sword; Come, blade, my breast imbrue; And farewell, friends:— Thus Thisbe ends; Adieu, adieu, adieu. Dies.
THESEUS Már csak az Oroszlán meg a Holdvilág maradt, a holtakat eltakarítani.	THESEUS Moonshine and lion are left to bury the dead.
DEMETRIUS No meg a Fal.	DEMETRIUS Ay, and wall too.
ZUBOLY Nem a! kérem alássan. A fal, mely atyjaik telkét választá, le van dönte.—De nem méltóztatik megnézni az epelógust, vagy meghallgatni két emberünk bergomaszka táncát?	BOTTOM No, I assure you; the wall is down that parted their fathers. Will it please you to see the epilogue, or to hear a Bergomask dance between two of our company?
THESEUS Csak epilógust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorul mentségre. Semmi mentség! hiszen, ha minden szereplő meghal, egyiket sem illő gáncsolni. De, isten engem! ha az, ki e darabot írta, Pyramust játssza s végül Thisbe harisnyakötőjére felakasztja magát; úgy ez felséges egy tragédia lett volna; de így is nagyon hű és remek volt az előadás. Hanem lássuk a bergomaszkot; az epilóg maradhat. Tánc Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél. - Alunni, hívek; szellemóra ez. Félő, a reggelt akképp túlheverjük, Amint időn túl virrasztók ez éjt. E kézzelfogható vaskos darab Jól megcsalá a lomhalábu estét. - Barátim, ágyba.—Két hétig legyen Mulatság, dáridó völgyön-hegyen. Mind el	THESEUS No epilogue, I pray you; for your play needs no excuse. Never excuse; for when the players are all dead there need none to be blamed. Marry, if he that writ it had played Pyramus, and hang'd himself in Thisbe's garter, it would have been a fine tragedy: and so it is, truly; and very notably discharged. But come, your Bergomask; let your epilogue alone. Here a dance of Clowns. The iron tongue of midnight hath told twelve:— Lovers, to bed; 'tis almost fairy time. I fear we shall out-sleep the coming morn, As much as we this night have overwatch'd. This palpable-gross play hath well beguil'd The heavy gait of night.—Sweet friends, to bed.— A fortnight hold we this solemnity, In nightly revels and new jollity. Exeunt.

2. SZÍN

2. SZÍN Puck jő	SCENE II Enter PUCK.
PUCK Már üvölt az oroszlán, Holdra ordit éh csikasz; Durva szántó horkolván Terhes napra nyugszik az. Már üszökben ég a tűz; Vijjog a harsány kuvik, Nyavalyást kétségbe űz Szemfedővel álmodik. Már az éjnek e szakán Nyitva minden sírverem Jár a lélek mind ahány, Népesűl a cinterem. És mi, hármas Hekaté Hintajával kik futunk, Mint az álom, mint az éj Most, tündérek, vígadunk. Szent e hajlék, e küszöb - Csitt egér! egy hang se több - Engem küldtek seprüvel Hogy porát söpörjem el. Oberon és Titánia kisérettel jőnek	PUCK Now the hungry lion roars, And the wolf behowls the moon; Whilst the heavy ploughman snores, All with weary task fordone. Now the wasted brands do glow, Whilst the scritch-owl, scritching loud, Puts the wretch that lies in woe In remembrance of a shroud. Now it is the time of night That the graves, all gaping wide, Every one lets forth its sprite, In the church-way paths to glide And we fairies, that do run By the triple Hecate's team From the presence of the sun, Following darkness like a dream, Now are frolic; not a mouse Shall disturb this hallow'd house I am sent with broom before, To sweep the dust behind the door. Enter OBERON and TITANIA, with their Train.
OBERON Álmos itt tűz, kandalló Fény lobogjon, bűv-sugár; Lejtsen a tündér s manó, Mint bokorrul kismadár. És e víg dalt, fel s alá Ropja rá mind, s mondja rá.	OBERON Through the house give glimmering light, By the dead and drowsy fire Every elf and fairy sprite Hop as light as bird from brier And this ditty, after me, Sing and dance it trippingly.
TITÁNIA Szak szerint előbb te dalld Minden szóra zönge dalt Míg tündérid kara lejt És megáldjuk ezt a helyt. Ének	TITANIA First, rehearse your song by rote, To each word a warbling note; Hand in hand, with fairy grace, Will we sing, and bless this place. Song and Dance.
OBERON Most e házban szélt veszünk, Napköltéig itt leszünk. - A fő-ágyhoz legelébb! Hintsen áldást rá e nép Hogy a sarj, mi ott terem, Legyen boldog, végtelen. Mind a három ifju pár Hű legyen, míg földön jár; Soha tőlük származót Ne gyalázzon testi folt Anyajegy, nyúlajk, sömör, Rácsudállott szem-csömör S mi anyákat szégyenít, Magzaton ne legyen itt. - Fűharmattal szentelünk; Minden tündér jő velünk, Kiki szentel egy szobát, S megáldjuk e palotát Lakja mindig béke, csend, S legyen áldott ura bent. Most szállj; Meg se állj; Reggelig hozzám találj. Oberon, Titánia, kíséret el	OBERON Now, until the break of day, Through this house each fairy stray, To the best bride-bed will we, Which by us shall blessed be; And the issue there create Ever shall be fortunate. So shall all the couples three Ever true in loving be; And the blots of Nature's hand Shall not in their issue stand Never mole, hare-lip, nor scar, Nor mark prodigious, such as are Despised in nativity, Shall upon their children be.— With this field-dew consecrate, Every fairy take his gate; And each several chamber bless, Through this palace, with sweet peace; E'er shall it in safety rest, And the owner of it blest. Trip away Make no stay Meet me all by break of day. Exeunt OBERON, TITANIA, and Train.
PUCK Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy. S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk, Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk, Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug. Most uraim, jó’tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát, S Robin megjavitja magát. (El)	PUCK If we shadows have offended, Think but this,—and all is mended,— That you have but slumber'd here While these visions did appear. And this weak and idle theme, No more yielding but a dream, Gentles, do not reprehend; If you pardon, we will mend. And, as I am an honest Puck, If we have unearned luck Now to 'scape the serpent's tongue, We will make amends ere long; Else the Puck a liar call So, good night unto you all. Give me your hands, if we be friends, And Robin shall restore amends. Exit.