Pogány köszöntő – Radnóti Miklós versei (1930)
| Pogány köszöntő – Radnóti Miklós versei (1930) szerző: Bálint György |
A líra válságának egyik legfontosabb momentuma a lírai mondanivaló válsága. Soha nem volt ilyen tömegtermelés a lírában mint most: és sohasem születtek ennyire líraitlan lírai versek. Igen sok fiatal lírikus ír állandóan versbeszedett (esetleg szabadversbe szedett) vezércikket vagy értekezéseket. Ne értsük félre: a lírikust nagyon is megihlethetik az életnek olyan adottságai, amelyek állandóan témát adnak a vezércikkírók vagy essaysták számára. Csak éppen a költőnek nem lehet ezekről a dolgokról ugyanaz a mondanivalója, mint a cikk-, vagy a tanulmánytémákkal - és mindig igaz lírát írtak róluk. Az igazi költő mindig azt mondja el, amit a prózaíró már nem tud elmondani.
Mindezek előrebocsátása után térjünk át Radnóti Miklósra, aki igen tehetséges fiatal lírikus - abból az egyre ritkább fajtából, amelynek százszázalékosan lírai mondanivalói vannak és amely sohasem lépi át az »önmagunk« demarkációs vonalait. Ez az autizmus az ő esetében nem jelent tartalmi szegénységet. Sőt: Radnóti Miklós a költői Kleinkunst avatott művelője, apró hangulatrezdülésekből, egy felrajzolódó sziluettből, egy távoli felbukkanó asszociációból, egy billentyű leütéséből finom és színes érzésskálákat tud kiépíteni. És ennek az exkluzív jellegű lírának felbontott, szabad formáiban néha találkozik az expresszionisztikus kifejezés a bukolikus hanggal. Például:
Tenyered gödrén forró ligetek
mesélnek elhagyott egekről
ahonnan együtt zuhantunk.
A tartalom itt: impresszionista borzongás, a forma: expresszionista képösszedobálás. És az egész vers hangulata mégis egységes és sajátos és több és meggyőzőbb az impresszionizmusnál és az expresszionizmusnál. Líra.
Egy másik vers pedig így kezdődik:
Testvérem, látod mennyi koldus és
Nyomorult és mennyi az uri rongyszedő,
csak mi vagyunk ketten: zártkörü koldusok
és néma nyomorultak.
Testvérem, add ide a kezed, sok autó
jár itt és sok uriember és vigyázni kell;
sötét kapualjak elölelnek, ha eleresztlek.
Csupa líra ez is és mégis mennyire mai. Lehetünk tehát korszerűek és poétikusak is egyszerre. Nem is kell ehhez nagy költőnek lenni. Csak tehetségesnek.