Pietà

Pietà szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

Így látom, Jézus, lábad újra mostan,
mely egy ifjúnak lába volt még hajdan,
mikor kezembe véve sírva mostam;
milyen zavartan reszketett e hajban,
mint tejfehér vad a bokorba, halkan.

Így látom tested, mit még nem szerettem,
s ez az első szerelmes éjszakánk.
Sosem feküdtünk össze még mi ketten,
s most a tömeg bámul, vigyázva ránk.

És a kezed véredbe van fürösztve ─:
jaj, nem őrjöngő fogam marta össze.
Szived nyitott, akárki bemehet:
azt hittem, csak enyém e bemenet.

Most fáradt vagy, s fáradt szád nem figyel,
nem szomjúhozza jajtól ájuló szám ─
Ó Jézus, Jézus, mikor mult el órám?
Milyen csodásan pusztulunk mi el.