Parnassra utazás

Parnassra utazás szerző: Kis János

   Képzetim ámitása
S dicsőség szomjuzása
Minap ama szent hegyre vitt,
Mellyet Parnassnak hívunk itt.

   Egy deli szűz megbájolt,
Kezében trombita volt;
Érte majd szivem hasada,
De ő rajtam tovább ada.

   Szintugy az a komoly szép,
Ki tőrt döf, s sziveket tép,
Hidegen szólt: hagyj engemet,
Kérd Thaliát testvéremet.

   Tüstént ehez futottam,
S válaszul ezt hallottam:
Édesem, nekünk istenek,
Nem illy legények kellenek.

   De nem szükség busulnod,
Mert könnyü boldogulnod;
Van kivel házasítsalak,
Szobalyányunk egy gyöngyalak.

   S ott termett a Románca,
Táncolt, igézett tánca;
Komoly-vidám tekintete
Szánva s enyelgve nevete.

   Ennek szép ajakára
Minden Musák láttára
Csókot adék; megkedvele,
S most már kunyhóm Éden vele.

   Együtt dallunk, regézünk,
Oktondikat leckézünk,
Csinálunk néha szárnyakat,
Szedvén Ovidból tollakat.

   Igy játszva, igy tréfálva,
S vad vágyaktól megválva
Szebb vigság részese vagyok
Mint sok széllel bélett nagyok.