Séta (Sétálok néha lenn...)

A Wikiforrásból
Séta
szerző: Somlyó Zoltán

Sétálok néha lenn a Dunaparton.
Égő szivarom néma számba tartom.

A szivar, az még megvan, megmaradt.
A többi eltűnt a sok év alatt...

Megyek. A léptem kényszeredve koppan.
És érzem, egyre jobban, egyre jobban,

hogy séta ez az élet, semmi más!
Nincs érkezés, csak mindig indulás...

S egy nap eltűnik majd a sétatér...
Szivar kialszik... séta véget ér...