1993. évi XXXI. törvény
(A Magyar Köztársaság megerősítéséről szóló okiratának letétbe helyezése az Európa Tanács főtitkáránál 1992. november 5-én megtörtént.)
1. § Az Országgyűlés az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.
2. § Az Egyezménynek és kiegészítő jegyzőkönyveinek eredeti angol nyelvű szövege és azok hivatalos magyar fordítása a következő:
The governments signatory hereto, being members of the Council of Europe,
Considering the Universal Declaration of Human Rights proclaimed by the General Assembly of the United Nations on 10th December 1948;
Considering that this declaration aims at securing the universal and effective recognition and observance of the rights therein declared;
Considering that the aim of the Council of Europe is the achievement of greater unity between its members and that one of the methods by which that aim is to be pursued is the maintenance and further realisation of human rights and fundamental freedoms;
Reaffirming their profound belief in those fundamental freedoms which are the foundation of justice and peace in the world and are best maintained on the one hand by an effective political democracy and on the other by a common understanding and observance of the human rights upon which they depend;
Being resolved, as the governments of European countries which are like-minded and have a common heritage of political traditions, ideals, freedom and the rule of law, to take the first steps for the collective enforcement of certain of the rights stated in the Universal Declaration,
Have agreed as follows:
The High Contracting Parties shall secure to everyone within their jurisdiction the rights and freedoms defined in Section I of this Convention.
1 Everyone's right to life shall be protected by law. No one shall be deprived of his life intentionally save in the execution of a sentence of a court following his conviction of a crime for which this penalty is provided by law.
2 Deprivation of life shall not be regarded as inflicted in contravention of this article when it results from the use of force which is no more than absolutely necessary:
a) in defence of any person from unlawful violence;
b) in order to effect a lawful arrest or to prevent the escape of a person lawfully detained;
c) in action lawfully taken for the purpose of quelling a riot or insurrection.
No one shall be subjected to torture or to inhuman or degrading treatment or punishment.
1 No one shall be held in slavery or servitude.
2 No one shall be required to perform forced or compulsory labour.
3 For the purpose of this Article the term ”forced or compulsory labour„ shall not include:
a) any work required to be done in the ordinary course of detention imposed according to the provisions of Article 5 of this Convention or during conditional release from such detention;
b) any service of a military character or, in case of conscientious objectors in countries where they are recognised, service exacted instead of compulsory military service;
c) any service exacted in case of an emergency or calamity threatening the life or well-being of the community;
d) any work or service which forms part of normal civic obligations.
1 Everyone has the right to liberty and security of person. No one shall be deprived of his liberty save in the following cases and in accordance with a procedure prescribed by law:
a) the lawful detention of a person after conviction by a competent court;
b) the lawful arrest or detention of a person for noncompliance with the lawful order of a court or in order to secure the fulfilment of any obligation prescribed by law;
c) the lawful arrest or detention of a person effected for the purpose of bringing him before the competent legal authority on reasonable suspicion of having committed an offence or when it is reasonably considered necessary to prevent his committing an offence or fleeing after having done so;
d) the detention of a minor by lawful order for the purpose of educational supervision or his lawful detention for the purpose of bringing him before the competent legal authority;
e) the lawful detention of persons for the prevention of the spreading of infectious diseases, of persons of unsound mind, alcoholics or drug addicts or vagrants;
f) the lawful arrest or detention of a person to prevent his effecting an unauthorised entry into the country or of a person against whom action is being taken with a view to deportation or extradition.
2 Everyone who is arrested shall be informed promptly, in a language which he understands, of the reasons for his arrest and of any charge against him.
3 Everyone arrested or detained in accordance with the provisions of paragraph 1. c of this article shall be brought promptly before a judge or other officer authorised by law to exercise judicial power and shall be entitled to trial within a reasonable time or to release pending trial. Release may be conditioned by guarantees to appear for trial.
4 Everyone who is deprived of his liberty by arrest or detention shall be entitled to take proceedings by which the lawfulness of his detention shall be decided speedily by a court and his release ordered if the detention is not lawful.
5 Everyone who has been the victim of arrest or detention in contravention of the provisions of this article shall have an enforceable right to compensation.
1 In the determination of his civil rights and obligations or of any criminal charge against him, everyone is entitled to a fair and public hearing within a reasonable time by an independent and impartial tribunal established by law. Judgment shall be pronounced publicly but the press and public may be excluded from all or part of the trial in the interests of morals, public order or national security in a democratic society, where the interests of juveniles or the protection of the private life of the parties so require, or to the extent strictly necessary in the opinion of the court in special circumstances where publicity would prejudice the interests of justice.
2 Everyone charged with a criminal offence shall be presumed innocent until proved guilty according to law.
3 Everyone charged with a criminal offence has the following minimum rights:
a) to be informed promptly, in a language which he understands and in detail, of the nature and cause of the accusation against him;
b) to have adequate time and facilities for the preparation of his defence;
c) to defend himself in person or through legal assistance of his own choosing or, if he has not sufficient means to pay for legal assistance, to be given it free when the interests of justice so require;
d) to examine or have examined witnesses against him and to obtain the attendance and examination of witnesses on his behalf under the same conditions as witnesses against him;
e) to have the free assistance of an interpreter if he cannot understand or speak the language used in court.
1 No one shall be held guilty of any criminal offence on account of any act or omission which did not constitute a criminal offence under national or international law at the time when it was committed. Not shall a heavier penalty be imposed than the one that was applicable at the time the criminal offence was committed.
2 This article shall not prejudice the trial and punishment of any person for any act or omission which, at the time when it was committed, was criminal according to the general principles of law recognised by civilised nations.
1 Everyone has the right to respect for his private and family life, his home and his correspondence.
2 There shall be no interference by a public authority with the exercise of this right except such as is in accordance with the law and is necessary in a democratic society in the interests of national security, public safety or the economic well-being of the country, for the prevention of disorder or crime, for the protection of health or morals, or for the protection of the rights and freedoms of others.
1 Everyone has the right to freedom of thought, conscience and religion; this right includes freedom to change his religion or belief and freedom, either alone or in community with others and in public or private, to manifest his religion or belief, in worship, teaching, practice and observance.
2 Freedom to manifest one's religion or beliefs shall be subject only to such limitations as are prescribed by law and are necessary in a democratic society in the interests of public safety, for the protection of public order, health or morals, or for the protection of the rights and freedoms of others.
1 Everyone has the right to freedom of expression. This right shall include freedom to hold opinions and to receive and impart information and ideas without interference by public authority and regardless of frontiers. This article shall not prevent States from requiring the licensing of broadcasting, television or cinema enterprises.
2 The exercise of these freedoms, since it carries with it duties and responsibilities, may be subject to such formalities, conditions, restrictions or penalties as are prescribed by law and are necessary in a democratic society, in the interests of national security, territorial integrity or public safety, for the prevention of disorder or crime, for the protection of health or morals, for the protection of the reputation or rights of others, for preventing the disclosure of information received in confidence, or for maintaining the authority and impartiality of the judiciary.
1 Everyone has the right to freedom of peaceful assembly and to freedom of association with others, including the right to form and to join trade unions for the protection of his interests.
2 No restrictions shall be placed on the exercise of these rights other than such as are prescribed by law and are necessary in a democratic society in the interests of national security of public sefety, for the prevention of disorder or crime, for the protection of health or morals or for the protection of the rights and freedoms of others. This article shall not prevent the imposition of lawful restrictions on the exercise of these rights by members of the armed forces, of the police or of the administration of the state.
Men and women of marriageable age have the right to marry and to found a family, according to the national laws governing the exercise of this right.
Everyone whose rights and freedoms as set forth in this Convention are violated shall have an effective remedy before a national authority notwithstanding that the violation has been committed by persons acting in an official capacity.
The enjoyment of the rights and freedoms set forth in this Convention shall be secured without discrimination on any ground such as sex, race, colour, language, religion, political or other opinion, national or social origin, association with a national minority, property, birth or other status.
1 In time of war or other public emergency threatening the life of the nation any High Contracting Party may take measures derogating from its obligations under this Convention to the extent strictly required by the exigencies of the situation, provided that such measures are not inconistent with its other obligations under international law.
2 No derogation from Article 2, except in respect of deaths resulting from lawful acts of war, or from Articles 3, 4 (paragraph 1) and 7 shall be made under this provision.
3 Any High Contracting Party availing itself of this right of derogation shall keep the Secretary General of the Council of Europe fully informed of the measures which it has taken and the reasons therefor. It shall also inform the Secretary General of the Council of Europe when such measures have ceased to operate and the provisions of the Convention are again being fully executed.
Nothing in Articles 10, 11 and 14 shall be regarded as preventing the High Contracting Parties from imposing restrictions on the political activity of aliens.
Nothing in this Convention may be interpreted as implying for any State, group or person any right to engage in any activity or perform any act aimed at the destruction of any of the rights and freedoms set forth herein or at their limitation to a greater extent than is provided for in the Convention.
The restrictions permitted under this Convention to the said rights and freedoms shall not be applied for any purpose other than those for which they have been prescribed.
To ensure the observance of the engagements undertaken by the High Contracting Parties in the present Convention, there shall be set up:
a) A European Commission of Human Rights, hereinafter referred to as ”the Commission„;
b) A European Court of Human Rights, hereinafter referred to as ”the Court„.
1 The Commission shall consist of a number of members equal to that of the High Contracting Parties. No two members of the Commission may be nationals of the same State.
2 The Commission shall sit in plenary session. It may, however, set up chambers, each composed of at least seven members. The chambers may examine petitions submitted under Article 25 of this Convention which can be dealt with on the basis of established case law or which raise no serious question affecting the interpretation or application of the Convention. Subject to this restriction and to the provisions of paragraph 5 of this article, the chambers shall exercise all the powers conferred on the Commission by the Convention.
The member of the Commission elected in respect of a High Contracting Party against which a petition has been lodged shall have the right to sit on a chamber to which the petition has been referred.
3 The Commission may set up committees, each composed of at least three members, with the power, exercisable by a unanimous vote, to declare inadmissible or strike from its list of cases a petition submitted under Article 25, when such a decision can be taken without further examination.
4 A chamber or committee may at any time relinquish jurisdiction in favour of the plenary Commission which may also order the transfer to it of any petition referred to a chamber or committee.
5 Only the plenary Commission can exercise the following powers:
a) the examination of applications submitted under Article 24;
b) the bringing of a case before the Court in accordance with Article 48. a);
c) the drawing up of rules of procedure in accordance with Article 36.
1 The members of the Commission shall be elected by the Committee of Ministers by an absolute majority of votes, from a list of names drawn up by the Bureau of the Consultative Assembly; each group of the representatives of the High Contracting Parties in the Consultative Assembly shall put forward three candidates, of whom two at least shall be its nationals.
2 As far as applicable, the same procedure shall be followed to complete the Commission in the event of other States subsequently becoming Parties to this Convention, and in filling casual vacancies.
3 The candidates shall be of high moral character and must either possess the qualifications required for appointment to high judicial office or be persons of recognised competence in national or international law.
1 The members of the Commission shall be elected for a period of six years. They may be reelected. However, of the members elected at the first election, the terms of seven members shall expire at the end of three years.
2 The members whose terms are to expire at the end of the initial period of three years shall be chosen by lot by the Secretary General of the Council of Europe immediately after the first election has been completed.
3 In order to ensure that, as far as possible, one half of the membership of the Commission shall be renewed every three years, the Committee of Ministers may decide, before proceeding to any subsequent election, that the term or terms of office of one or more members to be elected shall be for a period other than six years but not more than nine and not less than three years.
4 In cases where more than one term of office is involved and the Committee of Ministers applies the preceding paragraph, the allocation of the terms of office shall be effected by the drawing of lots by the Secretary General, immediately after the election.
5 A member of the Commission elected to replace a member whose term of office has not expired shall hold office for the remainder of his predecessor's term.
6 The members of the Commission shall hold office until replaced. After having been replaced, they shall continue to deal with such cases as they already have under consideration.
The members of the Commission shall sit on the Commission in their individual capacity. During their term of office they shall not hold any position which is incompatible with their independence and impartiality as members of the Commission or the demands of this office.
Any High Contracting Party may refer to the Commission, through the Secretary General of the Council of Europe, any alleged breach of the provisions of the Convention by another High Contracting Party.
1 The Commission may receive petitions addressed to the Secretary General of the Council of Europe from any person, non-governmental organisation or group of individuals claiming to be the victim of a violation by one of the High Contracting Parties of the rights set forth in this Convention, provided that the High Contracting Party against which the complaint has been lodged has declared that it recognises the competence of the Commission to receive such petitions. Those of the High Contracting Parties who have made such a declaration undertake not to hinder in any way the effective exercise of this right.
2 Such declarations may be made for a specific period.
3 The declarations shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe who shall transmit copies thereof to the High Contracting Parties and publish them.
4 The Commission shall only exercise the powers provided for in this article when at least six High Contracting Parties are bound by declarations made in accordance with the preceding paragraphs.
The Commission may only deal with the matter after all domestic remedies have been exhausted, according to the generally recognised rules of international law, and within a period of six months from the date on which the final decision was taken.
1 The Commission shall not deal with any petition submitted under Article 25 which;
a) is anonymous, or;
b) is substantially the same as a matter which has already been examined by the Commission or has already been submitted to another procedure of international investigation or settlement and if it contains no relevant new information.
2 The Commission shall consider inadmissible any petition submitted under Article 25 which it considers incompatible with the provisions of the present Convention, manifestly ill-founded, or an abuse of the right of petition.
3 The Commission shall reject any petition referred to it which it considers inadmissible under Article 26.
1 In the event of the Commission accepting a petition referred to it:
a) it shall, with a view to ascertaining the facts, undertake together with the representatives of the parties an examination of the petition and, if need be, an investigation, for the effective conduct of which the States concerned shall furnish all necessary facilities, after an exchange of views with the Commission;
b) it shall at the same time place itself at the disposal of the parties concerned with a view to securing a friendly settlement of the matter on the basis of respect for human rights as defined in this Convention.
2 If the Commission succeeds in effecting a friendly settlement, it shall draw up a report which shall be sent to the States concerned, to the Committee of Ministers and to the Secretary General of the Council of Europe for publication. This report shall be confined to a brief statement of the facts and of the solution reached.
After it has accepted a petition submitted under Article 25, the Commission may nevertheless decide by a majority of two-thirds of its members to reject the petition if, in the course of its examination, it finds that the existence of one of the grounds for non-acceptance provided for in Article 27 has been established.
In such a case, the decision shall be communicated to the parties.
1 The Commission may at any stage of the proceedings decide to strike a petition out of its list of cases where the circumstances lead to the conclusion that:
a) the applicant does not intend to pursue his petition, or
b) the matter has been resolved, or
c) for any other reason established by the Commission, it is no longer justified to continue the examination of the petition.
However, the Commission shall continue the examination of a petition if respect for human rights as defined in this Convention so requires.
2 If the Commission decides to strike a petition out of its list after having accepted it, it shall draw up a report which shall contain a statement of the facts and the decision striking out the petition together with the reasons therefor. The report shall be transmitted to the parties, as well as to the Committee of Ministers for information. The Commission may publish it.
3 The Commission may decide to restore a petition to its list of cases if it considers that the circumstances justify such a course.
1 If the examination of a petition has not been completed in accordance with Article 28 (paragraph 2), 29 or 30, the Commission shall draw up a report on the facts and state its opinion as to whether the facts found disclose a breach by the State concerned of its obligations under the Convention. The individual opinions of members of the Commission on this point may be stated in the report.
2 The report shall be transmitted to the Committee of Ministers. It shall also be transmitted to the States concerned, who shall not be at liberty to publish it.
3 In transmitting the report to the Committee of Ministers the Commission may make such proposals as it thinks fit.
1 If the question is not referred to the Court in accordance with Article 48 of this Convention within a period of three months from the date of the transmission of the report to the Committee of Ministers, the Committee of Ministers shall decide by a majority of two-thirds of the members entitled to sit on the Committee whether there has been a violation of the Convention.
2 In the affirmative case the Committee of Ministers shall prescribe a period during which the High Contracting Party concerned must take the measures required by the decision of the Committee of Ministers.
3 If the High Contracting Party concerned has not taken satisfactory measures within the prescribed period, the Committee of Ministers shall decide by the majority provided for in paragraph 1 above what effect shall be given to its original decision and shall publish the report.
4 The High Contracting Parties undertake to regard as binding on them any decision which the Committee of Ministers may take in application of the preceding paragraphs.
The Commission shall meet in camera.
Subject to the provisions of Articles 20 (paragraph 3) and 29, the Commission shall take its decisions by a majority of the members present and voting.
The Commission shall meet as the circumstances require. The meetings shall be convened by the Secretary General of the Council of Europe.
The Commission shall draw up its own rules of procedure.
The secretariat of the Commission shall be provided by the Secretary General of the Council of Europe.
The European Court of Human Rights shall consist of a number of judges equal to that of the members of the Council of Europe. No two judges may be nationals of the same State.
1 The members of the Court shall be elected by the Consultative Assembly by a majority of the votes cast from a list of persons nominated by the members of the Council of Europe; each Member shall nominate three candidates, of whom two at least shall be its nationals.
2 As far as applicable, the same procedure shall be followed to complete the Court in the event of the admission of new members of the Council of Europe, and in filling casual vacancies.
3 The candidates shall be of high moral character and must either possess the qualifications required for appointment to high judicial office or be jurisconsults of recognised competence.
1 The members of the Court shall be elected for a period of nine years. They may be re-elected. However, of the members elected at the first election the terms of four members shall expire at the end of three years, and the terms of four more members shall expire at the end of six years.
2 The members whose terms are to expire at the end of the initial periods of three and six years shall be chosen by lot by the Secretary General immediately after the first election has been completed.
3 In order to ensure that, as far as possible, one third of the membership of the Court shall be renewed every three years, the Consultative Assembly may decide, before proceeding to any subsequent election, that the term or terms of office of one or more members to be elected shall be for a period other than nine years but not more than twelve and not less than six years.
4 In cases where more than one term of office is involved and the Consultative Assembly applies the preceding paragraph, the allocation of the terms of office shall be effected by the drawing of lots by the Secretary General, immediately after the election.
5 A member of the Court elected to replace a member whose term of office has not expired shall hold office for the remainder of his predecessor's term.
6 The members of the Court shall hold office until replaced. After having been replaced, they shall continue to deal with such cases as they already have under consideration.
7 The members of the Court shall sit on the Court in their individual capacity. During their term of office they shall not hold any position which is incompatible with their independence and impartiality as members of the Court or the demands of this office.
The Court shall elect its President and one or two Vice-Presidents for a period of three years. They may be re-elected.
The members of the Court shall receive for each day of duty a compensation to be determined by the Committee of Ministers.
For the consideration of each case brought before it the Court shall consist of a chamber composed of nine judges. There shall sit as an ex-officio member of the chamber the judge who is a national of any State party concerned, or, if there is none, a person of its choice who shall sit in the capacity of judge; the names of the other judges shall be chosen by lot by the President before the opening of the case.
Only the High Contracting Parties and the Commission shall have the right to bring a case before the Court.
The jurisdiction of the Court shall extend to all cases concerning the interpretation and application of the present Convention which the High Contracting Parties or the Commission shall refer to it in accordance with Article 48.
1 Any of the High Contracting Parties may at any time declare that it recognises as compulsory ipso facto and without special agreement the jurisdiction of the Court in all matters concerning the interpretation and application of the present Convention.
2 The declarations referred to above may be made unconditionally or on condition of reciprocity on the part of several or certain other High Contracting Parties or for a specified period.
3 These declarations shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe who shall transmit copies thereof to the High Contracting Parties.
The Court may only deal with a case after the Commission has acknowledged the failure of efforts for a friendly settlement and within the period of three months provided for in Article 32.
The following may bring a case before the Court, provided that the High Contracting Party concerned, if there is only one, or the High Contracting Parties concerned, if there is more than one, are subject to the compulsory jurisdiction of the Court or, failing that, with the consent of the High Contracting Party concerned, if there is only one, or of the High Contracting Parties concerned if there is more than one:
a) the Commission;
b) a High Contracting Party whose national is alleged to be a victim;
c) a High Contracting Party which referred the case to the Commission;
d) a High Contracting Party against which the complaint has been lodged.
In the event of dispute as to whether the Court has jurisdiction, the matter shall be settled by the decision of the Court.
If the Court finds that a decision or a measure taken by a legal authority or any other authority of a High Contracting Party is completely or partially in conflict with the obligations arising from the present Convention, and if the internal law of the said Party allows only partial reparation to be made for the consequences of this decision or measure, the decision of the Court shall, if necessary, afford just satisfaction to the injured party.
1 Reasons shall be given for the judgment of the Court.
2 If the judgment does not represent in whole or in part the unanimous opinion of the judges, any judge shall be entitled to deliver a separate opinion.
The judgment of the Court shall be final.
The High Contracting Parties undertake to abide by the decision of the Court in any case to which they are parties.
The judgment of the Court shall be transmitted to the Committee of Ministers which shall supervise its execution.
The Court shall draw up its own rules and shall determine its own procedure.
1 The first election of the members of the Court shall take place after the declarations by the High Contracting Parties mentioned in Article 46 have reached a total of eight.
2 No case can be brought before the Court before this election.
On receipt of a request from the Secretary General of the Council of Europe any High Contracting Party shall furnish an explanation of the manner in which its internal law ensures the effective implementation of any of the Convention.
The expenses of the Commission and the Court shall be borne by the Council of Europe.
The members of the Commission and of the Court shall be entitled, during the discharge of their functions, to the privileges and immunities provided for in Article 40 of the Statute of the Council of Europe and in the agreements made thereunder.
Nothing in this Convention shall be construed as limiting or derogating from any of the human rights and fundamental freedoms which may be ensured under the laws of any High Contracting Party or under any other agreement to which it is a Party.
Nothing in this Convention shall prejudice the powers conferred on the Committee of Ministers by the Statute of the Council of Europe.
The High Contracting Parties agree that, except by special agreement, they will not avail themselves of treaties, conventions or dedarations in force between them for the purpose of submitting, by way of petition, a dispute arising out of the interpretation or application of this Convention to a means of settlement other than those provided for in this Convention.
1 Any State may at the time of its ratification or at any time thereafter declare by notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe that the present Convention shall extend to all or any of the territories for whose international relations it is responsible.
2 The Convention shall extend to the territory or territories named in the notification as from the thirtieth day after the receipt of this notification by the Secretary General of the Council of Europe.
3 The provisions of this convention shall be applied in such territories with due regard, however, to local requirements.
4 Any State which has made a declaration in accordance with paragraph 1 of this Article may at any time thereafter declare on behalf of one or more of the territories to which the declaration relates that it accepts the competence of the Commision to receive petitions from individuals, non-governmental organisations or groups of individuals in accordance with Article 25 of the present Convention.
1 Any State may, when signing this Convention or when depositing its instrument of ratification, make a reservation in respect of any particular provision of the Convention to the extent that any law then in force in its territory is not in conformity with the provision. Reservations of a general character shall not be permitted under this article.
2 Any reservation made under this article shall contain a brief statement of the law concerned.
1 A High Contracting Party may denounce the present Convention only after the expiry of five years from the date on which it became a Party to it and after six months'notice contained in a notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe, who shall inform the other High Contracting Parties.
2 Such a denunciation shall not have the effect of releasing the High Contracting Party concerned from its obligations under this Convention in respect of any act which, being capable of constituting a violation of such obligations, may have been performed by it before the date at which the denunciation became effective.
3 Any High Contracting Party which shall cease to be a member of the Council of Europe shall cease to be a Party to this Convention under the same conditions.
4 The Convention may be denounced in accordance with the provisions of the preceding paragraphs in respect of any territory to which it has been declared to extend under the terms of Article 63.
1 This Convention shall be open to the signature of the members of the Council of Europe. It shall be ratified. Ratifications shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
2 The present Convention shall come into force after the deposit of ten instruments of ratification.
3 As regards any signatory ratifying subsequently, the Convention shall come into force at the date of the deposit of its instrument of ratification.
4 The Secretary General of the Council of Europe shall notify all the members of the Council of Europe of the enty into force of the Convention, the names of the High Contracting Parties who have ratified it, and the deposit of all instruments of ratification which may be effected subsequently.
Done at Rome this 4th day of November 1950 in English and French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General shall transmit certified copies to each of the signatories.
for the Protection
of Human Rights and Fundamental Freedoms
The governments signatory hereto, being members of the Council of Europe,
Being resolved to take steps to ensure the collective enforcement of certain rights and freedoms other than those already included in Section I of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms signed at Rome on 4 November, 1950 (hereinafter referred to as ”the Convention„),
Have agreed as follows:
Every natural or legal person is entitled to the peaceful enjoyment of his possessions. No one shall be deprived of his possessions except in the public interest and subject to the conditions provided for by law and by the general principles of international law.
The preceding provisions shall not, however, in any way impair the right of a State to enforce such laws as it deems necessary to control the use of property in accordance with the general interest or to secure the payment of taxes or other contributions or penalties.
No person shall be denied the right to education. In the exercise of any functions which it assumes in relation to education and to teaching, the State shall respect the right of parents to ensure such education and teaching in conformity with their own religious and philosophical convictions.
The High Contracting Parties undertake to hold free elections at reasonable intervals by secret ballot, under conditions which will ensure the free expression of the opinion of the people in the choice of the legislature.
Any High Contracting Party may at the time of signature or ratification or at any time thereafter communicate to the Secretary General of the Council of Europe a declaration stating the extent to which it undertakes that the provisions of the present Protocol shall apply to such of the territories for the international relations of wich it is responsible as are named therein.
Any High Contracting Party which has communicated a declaration in virtue of the preceding paragraph may from time to time communicate a further declaration modifying the terms of any former declaration or terminating the application of the provisions of this Protocol in respect of any territory.
A declaration made in accordance with this Article shall be deemed to have been made in accordance with paragraph 1 of Article 63 of the Convention.
As between the High Contracting Parties the provisions of Article 1, 2, 3 and 4 of this Protocol shall be regarded as additional articles to the Convention and all the provisions of the Convention shall apply accordingly.
This Protocol shall be open for signature by the members of the Council of Europe, who are the signatories of the Convention; it shall be ratified at the same time as or after the ratification of the Convention. It shall enter into force after the deposit of ten instruments of ratification. As regards any signatory ratifying subsequently, the Protocol shall enter into force at the date of the deposit of its instrument of ratification.
The instruments of ratification shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe, who will notify all members of the names of those who have ratified.
Done at Paris on the 20th day of March 1952, in English and French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General shall transmit certified copies to each of the signatory governments.
to the Convention for the Protection
of Human Rights and Fundamental Freedoms
conferring upon the European Court of Human Rights
competence to give advisory opinions
The member States of the Council of Europe signatory hereto:
Havint regard to the provisions of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms signed at Rome on 4 November 1950 (hereinafter referred to as ”the Convention„) and, in particular, Article 19 instituting, among other bodies, a European Court of Human Rights (hereinafter referred to as ”the Court„);
Considering that it is expedient to confer upon the Court competence to give advisory opinions subject to certain conditions,
Have agreed as follows:
1 The Court may, at the request of the Committee of Ministers, give advisory opinions on legal questions concerning the interpretation of the Convention and the protocols thereto.
2 Such opinions shall not deal with any question relating to the content or scope of the rights or freedoms defined in Section 1 of the Convention and in the protocols thereto, or with any other question which the Commission, the Court or the Committee of Ministers might have to consider in concequence of any such proceedings as could be instituted in accordance with the Convention.
3 Decisions of the Committee of Ministers to request an advisory opinion of the Court shall require a two-thirds majority vote of the representatives entitled to sit on the Committee.
The Court shall decide whether a request for an advisory opinion submitted by the Committee of Ministers in within its consultative competence as defined in Article 1 of this Protocol.
1 For the consideration of requests for an advisory opinion, the Court shall sit in plenary session.
2 Reasons shall be given for advisory opinions of the Court.
3 If the advisory opinion does not represent in whole or in part the unanimous opinion of the judges, any judge shall be entitled to deliver a separate opinion.
4 Advisory opinions of the Court shall be communicated to the Committee of Ministers.
The powers of the Court under Article 55 of the Convention shall extend to the drawing up of such rules and the determination of such procedure as the Court may think necessary for the purposes of this Protocol.
1 This Protocol shall be open to signature by member States of the Council of Europe, signatories to the Convention, who may become Parties to it by:
a) signature without reservation in respect of ratification or acceptance;
b) signature with reservation in respect of ratification or acceptance, followed by ratification or acceptance.
Instruments of ratification or acceptance shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
2 This Protocol shall enter into force as soon as all States Parties to the Convention shall have become Parties to Protocol, in accordance with the provisions of paragraph 1 of this article.
3 From the date of the entry into force of this Protocol, Articles 1 to 4 shall be considered an integral part of the Convention.
4 The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the Council of:
a) any siugnature without reservation in respect of ratification or acceptance;
b) any signature with reservation in respect of ratification or acceptance;
c) the deposit of any instrument of ratification or acceptance;
d) the date of entry into force of this Protocol in accordance with paragraph 2 of this article.
In witness whereof, the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.
Done at Strasbourg, this 6th day of May 1963, in English and French, both texts being equally authoritative, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General shall transmit certified copies to each of the signatory States.
to the Convention for the Protection of Human Rights
and Fundamental Freedoms securing certain rights and freedoms other than those included in the Convention
and in the frist Protocol thereto
The governments signatory hereto, being members of the Council of Europe,
Being resolved to take steps ensure the collective enforcement of certain rights and freedoms other than those already included in Section 1 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental freedoms signed at Rome on 4 November 1950 (hereinafter referred to as ”the Convention„) and in Articles 1 to 3 of the First Protocol to the Convention, signed at Paris on 20th March 1952,
Have agreed as follows:
No one shall be deprived of his liberty merely on the ground of inability to fulfil a contractual obligation.
1 Everyone lawfully within the territory of a State shall, within that territory, have the right to liberty of movement and freedom to choose his residence.
2 Everyone shall be free to leave any country, including his own.
3 No restrictions shall be placed on the exercise of these rights other than such as are in accordance with law and are necessary in a democratic society in the interests of national security or public safety, for the maintenance of ordre public, for the prevention of crime, for the protection of health or morals, or for the protection of the rights and freedoms of others.
4 The rights set forth in paragraph 1 may also be subject, in particular areas, to restrictions imposed in accordance with law and justified by the public interest in a democratic society.
1 No one shall be expelled, by means either of an individual or of a collective measure, from the territory of the State which he is a national.
2 No one shall be deprived of the right to enter the territory of the State of which he is a national.
Collective expulsion of aliens is prohibited.
1 Any High Contracting Pary may, at the time of signature or ratification of this Protocol, or at any time thereafter, communicate to the Secretary General of the Council of Europe a declaration stating the extent to which it undertakes that the provisions of this Protocol shall apply to such of the territories for the international relations of which it is responsible as are named therein.
2 Any High Contracting Party which communicated a declaration in virtue of the preceding paragraph may, from time to time, communicate a further declaration modifying the terms of any former declaration or terminating the application of the provisions of this Protocol in respect of any territory.
3 A declaration made in accordance with this article shall be deemed to have been made in accordance with paragraph 1 of Article 63 of the Convention.
4 The territory of any State to which this Protocol applies by virtue of ratification or acceptance by that State, and each territory to which this Protocol is applied by virtue of a declaration by that State under this article, shall be treated as separate territories for the purpose of the references in Articles 2 and 3 to the territory of a State.
1 As between the High Contracting Parties the provisions of Articles 1 to 5 of this Protocol shall be regarded as additional article to the Convention, and all the provisions of the Convention shall apply accordingly.
2 Nevertheless, the right of individual recourse recognised by a declaration made under Article 25 of the Convention, or the acceptance of the compulsory jurisdiction of the Court by a declaration made under Article 46 of the Convention, shall not be effective in relation to this Protocol unless the High Contracting Party concerned has made a statement recognising such right, or accepting such jurisdiction, in respect of all or any of Articles 1 to 4 of Protocol.
1 This Protocol shall be open for signature by the members of the Council of Europe who are the signatories of the Convention; it shall be ratified at the same time as or after the ratification of the Convention. It shall enter into force after the deposit of five instruments of ratification. As regards any signatory ratifying subsequently, the Protocol shall enter into force at the date of the deposit of its instrument of ratification.
2 The instruments of ratification shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe, who will notify all members of the names of those who have ratified.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.
Done at Strasbourg, this 16th day of September 1963, in English and in French, both texts being equally authoritative, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General shall transmit certified copies to each of the signatory States.
to the Convention for the Protection of Human Rights
and Fundamental Freedoms, concerning the abolition of the death penalty
The member States of the Council of Europe, signatory to this Protocol to the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, signed at Rome on 4 November 1950 (hereinafter referred to as ”the Convention„),
Considering that the evolution that has occurred in several member States of the Council of Europe expresses a general tendency in favour of abolition of the death penalty,
Have agreed as follows;
The death penalty shall be abolished. No one shall be condemned to such penalty or executed.
A State may make provision in its law for the death penalty in respect of acts committed in time of war or of imminent threat of war; such penalty shall be applied only in the
instances laid down in the law and in accordance with its provisions. The State shall communicate to the Secretary General of the Council of Europe the relevant provisions of that law.
No derogation from the provisions of this Protocol shall be made under Article 15 of Convention.
No reservation may be made under Article 64 of the Convention in respect of the provisions of this Protocol.
1 Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance or approval, specify the territory or territories to which this Protocol shall apply.
2 Any State may at any later date, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, extend the application of this Protocol to any other territory specified in the declaration. In respect of such territory the Protocol shall enter into force on the first day of the month following the date of receipt of such declaration by the Secretary General.
3 Any declaration made under the two preceding paragraphs may, in respect of any territory specified in such declaration, be withdrawn by a notification addressed to the Secretary General. The withdrawal shall become effective on the frist day of the month following the date of receipt of such notification by the Secretary General.
As between the States Parties the provisions of Articles 1 to 5 of this Protocol shall be regarded as additional articles to the Convention and all the provisions of the the Convention shall apply accordingly.
This Protocol shall be open for signature by the member States of the Council of Europe, signatories to the Convention. It shall be subject to ratification, acceptance or approval. A member State of the Council of Europe may not ratify, accept or approve this Protocol unless it has, simultaneously or previously, ratified the Convention. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
1 This Protocol shall enter into force on the first day of the month following the date on which five member States of the Council of Europe have expressed their consent to be bound by the Protocol in accordance with the provisions of Article 7.
2 In respect of any member State which subsequently expresses its consent to be bound by it, the Protocol shall enter into force on the first day of the month following the date of the deposit of the instrument of ratification, acceptance or approval.
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the Council of:
a) any signature;
b) the deposit of any instrument of ratification, acceptance or approval;
c) any date of entry into force of this Protocol in accordance with Articles 5 and 8;
d) any other act, notification or communication relating to this Protocol.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.
Done at Strasbourg, this 28th day of April 1983, in English and French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each member State of the Council of Europe.
to the Convention for the Protection
of Human Rights and Fundamental Freedoms
The member States of the Council of Europe signatory hereto,
Being resolved to take further steps to ensure the collective enforcement of certain rights and freedoms by means of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms signed at Rome on 4 November 1950 (hereinafter referred to as ”to Convention„),
Have agreed as follows:
1 An alien lawfully resident in the territory of a State shall not be expelled therefrom except in pursuance of a decision reached in accordance with law and shall be allowed;
a) to submit reasons against his expulsion;
b) to have his case reviewed; and
c) to be represented for these purposes before the competent authority or a person or persons designated by that authority.
2 An alien may be expelled before the exercise of his rights under paragraph 1 a), b) and c) of this article, when such expulsion is necessary in the intersts of public order or is grounded on reasons of national security.
1 Everyone convicted of a criminal offence by a tribunal shall have the right to have his conviction or sentence reviewed by a higher tribunal. The excercise of this right, including the grounds on which it may be excercised, shall be governed by law.
2 This right may be subject to exceptions in regard to offences of a minor character, as prescribed by law, or in cases in which the person concerned was tried in the first instance by the highest tribunal or was convicted following an appeal against acquittal.
When a person has by a final decision been convicted of a criminal offence and when subsequently his conviction has been reversed, or he has been pardoned, on the ground that a new or newly discovered fact shows conclusively that there has been a miscarriage of justice, the person who has suffered punishment as a result os such conviction shall be compensated according to the law or the practice of the State concerned, unless it is proved that the non-disclosure of the unknown fact in time is wholly or partly attributable to him.
1 No one shall be liable to be tried or punished again in criminal proceedings under the jurisdiction of the same State for an offence for which he has already been finally acquitted or convicted in accordance with the law and penal procedure of the State.
2 The provisons of the preceding paragraph shall not prevent the reopening of the case in accordance with the law and penal procedure of the State concerned, if there is evidence of new or newly discovered facts, or if there has been a fundamental defect in the previous proceedings, which could affect the outcome of the case.
3 No derogation from this article shall be made under Article 15 of the Convention.
Spouses shall enjoy equality of rights and responsibilities of a private law character between them, and in their relations with their children, as to marriage, during marriage and in the event of its dissolution. This article shall not prevent States from taking such measures as are necessary in the interests of the children.
1 Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance or approval, specify the territory or territories to which this Protocol shall apply and State the extent to which it undertakes that the provisions of this Protocol shall apply to such territory or territories.
2 Any State may at any later date, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, extend the application of this Protocol to any other territory specified in the declaration. In respect of such territory the Protocol shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of two months after the date of receipt by the Secretary General of such declaration.
3 Any declaration made under the two preceding paragraphs may, respect of any territory specified in such declaration, be withdrawn or modified by a notification addressed to the Secretary General. The withdrawal or modification shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of two months after the date of receipt of such notification by the Secretary General.
4 A declaration made in accordance with this article shall be deemed to have been made in accordance with paragraph 1 of Article 63 of the Convention.
5 The territory of any State to which this Protocol applies by virtue of ratification, acceptance or approval by that State, and each territory to which this Protocol is applied by virtue of declaration by that State under this article, may be treated as separate territories for the purpose of the reference in Article 1 to territory of a State.
1 As between the States Parties, the provisions of Article 1 to 6 of this Protocol shall be regarded as additional articles to the Convention, and all the provisions of the Convention shall apply accordingly.
2 Nevertheless, the right of individual recourse recognised by a declaration mde under Article 25 of the Convention, or the acceptance of the copusory jurisdiction of the Court by a declaration made under Article 46 of the Convention, shall not be effective in relation to this Protocol unless the State concerned has made a statement recognising such right, or accepting such jurisdiction in respect of Articles 1 to 5 of this Protocol.
This Protocol shall be open for signature by member States of the Council of Europe which have signed the Convention. It is subject to ratification, acceptance or approval. A member State of the Council of Europe may not ratify, accept or approve this Protocol without previously or simultaneously ratifying the Convention. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
1 This Protocol shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of two months after the date on which seven member States of the Council of Europe have expressed their consent to be bound by the Protocol in accordance with the provisions of Article 8.
2 In respect of any member State which subsequently expresses its consent to be bound by it, the Protocol shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of two months after the date of the deposit of the instrument of ratification, acceptance or approval.
The Secretary General of the Council of Europe shall notify all the member States of the Council of Europe of:
a) any signature;
b) the deposit of any instrument of ratification, acceptance or approval;
c) any date of entry into force of this Protocol in accordance with Articles 6 and 9;
d) any other act, notification or declaration relating to this Protocol.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.
Done at Strasbourg, this 22nd day of November 1984, in Englisch and French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each member State of the Council of Europe.”
az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai,
figyelembe véve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én meghirdetett;
figyelembe véve, hogy ez a Nyilatkozat a benne lefektetett jogok általános és hatékony elismerésének és megtartásának biztosítását célozza;
figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megvalósítása és hogy e cél elérésének egyik módszere az emberi jogok és alapvető szabadságok megóvása és további fejlesztése;
újra megerősítve mélységes hitüket azokban az alapvető szabadságokban, amelyek az igazság és a béke alapjai a világon és amelyek fenntartásának legjobb eszköze egyrészt a hatékony politikai demokrácia, másrészt azoknak az emberi jogoknak a közös felfogása és tiszteletben tartása, melyeken ezek a szabadságok alapulnak;
abban az elhatározásban, hogy - mint az európai országok hasonló felfogású kormányai, melyek a politikai hagyományok, eszmények, a szabadság és a jog uralma közös örökségével rendelkeznek - megteszik az első lépéseket egyes, az Egyetemes Nyilatkozatban foglalt jogok közös biztosítására;
az alábbiakban állapodtak meg:
A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. Fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.
1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.
2. Az élettől való megfosztást nem lehet e cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered:
a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében;
b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében;
c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén.
Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.
1. Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
2. Senkit sem lehet kényszer- vagy kötelező munkára igénybe venni.
3. E cikk szempontjából a „kényszer- vagy kötelező munka” kifejezés nem foglalja magában:
a) azt a munkát, amelyet az Egyezmény 5. cikke rendelkezéseinek megfelelően eszközölt letartóztatás folyamán, vagy az ilyen letartóztatás történt feltételes szabadlábra helyezés idején általában megkövetelnek;
b) a katonai jellegű szolgálatot, illetőleg a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó személyek esetében olyan országokban, amelyekben ezt elismerik, a kötelező katonai szolgálat helyett megkívánt szolgálatot;
c) a közösség létét vagy jólétét fenyegető szükségállapot vagy természeti csapás esetén előírt szolgálatot;
d) a rendes állampolgári kötelezettségek körébe tartozó munkát vagy szolgálatot.
1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján:
a) törvényes őrizetben tartás az illetékes bíróság által történt elítélést követően;
b) olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki nem tesz eleget a bíróság törvényes rendelkezésének, illetőleg a törvény által megállapított kötelezettség teljesítésének biztosítása céljából történő letartóztatás vagy őrizetbe vétel;
c) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel abból a célból, hogy e bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák vagy amikor ésszerű oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésében vagy annak elkövetése után a szökésben;
d) a kiskorú őrizetbe vétele törvényes rendelkezés alapján nevelési felügyelet céljából vagy törvényes őrizetben tartása az illetékes hatóság elé állítás
e) törvényes őrizetbe vétel fertőző betegségek terjedésének megakadályozása céljából, valamint elmebetegek, alkoholisták, kábítószer-élvezők vagy csavargók őrizetbe vétele;
f) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából vagy olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki ellen intézkedés van folyamatban kiutasítása vagy kiadatása céljából.
2. Minden letartóztatott személyt haladéktalanul az általa értett nyelven tájékoztatni kell letartóztatása okairól és az ellene felhozott vádról.
3. E cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott vagy őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró, vagy a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék. A szabadlábra helyezés olyan feltételekhez köthető, melyek biztosítják a tárgyaláson való megjelenést.
4. Szabadságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt, és törvényellenes őrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését rendeli el.
5. Mindenkinek, aki e cikk rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott letartóztatás vagy őrizetbe vétel áldozata, joga van kártalanításra.
1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.
2. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.
3. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy
a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól;
b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel;
c) személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem állanak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet;
d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse, a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgatják;
e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.
1. Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.
2. Ez a cikk nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmény volt.
1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.
2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.
1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
2. A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.
1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék.
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.
1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.
2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.
A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.
Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.
A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.
1. Háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén bármely Magas Szerződő Fél a jelen Egyezményben meghatározott kötelezettségeitől eltérő intézkedéseket tehet a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem ellentétesek egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel.
2. E rendelkezés alapján nem lehet eltérni a 2. cikk rendelkezéseitől, kivéve a jogszerű háborús cselekmények következtében okozott haláleseteket, vagy a 3. cikk, 4. cikk (1. bekezdés), valamint a 7. cikk rendelkezéseitől.
3. Az eltérés jogával élő Magas Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárának teljes körű tájékoztatást ad az általa tett intézkedésekről és azok okairól. Ugyancsak tájékoztatja az Európa Tanács Főtitkárát, amikor az ilyen intézkedések hatályukat vesztették és az Egyezmény rendelkezéseit ismét teljes mértékben végrehajtják.
A 10., 11. és 14. cikkek rendelkezéseit nem lehet úgy tekinteni, mint amelyek akadályoznák a Magas Szerződő Feleket, hogy a külföldiek politikai tevékenységét korlátozásnak vessék alá.
Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul.
A jelen Egyezményben említett jogok és szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elő vannak írva.
A Magas Szerződő Felek által a jelen Egyezményben vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása céljából
1. az Emberi Jogok Európai Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság);
2. az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság)
létesül.
1. A Bizottság ugyanannyi tagból áll, mint amennyi a Magas Szerződő Felek száma. A Bizottságnak nem lehet tagja ugyanannak az államnak egynél több állampolgára.
2. A Bizottság teljes ülésben ülésezik. Mindazonáltal tanácsokat is létesíthet, melyek mindegyike legalább hét tagból áll. A tanácsok jogosultak a jelen Egyezmény 25. cikke alapján előterjesztett, olyan kérelmeket megvizsgálni, melyek a már kialakított joggyakorlat alapján tárgyalhatók, vagy amelyek nem vetnek fel az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban súlyos kérdéseket. E korlátozások határain belül a tanácsokat az Egyezmény által a Bizottság részére biztosított valamennyi jogosítvány megilleti, ez azonban nem érinti az e cikk 5. bekezdésben meghatározott rendelkezéseket.
A Bizottságnak az a tagja, akit azon Magas Szerződő Fél jelölése alapján választottak meg, mellyel szemben a kérelmet benyújtották, jogosult abban a tanácsban részt venni, mely a kérelemmel foglalkozik.
3. A Bizottság albizottságokat létesíthet, melyek mindegyike legalább három tagból áll, azzal a jogosítvánnyal, hogy egyhangú szavazattal elfogadhatatlannak minősítsenek, vagy az ügylajstromból töröljenek a 25. cikk alapján benyújtott kérelmeket, ha az ilyen határozat minden további vizsgálódás nélkül meghozható.
4. A tanács vagy az albizottság bármikor átadhatja az előtte lévő ügyet a Bizottság teljes ülésének részére, mely maga is rendelkezhet úgy, hogy egy tanács vagy albizottság elé terjesztett ügyet adjanak át neki.
5. Csak a Bizottság teljes ülése gyakorolhatja a következő jogosítványokat:
a) a 24. cikk alapján előterjesztett kérelmek vizsgálata;
b) az ügynek a 48. cikk a) pontja alapján a Bíróság elé terjesztése;
c) az eljárási szabályok megállapítása a 36. cikke szerint.
1. A Bizottság tagjait a Miniszteri Bizottság választja a szavazatok abszolút többségével, a Parlamenti Közgyűlés Irodája által készített jegyzékből; a Magas Szerződő Felek minden képviselőcsoportja a Parlamenti Közgyűlésben három jelöltet javasol, akik közül legalább kettő saját állampolgára.
2. Amennyiben megvalósítható, ugyanezt az eljárást kell követni a Bizottság kiegészítése végett, ha más államok később csatlakoznak a jelen Egyezményhez, és az esetenként előforduló üresedések betöltése végett.
3. A jelölteknek a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük, és vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szaktekintélyeknek kell lenniük a nemzeti vagy nemzetközi jog terén.
1. A Bizottság tagjait hatéves időszakra választják. A tagok újraválaszthatók. Mindazonáltal az első választás alkalmával megválasztott tagok közül hét tag hivatalviselési ideje három év elteltével lejár.
2. Azokat a tagokat, akiknek hivatalviselési ideje a kezdeti hároméves időszak elteltével lejár, az Európa Tanács Főtitkára sorshúzás alapján választja ki közvetlenül az első választás befejezését követően.
3. Avégből, hogy hacsak lehetséges, a Bizottság tagjainak felét minden három évben megújíthassák, a Miniszteri Bizottság minden újabb választást megelőzően határozhat úgy, hogy az egyik vagy több megválasztandó bizottsági tag hivatalviselési ideje eltérjen a hatévi időszaktól, de ekkor sem lehet kilenc évnél hosszabb és három évnél rövidebb.
4. Ha egyszerre több választásra is sor kerül, és a Miniszteri Bizottság alkalmazza az előző bekezdést, a különböző hivatalviselési idők elosztása közvetlenül a választás után, az Európa Tanács Főtitkára által, sorshúzással történik.
5. A Bizottságnak az a tagja, akit egy hivatalviselését le nem töltött tag helyére választottak, tisztségét elődje hivatalviselési idejének hátralevő időszakában viseli.
6. A Bizottság tagjai az őket követő tagok hivatalba lépéséig maradnak tisztségükben. Hivatali idejük lejárta után is tovább viszik azokat az ügyeket, amelyekkel már előzőleg foglalkoztak.
A Bizottság tagjai a Bizottságban egyéni minőségükben vesznek részt. Hivatali idejük alatt nem viselhetnek olyan egyéb tisztséget, amely összeférhetetlen a Bizottság tagjaként megkívánt függetlenségükkel és pártatlanságukkal, vagy az e tisztséggel együtt járó sajátos kívánalmakkal.
Bármely Magas Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkára útján a Bizottsághoz fordulhat, amennyiben a jelen Egyezmény rendelkezéseit egy másik Magas Szerződő Fél megsértette.
1. A Bizottság átvehet természetes személy, nem-kormányzati szervezet, vagy egyének csoportja által az Európa Tanács Főtitkárához intézett kérelmeket, ha az említettek azt állítják, hogy a jelen Egyezményben meghatározott jogok valamely Magas Szerződő Fél által történt megsértésének áldozatai, amennyiben az a Magas Szerződő Fél, amely ellen panaszt emeltek, kinyilatkoztatta, hogy elismeri a Bizottság illetékességét az ilyen kérelmek átvételére. Azok a Magas Szerződő Felek, amelyek ilyen nyilatkozatot tettek, kötelezik magukat arra, hogy semmilyen módon nem akadályozzák e jog hatékony gyakorlását.
2. Az ilyen nyilatkozatokat meghatározott időszakra is lehet tenni.
3. A nyilatkozatokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki ezek másolatát eljuttatja a Magas Szerződő Felek számára és azokat közzéteszi.
4. A Bizottság az e cikkben meghatározott jogokat csak akkor gyakorolhatja, ha már legalább hat Magas Szerződő Felet kötelez az előző bekezdések értelmében tett nyilatkozat.
Az ügyet csak akkor lehet a Bizottság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai jogerős határozatot meghozták.
1. A Bizottság a 25. cikk alapján előterjesztett kérelemmel nem foglalkozik, ha az
a) névtelen, vagy
b) lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bizottság már megvizsgált, illetve amelyet más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak, és ha az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új tényeket.
2. A Bizottság a 25. cikk alapján előterjesztett kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy az a jelen Egyezmény rendelkezéseinek nem felel meg, nyilvánvalóan alaptalan, vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül.
3. A Bizottság az eléje terjesztett minden olyan kérelmet, amelyet a 26. cikk értelmében nem talál elfogadhatónak, elutasít.
1. Ha a Bizottság az eléje terjesztett kérelmet elfogadja,
a) a tények megállapítása céljából a felek képviselőivel együtt megvizsgálja a kérelmet, illetve szükség esetén vizsgálatot folytat, melynek hatékony lefolytatása érdekében az érintett államok a Bizottsággal való véleménycsere után minden szükséges segítséget megadnak;
b) ugyanakkor az érdekelt felek rendelkezésére áll abból a célból, hogy az ügy békés rendezését biztosítsa a jelen Egyezményben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása alapján.
2. Ha a Bizottságnak sikerül a kérdést békésen rendezni, arról jelentést készít és megküldi azt az érdekelt államoknak, a Miniszteri Bizottságnak, valamint az Európa Tanács Főtitkárának közzététel céljából. A jelentés a tények és az elért megoldás rövid ismertetésére szorítkozik.
Miután a Bizottság elfogadott egy, a 25. cikk alapján benyújtott kérelmet, a tagjainak kétharmados többségével hozott döntése alapján mindazonáltal elutasíthatja azt, ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a 27. cikkben meghatározott elutasítási okok egyike fennáll.
Ilyen esetben a döntést közölni kell a felekkel.
1. A Bizottság az eljárás bármely szakaszában határozhat úgy, hogy a kérelmet az ügylajstromából törli, ha a körülmények arra engednek következtetni, hogy
a) a kérelmezőnek nincs szándékában kérelmét tovább fenntartani vagy
b) az ügy megoldódott, vagy
c) a Bizottság által megállapított bármely más okból nem indokolt a kérelem megvizsgálását tovább folytatni. A Bizottságnak mindazonáltal folytatnia kell a kérelem megvizsgálását, ha az ezen Egyezményben meghatározott emberi jogok védelme ezt kívánja meg.
2. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy a kérelmet elfogadását követően törli ügylajstromából, jelentést kell készítenie, mely tartalmazza a tények megállapítását, és a kérelem törléséről szóló indokolt határozatát. A jelentést meg kell küldeni a feleknek, valamint tájékoztatásul a Miniszteri Bizottságnak. A Bizottság közzéteheti jelentését.
3. A Bizottság elhatározhatja a kérelemnek ügylajstromára történő újbóli felvételét, ha ezt a körülmények indokolttá teszik.
1. Ha a kérelem megvizsgálása nem fejeződött be a 28. cikk 2. bekezdésének, a 29. vagy 30. cikkeknek megfelelően, a Bizottság a tényekről jelentést készít, és közli véleményét arra vonatkozóan, hogy a megállapított tények azt jelentik-e, hogy az érdekelt állam a jelen Egyezményben vállalt kötelezettségeit megsértette. A Bizottság tagjainak egyéni véleményét e kérdésben közölni lehet a jelentésben.
2. A jelentést meg kell küldeni a Miniszteri Bizottságnak. Ugyancsak meg kell küldeni az érdekelt államoknak, amelyeknek azt nem szabad közzétenniük.
3. A jelentésnek a Miniszteri Bizottság számára történt megküldésekor a Bizottság az általa megfelelőnek ítélt javaslatokat tehet.
1. Ha az Egyezmény 48. cikke alapján a kérdést nem terjesztik a Bíróság elé a jelentésnek a Miniszteri Bizottsághoz történt eljuttatását követő három hónapon belül, a Miniszteri Bizottság az ülésein részt venni jogosult tagok kétharmados szótöbbségével dönti el, hogy megsértették-e az Egyezményt.
2. Igenlő esetben a Miniszteri Bizottság hatásidőt szab, melyen belül az Illető Magas Szerződő Félnek meg kell tennie a Miniszteri Bizottság döntése által megkívánt intézkedéseket.
3. Amennyiben az érdekelt Magas Szerződő Fél a megszabott időn belül nem tesz kielégítő intézkedéseket, a Miniszteri Bizottság az 1. bekezdésben meghatározott többséggel dönt a tekintetben, hogy milyen joghatása legyen eredeti döntésének, és közzéteszi a jelentést.
4. A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy a Miniszteri Bizottságnak az előző bekezdések alkalmazásával hozott minden döntését kötelezőnek tekintik.
A Bizottság zárt ülésben tanácskozik.
A Bizottság döntéseit a jelenlévő és szavazó tagok többségi szavazatával hozza. Ez nem érinti a 20. cikk 3 bekezdésének és a 29. cikk rendelkezéseit.
A Bizottság a körülmények által megkívánt szükség szerint tartja üléseit. Az üléseket az Európa Tanács Főtitkára hívja össze.
A Bizottság eljárási szabályait maga állapítja meg.
A Bizottság titkárságának teendőiről az Európa Tanács Főtitkára gondoskodik.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanannyi bíróból áll, mint amennyi az Európa Tanács tagjainak száma. Közülük kettő nem lehet ugyanannak az államnak polgára.
1. A Bíróság tagjait a Parlamenti Közgyűlés választja szótöbbséggel az Európa Tanács tagjai által jelölt személyek jegyzékéből. Minden tag három jelöltet nevez meg, akik közül legalább kettő saját állampolgára.
2. Amennyiben megvalósítható, ugyanezt az eljárást kell követni a Bíróság kiegészítése alkalmával, ha az Európa Tanács új tagjai csatlakoznak az Egyezményhez, és az esetenkénti üresedések betöltése alkalmával.
3. A jelölteknek a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük és, vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szakértelemmel bíró jogásznak kell lenniük.
1. A Bíróság tagjait kilencéves időszakra választják. A Bíróság tagjai újraválaszthatók. Mindamellett az első választáskor megválasztott tagok közül négy tag hivatalviselési ideje három év elteltével lejár, és további négy tag hivatalviselési ideje hat év elteltével jár le.
2. Azokat a tagokat, akiknek hivatalviselési ideje a kezdeti három, illetve hat év elteltével lejár, a Főtitkár az első választást követően haladéktalanul sorshúzás útján választja ki.
3. Avégből, hogy hacsak lehetséges, a Bíróság tagjainak egyharmadát minden három évben megújítsák, a Parlamenti Közgyűlés minden újabb választás eszközlését megelőzően határozhat úgy, hogy az egyik vagy több megválasztandó bíró hivatalviselési ideje eltérhet a kilencévi időszaktól, de ekkor sem lehet tizenkét évnél hosszabb és hat évnél rövidebb.
4. Ha egyszerre több választásra is sor kerül, és a Parlamenti Közgyűlés alkalmazza az előző bekezdést, a különböző hivatalviselési idők elosztása közvetlenül a választás után, az Európa Tanács Főtitkára általi sorshúzással történik.
5. A Bíróságnak az a tagja, akit egy hivatalviselési idejét le nem töltött tag helyére választottak, tisztségét elődje hivatalviselési idejének hátralevő időszakában viseli.
6. A Bíróság tagjai az őket követő tagok hivatalbalépéséig maradnak tisztségükben. Hivatali idejük lejárta után is továbbviszik azokat az ügyeket, amelyekkel már előzőleg foglalkoztak.
7. A Bíróság tagjai egyéni minőségükben vesznek részt az ítélkezésben. Hivatali idejük alatt nem viselhetnek olyan egyéb tisztséget, mely összeférhetetlen a Bíróság tagjaként megkívánt függetlenségükkel és pártatlanságukkal, vagy e tisztséggel együtt járó sajátos kívánalmakkal.
A Bíróság elnökét és egy vagy két alelnökét három évre választja. Az elnök és az alelnök újraválaszthatók.
A Bíróság tagjai hivatalos működésük minden napjára a Miniszteri Bizottság által meghatározott díjazásban részesülnek.
Az eléje terjesztett ügyekben a Bíróság kilenc bíróból álló tanácsban jár el. Hivatalból tagja a tanácsnak mindegyik érdekelt állam állampolgárságával rendelkező bíró, illetve ilyen nem létében az illető állam által választott személy, aki bírói minőségben vesz részt az ügy tárgyalásában; a többi bíró nevét az elnök az ügy tárgyalásának megkezdése előtt sorshúzással állapítja meg.
Ügyet csak a Magas Szerződő Felek és a Bizottság terjeszthet a Bíróság elé.
A Bíróság joghatósága minden olyan ügyre kiterjed, amely az Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával függ össze, s melyet a Magas Szerződő Felek vagy a Bizottság a 48. cikk alapján a Bíróság elé terjesztenek.
1. Bármely Magas Szerződő Fél bármikor nyilatkozatot tehet, hogy teljesjogúan és külön megállapodás nélkül kötelezőnek ismeri el a Bíróság joghatóságát a jelen Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával összefüggő minden üggyel kapcsolatban.
2. A fentiekben említett nyilatkozatokat meg lehet tenni minden további feltétel nélkül, vagy több, illetőleg néhány meghatározott más Magas Szerződő Fél vonatkozásában a viszonosság feltételével, vagy pedig meghatározott időszakra.
3. E nyilatkozatokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki azok másolatait eljuttatja a Magas Szerződő Felekhez.
A Bíróság csak azt követően foglalkozhat egy üggyel, hogy a Bizottság elismerte a békés rendezés meghiúsulását, és csak a 32. cikkben megállapított háromhónapos határidőn belül.
Az alábbiak terjeszthetnek ügyeket a Bíróság elé, feltéve, hogy az illető Magas Szerződő Fél - ha csak egy Fél érdekelt -, illetve Magas Szerződő Felek - ha több Fél érdekelt - a Bíróság kötelező joghatósága alá tartoznak, vagy, ha nem, az érdekelt Magas Szerződő Fél hozzájárulásával - ha csak egy érdekelt Fél van -, illetve a Magas Szerződő Felek hozzájárulásával -, ha több mint egy érdekelt Fél van:
a) a Bizottság;
b) az a Magas Szerződő Fél, melynek állampolgárát jogaiban állítólag megsértették;
c) az a Magas Szerződő Fél, amely az ügyet a Bizottság elé terjesztette;
d) az a Magas Szerződő Fél, amely ellen a panaszt tették.
Ha a Bíróság joghatósága vitatott, a kérdést a Bíróság határozattal dönti el.
Ha a Bíróság megállapítása szerint egy Magas Szerződő Fél igazságügyi hatósága vagy bármely más hatósága által hozott határozat vagy megtett intézkedés teljesen vagy részben ellentétes a jelen Egyezményből eredő kötelezettségekkel, és amennyiben az említett fél belső joga az ilyen döntés vagy intézkedés következményeinek csak részleges jóvátételét teszi lehetővé, a Bíróság határozata, szükség esetén, igazságos elégtételt ad a sértett fél számára.
1. A Bíróság ítéletét meg kell indokolni.
2. Amennyiben az ítélet egészében vagy részben nem képviseli a bírák egyhangú véleményét, bármely bírónak joga van arra, hogy különvéleményét csatolja.
A Bíróság ítélete végérvényes.
A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy tartják magukat a Bíróság döntéseihez minden olyan ügyben, melyben félként szerepelnek.
A Bíróság ítéletét el kell juttatni a Miniszteri Bizottsághoz, amely ellenőrzi annak végrehajtását.
A Bíróság szabályzatát és eljárását maga állapítja meg.
1. A Bíróság tagjait első ízben az után kell megválasztani, miután a 46. cikk értelmében nyolc Magas Szerződő Fél megtette nyilatkozatát.
2. E választás előtt nem lehet a Bíróság elé ügyet terjeszteni.
Az Európa Tanács Főtitkára által előterjesztett megkeresésre minden Magas Szerződő Fél tájékoztatást ad arról a módról, ahogy belső joga biztosítja a jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatékony végrehajtását.
A Bizottság és a Bíróság költségeit az Európa Tanács fedezi.
A Bizottság és a Bíróság tagjai, feladataik ellátása során jogosultak az Európa Tanács Alapokmányának 40. cikkében és az annak alapján kötött megállapodásokban meghatározott kiváltságokra és mentességekre.
Az Egyezmény egy ellenrendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az korlátozza vagy csorbítja azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket bármely Magas Szerződő Fél joga vagy az olyan egyezmény biztosít, melynek ez a Magas Szerződő Fél részese.
Az Egyezmény egy rendelkezése sem korlátozza az Európa Tanács Alapokmánya által a Miniszteri Bizottságra ruházott hatáskört.
A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy erre vonatkozó külön megállapodás nélkül nem alkalmazzák a közöttük hatályban levő szerződéseket, egyezményeket vagy nyilatkozatokat abból a célból, hogy kérelem alapján a jelen Egyezmény értelmezéséből vagy alkalmazásából eredő vitákat a jelen Egyezményben meghatározott elintézési módtól eltérő más módon rendezzék.
1. Az Egyezmény megerősítése alkalmával vagy ezt követően bármikor, bármely állam az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel kijelentheti, hogy az Egyezmény minden olyan területre, vagy e területek egy részére terjed ki, melyek nemzetközi kapcsolataiért felelősséget visel.
2. Az Egyezmény az értesítésben megnevezett területre vagy területekre az értesítésnek az Európa Tanács Főtitkára általi kézhezvételét követő harmincadik naptól kezdve alkalmazandó.
3. A jelen Egyezmény rendelkezéseit azonban ilyen területeken a helyi követelményekre kellő tekintettel kell alkalmazni.
4. A jelen cikk 1. bekezdése alapján nyilatkozatot tevő bármely állam ezt követően bármikor nyilatkozhat azon terület vagy területek nevében, amelyekre a nyilatkozat vonatkozik, hogy elfogadja a Bizottság hatáskörét az egyének, nem-kormányközi szervezetek vagy egyének csoportjai által az Egyezmény 25. cikke értelmében előterjesztett kérelmek átvételére.
1. Az Egyezmény aláírása vagy a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezése alkalmával bármely állam az Egyezmény minden egyedi rendelkezésével kapcsolatban fenntartást tehet annyiban, amennyiben a területén ebben az időpontban hatályban levő valamely törvény nincs összhangban e rendelkezéssel. A jelen cikk alapján általános jellegű fenntartásokat nem lehet tenni.
2. A jelen cikk alapján tett fenntartásnak tartalmaznia kell a vonatkozó törvény rövid leírását.
1. A Magas Szerződő Felek az Egyezményt csak 5 évvel azt követően mondhatják fel, amikor annak részesei lettek éspedig az Európa Tanács Főtitkárához címzett értesítésbe foglalt hathónapos felmondással. A főtitkár arról tájékoztatja a többi Magas Szerződő Felet.
2. Az ilyen felmondásnak nincs olyan hatálya, hogy az érdekelt Magas Szerződő Felet mentesítené a jelen Egyezményből folyó kötelezettségek alól bármely olyan cselekmény tekintetében, mely e kötelezettségek megsértését jelentheti, és amelyet a felmondás hatálybalépésének időpontja előtt hajtott végre.
3. Minden olyan Magas Szerződő Fél, melynek tagsága az Európa Tanácsban megszűnik, ugyanazon feltételek mellett megszűnik a jelen Egyezmény részese lenni.
4. Az Egyezményt az előző bekezdések rendelkezéseivel összhangban fel lehet mondani olyan területek vonatkozásában, amelyekre az a 63. cikk alapján tett nyilatkozat értelmében kiterjed.
1. Az Egyezmény az Európa Tanács tagjai számára áll nyitva aláírásra. Az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítésről szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
2. Az Egyezmény tíz megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezését követően lép hatályba.
3. Minden olyan állam vonatkozásában, amely utóbb erősíti meg az Egyezményt az a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésének időpontjában lép hatályba.
4. Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagjait az Egyezmény hatálybalépéséről, az azt megerősítő Magas Szerződő Felek nevéről és az utóbb letétbe helyezett minden megerősítésről szóló okiratokról.
Kelt Rómában, 1950. november 4-én, egyetlen példányban, angol és francia nyelven, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár minden aláíró állam számára hitelesített másolatot küld.
az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
szóló Egyezményhez
Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács tagjai,
elhatározván, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. Fejezetében már benne foglaltakon felüli egyes további emberi jogok és szabadságok közös biztosítása érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.
Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.
Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot.
A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését.
Minden Magas Szerződő Fél e jegyzőkönyv aláírásakor vagy megerősítésekor, vagy bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárával nyilatkozatban közölheti, hogy mennyiben kötelezi magát e jegyzőkönyv rendelkezéseinek a nyilatkozatban megjelölt ama területeken való alkalmazására, melyek nemzetközi kapcsolataiért ő a felelős.
Minden Magas Szerződő Fél, mely az előző bekezdés alapján nyilatkozatot közölt, bármikor további nyilatkozatot tehet, melyben bármely korábbi nyilatkozatának tartalmát módosítja, illetőleg, amellyel e jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazását bármely e területtel kapcsolatban megszünteti.
A jelen cikknek megfelelően tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 63. cikke 1. bekezdésének megfelelően tettek.
A Magas Szerződő Felek e jegyzőkönyv 1., 2., 3. és 4. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.
E jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagjai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták; az Egyezmény megerősítésével azonos időpontban, vagy ezt követően kell megerősíteni. A jegyzőkönyv tíz megerősítésről szóló okirat letétbe helyezését követően lép hatályba. Azon aláíró államok vonatkozásában, melyek ezt követően erősítik meg, a jegyzőkönyv a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésekor lép hatályba.
A megerősítésről szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki a tagállamok részére értesítést ad minden újabb megerősítésről.
Kelt Párizsban, 1952. március 20. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár valamennyi aláíró Kormány részére hiteles másolatot küld.
az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
szóló Egyezményben
az Emberi Jogok Európai Bírósága részére
tanácsadó vélemény nyilvánítására vonatkozó hatáskör megadásáról
Az Európa Tanács ezen kiegészítő jegyzőkönyvet aláíró tagállamai:
figyelemmel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) rendelkezéseire, és különösképpen egyéb testületek mellett az Emberi Jogok Európai Bíróságát (a továbbiakban: Bíróság) létesítő 19. cikkére;
hasznosnak tekintvén, hogy a Bíróság bizonyos feltételek esetén tanácsadó vélemény nyilvánítására vonatkozó hatáskörrel rendelkezzék,
a következőkben állapodtak meg:
1. A Miniszteri Bizottság felkérésére a Bíróság az Egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek értelmezésére vonatkozó jogi kérdésekben tanácsadó véleményt nyilváníthat.
2. Az ilyen vélemények nem vonatkozhatnak az Egyezmény I. Fejezetében és kiegészítő jegyzőkönyveiben meghatározott jogok és szabadságok tartalmával és terjedelmével összefüggő kérdésekre, sem azon más kérdésekre, melyeket a Bizottságnak, a Bíróságnak vagy a Miniszteri Bizottságnak kell megvizsgálnia az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően előterjesztett panaszok kapcsán.
3. A Miniszteri Bizottságnak a Bíróságot tanácsadó vélemény nyilvánítására felkérő határozatát a Miniszteri Bizottságban részvételre jogosult képviselők kétharmados többségi szavazatával kell meghozni.
A Bíróságnak kell eldöntenie, hogy a Miniszteri Bizottságnak tanácsadó vélemény nyilvánítására vonatkozó felkérése e jegyzőkönyv 1. cikkében meghatározott hatáskörének határain belül van-e.
1. A tanácsadó vélemény nyilvánítása iránti kérelmet a Bíróság teljes ülésén vizsgálja meg.
2. Véleményét a Bíróság indokolással látja el.
3. Ha a vélemény egésze vagy egy része nem valamennyi bíró egyhangú álláspontját fejezi ki, mindegyik bíró jogosult ahhoz egyéni véleményét csatolni.
4. A bíróság véleményét közölni kell a Miniszteri Bizottsággal.
A Bíróságot az Egyezmény 55. cikke alapján megillető jogosultság kiterjed a Bíróság által e kiegészítő jegyzőkönyv céljaihoz szükségesnek ítélt szabályzat és eljárás megállapítására is.
1. Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. Ezen államok a jegyzőkönyv részesévé válhatnak:
a) megerősítés vagy elfogadás fenntartása nélküli aláírással;
b) megerősítés vagy elfogadás fenntartásával történt aláírással, melyet megerősítés vagy elfogadás követ.
A megerősítő vagy elfogadó okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
2. Ez a jegyzőkönyv akkor lép hatályba, amikor az Egyezményben részes valamennyi állam a jegyzőkönyv részesévé vált e cikk 1. bekezdése rendelkezésének megfelelően.
3. E jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjától fogva az 1-4. cikkeket az Egyezmény szerves részének kell tekinteni.
4. Az Európa Tanács Főtitkára a Tanács tagállamait értesíti:
a) minden megerősítés vagy elfogadás nélküli aláírásról;
b) minden megerősítés vagy elfogadás fenntartásával történt aláírásról;
c) minden megerősítésről vagy elfogadásról szóló okirat letétbe helyezéséről;
d) e jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjáról e cikk 2. bekezdése szerint.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták e kiegészítő jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1963. május 6. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár valamennyi aláíró állam részére hiteles másolatot küld.
az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
szóló Egyezményhez
az Egyezményben és első kiegészítő jegyzőkönyvben
már benne foglaltakon felüli egyes jogok
és szabadságok biztosításáról
Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai,
elhatározván, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. fejezetében és az Egyezmény Párizsban, 1952. március 20-án aláírt I. kiegészítő Jegyzőkönyvének 1-3. cikkében már benne foglaltakon felüli jogok és szabadságok közös biztosítása érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
Senkit sem lehet szabadságától pusztán azért megfosztani, mert szerződéses kötelezettségének nem tud eleget tenni.
1. Mindazokat, akik jogszerűen tartózkodnak egy állam területén, megilleti a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga.
2. Mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve a saját országát is.
3. E jogokat kizárólag csak olyan, a törvényekkel összhangban lévő korlátozásoknak lehet alávetni, melyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a köz biztonsága érdekében, a közrend fenntartásához, a bűnmegelőzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetőleg mások jogainak és szabadságainak megóvásához szükségesek.
4. Az 1. bekezdésben elismert jogokat bizonyos, meghatározott körzetekben alá lehet vetni olyan, a törvény által elrendelt korlátozásoknak is, melyeket egy demokratikus társadalomban a köz érdekei igazolnak.
1. Senkit sem lehet sem egyéni, sem kollektív rendszabályokkal annak az államnak a területéről kiutasítani, melynek honosa.
2. Senkit sem lehet megfosztani azon jogától, hogy annak az államnak a területére belépjen, melynek honosa.
Tilos a külföldiek kollektív kiutasítása.
1. Minden Magas Szerződő Fél e jegyzőkönyv aláírásakor vagy megerősítésekor, vagy bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárával nyilatkozatban közölheti, hogy mennyiben kötelezi magát e jegyzőkönyv rendelkezéseinek a nyilatkozatban megjelölt ama területeken való alkalmazására, melyek nemzetközi kapcsolataiért ő a felelős.
2. Minden Magas Szerződő Fél, mely az előző bekezdés alapján nyilatkozatot tett, bármikor további nyilatkozatot tehet, melyben bármely korábbi nyilatkozatának tartalmát módosítja, illetőleg, amellyel e jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazását bármely területtel kapcsolatban megszünteti.
3. A jelen cikknek megfelelően tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 63. cikke 1. bekezdésének megfelelően tettek.
4. Bármely állam területe, melyre ezt a jegyzőkönyvet ezen állam által történt megerősítése vagy elfogadása folytán alkalmazni kell, és mindazon terület, melyre e jegyzőkönyvet ezen állam által az e cikk alapján tett nyilatkozat folytán alkalmazni kell, a 2. és 3. cikkeknek egy állam területére való hivatkozása szempontjából különálló területnek tekintendő.
1. A Magas Szerződő Felek e jegyzőkönyv 1-5. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.
2. Az Egyezmény 25. cikkének megfelelően tett nyilatkozattal elismert egyéni panaszjog, vagy a Bíróság joghatóságának az Egyezmény 46. cikke szerint tett nyilatkozattal való elismerése mindazonáltal e jegyzőkönyv vonatkozásában csak akkor válik joghatályossá, ha az illető Magas Szerződő Fél kijelentette, hogy az egyéni panaszjogot elismeri, vagy a joghatóságot elfogadja az e kiegészítő jegyzőkönyv 1-4. cikkeire vagy azok közül egyesekre nézve.
1. Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagjai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. Azt az Egyezmény megerősítésével azonos időpontban vagy ezt követően kell megerősíteni. A jegyzőkönyv öt megerősítésről szóló okirat letétbe helyezését követően lép életbe.
Azon aláíró államok vonatkozásában, melyek ezt követően erősítik meg, a jegyzőkönyv a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésekor lép életbe.
2. A megerősítésről szóló okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki a tagállamok részére értesítést ad minden megerősítésről.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1963. szeptember 16. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár valamennyi aláíró állam részére hiteles másolatot küld.
az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
szóló Egyezményhez
a halálbüntetés eltörléséről
Az Európa Tanács tagállamai, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján kelt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) e kiegészítő jegyzőkönyvének aláírói,
tekintettel arra, hogy az Európa Tanács több tagállamában végbement fejlemények a halálbüntetés eltörlésének irányába mutató általános tendenciát fejeznek ki,
a következőkben állapodtak meg:
A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.
Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején; a halálbüntetést ez esetben is csak e törvényhozás által megszabott esetekben és előírt rendelkezéseknek megfelelően lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Főtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni.
E jegyzőkönyv előírásaitól az Egyezmény 15. cikke alapján nem lehet eltérni.
E jegyzőkönyv előírásainak vonatkozásában az Egyezmény 64. cikke alapján nem lehet fenntartással élni.
1. Az aláíráskor vagy a megerősítésről, elfogadásról, illetőleg jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezése időpontjában mindegyik állam meghatározhatja azt a területet, illetve azokat a területeket, amelyeken ez a jegyzőkönyv alkalmazást nyer.
2. Az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban minden állam bármely későbbi időpontban kiterjesztheti e jegyzőkönyv alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. E terület vonatkozásában a jegyzőkönyv a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvétele időpontját követő hónap első napján lép hatályba.
3. Az előző két bekezdés alapján tett minden nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában visszavonható a Főtitkárhoz intézett értesítéssel. A visszavonás az értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvételének időpontját követő hónap első napján válik joghatályossá.
A részes államok e jegyzőkönyv 1-5. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően alkalmazzák.
Ez a kiegészítő jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. A jegyzőkönyv megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra szorul. Az Európa Tanács tagállama a jegyzőkönyvet csak akkor erősítheti meg, fogadhatja el, vagy hagyhatja jóvá, ha egyidejűleg megerősíti, vagy már korábban megerősítette az Egyezményt. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
1. Ez a jegyzőkönyv azt az időpontot követő hónap első napján lép hatályba, melyen az Európa Tanácsnak már öt tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a 7. cikknek megfelelően kötelező legyen reá nézve.
2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követően fejezik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzőkönyv kötelező legyen reájuk nézve, az a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontját követő hónap első napján lép hatályba.
Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács tagállamait:
a) minden aláírásról;
b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről;
c) e jegyzőkönyvnek az 5. és 8. cikkeknek megfelelően történt hatálybalépése időpontjairól;
d) az e jegyzőkönyvre vonatkozó minden jogcselekményről, értesítésről vagy közlésről.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1983. április 28. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama részére hiteles másolatot küld.
és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményhez
Az Európa Tanács ezen jegyzőkönyvet aláíró tagállamai,
elhatározván, hogy további lépéseket tesznek egyes jogoknak és szabadságoknak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) általi közös biztosítása érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
1. Az Állam területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező külföldit onnan csak a jogszabályoknak megfelelően meghozott határozat eredményeképpen lehet kiutasítani, és lehetővé kell tenni számára, hogy:
a) kiutasításával szemben felhozott indokait előterjeszthesse,
b) ügyének felülvizsgálatát kérhesse, és
c) e célokból képviseltethesse magát az illetékes hatóság vagy e hatóság által kijelölt személy, illetőleg személyek előtt.
2. A külföldit az 1. bekezdés a), b) és c) pontjaiban meghatározott jogainak gyakorlását megelőzően akkor lehet kiutasítani, ha a kiutasítás a közrend érdekében szükséges, vagy pedig nemzetbiztonsági okok indokolják.
1. Annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa. E jog gyakorlását, ideértve azokat az okokat is, melyekre alapítva a jogok gyakorolhatók, jogszabályban kell szabályozni.
2. E jogot korlátozni lehet a jogszabályok által meghatározott kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében, vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy ügyét elsőfokon a legfelső bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentő ítélet ellen benyújtott jogorvoslat folytán hoztak bűnösség megállapítását tartalmazó ítéletet.
Ha büntető ügyben hozott jogerős elmarasztaló ítéletet utóbb megsemmisítenek, vagy az elítéltet kegyelemben részesítik azért, mert új vagy újonnan feltárt tények bizonyítják, hogy bírói tévedés történt, azt a személyt, aki ezen ítélet folytán büntetést szenvedett el, kártalanítani kell az adott államban érvényes törvényeknek vagy joggyakorlatnak megfelelően, hacsak be nem bizonyítják, hogy a tények nem kellő időben való felfedése teljesen vagy részben az elítéltnek róható fel.
1. Ha valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyane bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.
2. Az előző bekezdés rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy az adott állam büntető törvényeinek és büntető eljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre.
3. A jelen cikk rendelkezéseitől az Egyezmény 15. cikkére hivatkozással nem lehet eltérni.
A házastársaknak polgári jogi vonatkozásokban egyenlő jogaik vannak és felelősségük is egyenlő egymás közötti, valamint a gyermekeikkel való kapcsolataikban a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontása esetében. Ez a cikk nem gátolja az államokat abban, hogy a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket tegyenek.
1. Az aláíráskor vagy a megerősítésről, elfogadásról, illetőleg jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontjában mindegyik állam meghatározhatja azt a területet, illetve azokat a területeket, amelyekre ez a jegyzőkönyv alkalmazást nyer, és kinyilváníthatja, hogy milyen terjedelemben vállalja e jegyzőkönyv rendelkezéseinek ezen vagy ezeken a területeken való alkalmazását.
2. Az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatában minden állam bármely későbbi időpontban kiterjesztheti e jegyzőkönyv alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. E terület vonatkozásában a jegyzőkönyv a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvétele időpontjától számított két hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
3. Az előző két bekezdés alapján tett minden nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában visszavonható vagy módosítható a Főtitkárhoz intézett értesítéssel. A visszavonás vagy módosítás a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvétele időpontjától számított két hónapos időszak lejártát követő hónap első napján válik joghatályossá.
4. A jelen cikknek megfelelően tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 63. cikk 1. bekezdésének megfelelően tettek.
5. Bármely állam területe, melyre ezt a jegyzőkönyvet ezen állam által történt megerősítése vagy elfogadása folytán alkalmazni kell, és minden terület, melyre ezt a jegyzőkönyvet ezen állam által az e cikk alapján tett nyilatkozat folytán alkalmazni kell, az 1. cikknek egy állam területére való hivatkozása szempontjából különálló területnek tekintendő.
1. A részes államok e jegyzőkönyv 1-6. cikkeit az Egyezmény kiegészítő cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.
2. Az Egyezmény 25. cikkének megfelelően tett nyilatkozattal elismert egyéni panaszjog vagy a bíróság joghatóságának az Egyezmény 46. cikkének megfelelően tett nyilatkozattal való elismerése mindazonáltal e jegyzőkönyv vonatkozásában csak akkor válik joghatályossá, ha a szóban forgó állam kijelentette, hogy az egyéni panaszjogot elismeri, vagy a joghatóságot elfogadja e jegyzőkönyv 1-5. cikkeire nézve.
Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek aláírták az Egyezményt. A jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, illetőleg el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. Az Európa Tanács tagállamai csak akkor erősíthetik meg, fogadhatják el vagy hagyhatják jóvá ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet, ha ezt megelőzően vagy egyidejűleg megerősítették az Egyezményt. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
1. Ez a jegyzőkönyv az azon időpontot követő két hónapos időszak lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor az Európa Tanács hét tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a 8. cikknek megfelelően kötelező legyen számára.
2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követően fejezik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzőkönyv kötelező legyen számukra, az a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontját követő két hónapos időszak lejárta utáni hónap első napján lép hatályba.
Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács tagállamait:
a) minden aláírásról;
b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről;
c) e jegyzőkönyvnek a 6. és 9. cikkeknek megfelelően történt hatálybalépés időpontjairól;
d) az e jegyzőkönyvre vonatkozó minden jogcselekményről, értesítésről vagy közlésről.
Minek hiteléül a kellőképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.
Készült Strasbourgban, 1984. november 22. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama részére hiteles másolatot küld.”
3. § A Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján megerősítésről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Köztársaság Kormánya kijelenti, hogy öt évre, mely időszak hallgatólagosan újabb ötéves időszakkal meghosszabbodik, hacsak a Magyar Köztársaság Kormánya az adott időszak lejártát megelőzően e nyilatkozatát vissza nem vonja
a) az Egyezmény 25. cikkével, a 4. számú kiegészítő jegyzőkönyv 6. cikkével és a 7. számú kiegészítő jegyzőkönyv 7. cikkével összhangban elismeri az Európai Emberi Jogi Bizottság illetékességét arra, hogy természetes személyektől, nem kormányzati szervezetektől vagy egyének csoportjaitól kérelmeket fogadjon el, ha az említettek azt állítják, hogy az Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben biztosított jogok megsértésének áldozatai, amennyiben az állított jogsértés alapjául szolgáló tények az Egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek Magyarországra nézve történt hatálybalépését követően következtek be;
b) az Egyezmény 46. cikkével, a 4. számú kiegészítő jegyzőkönyv 6. cikkével és a 7. számú kiegészítő jegyzőkönyv 7. cikkével összhangban teljes jogúan és külön megállapodás nélkül, a viszonosság feltételével kötelezőnek ismeri el az Európai Emberi Jogi Bíróság joghatóságát az Egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei értelmezésével és alkalmazásával összefüggő minden üggyel kapcsolatban, amennyiben az ezen ügy alapjául szolgáló tények az Egyezménynek és a kiegészítő jegyzőkönyveknek Magyarországra nézve történő hatálybalépését követően következtek be.
A Magyar Köztársaság e nyilatkozatát úgy értelmezi, hogy nem minősülnek az állított jogsértés, illetőleg az ügy alapjául szolgáló ténynek az Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben biztosított jogok Magyarországra nézve történt hatálybalépését megelőzően bekövetkezett megsértésének kárpótlására tett állami intézkedések.”
4. § A Magyar Köztársaság a megerősítésről szóló okiratban - az Egyezmény 64. cikkének megfelelően - az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogával kapcsolatban a következő fenntartást tette:
„A közigazgatási hatóságok előtt szabálysértés miatt folyó eljárásokban Magyarország ez idő szerint nem tudja biztosítani a bírósághoz fordulás jogát, minthogy a hatályos magyar jogszabályok nem tesznek ilyen jogot lehetővé a közigazgatási hatóságok szabálysértési ügyekben hozott jogerős határozatával szemben.”
5. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. Az Egyezményben és a Párizsban, 1952. március 20-án kelt Kiegészítő Jegyzőkönyvben, valamint a Strasbourgban, 1963. május 6-án kelt Második, a Strasbourgban, 1963. szeptember 16-án kelt Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltakat 1992. november 5. napjától kezdődően, a Strasbourgban, 1983. április 28-án kelt Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltakat 1992. december 1. napjától kezdődően, a Strasbourgban, 1984. november 22-én kelt Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglaltakat 1993. február 1. napjától kezdődően kell alkalmazni.