Sikoly

A Wikiforrásból
Sikoly
szerző: Karinthy Frigyes
(Wedekind)

Mit elkövettem, nincs mód tenni jóvá
A vér sürűje nem válik savóvá -
Nyugodtan várlak, vádoló öröklét
S érzem a sors pörölycsapásu öklét.

A kín keményszik és puhul a dac -
Kopár vidék, hol egymagad maradsz
Kinek már nincs irígye, nincs barátja
S körötte ég a bosszú rőt zsarátja.

Mit nékem isten, jajgató imák!
Inkább a téboly jöjjön - enyhe mák -
Tiz ujjam közt az üdvösség kifolyt
Csörgősipkámban fojtom a sikolyt.

Nincs benne mód, daróccsuhát, hogy öltsek
Dicsérd a bátrat és becsüld a bölcset -
Csak ott a szívben, ott a szívbe' lent
Tudod a bűnt, a bűnt, a végtelent.